Tádé

Hát annyira azért nem voltam elragadtatva az első pár rész után. Okés, ma már ritka az ilyen sorozat, értékelem, amikor van egy ilyen próbálkozás, de közepesnél akkor sem tudnék rá jobbat mondani. De a tempójára nem lehet panasz.

Semmi újat nem látok itt , milyen kár, csak a történet helyszínét és a szakmát változtatják meg és szó szerint minden más dolgot újra felhasználnak benne. Millió másik, ugyanilyen drámasorozat létezik már.

A film gyorsan letér az előre eltervezett útról (szerintem) és elveszít bármiféle értelmet azzal kapcsolatban, mit is akar mondani.

Olyan szomorú látni, hogy egy sci-fi sorozat ennyire megbukik. Ez történik, ha a jó színészi játékot, a jó forgatókönyvet, a jó karaktereket és mindent, ami jó, kidobod a sokszínűségért és a politikai korrektségért cserébe.

A koncepció érdekes, de a cselekmény elfajul, ahogy halad, egyre hülyébb és hülyébb, és végül akaratlanul vicces lesz.

Nagyon jól felhasználták a régi felvételeket és fotókat, összességében egy nagyon jó dokumentumfilm lett. Bár elég nehéz volt végignézni, de ez nem a produkció hibája.

A műsort elég nehéz volt nézni. Próbáljuk magunkat Camillas helyébe képzelni, ez rengeteg dolog, amivel meg kell birkóznia, nem igaz? Rájönni, hogy a szív, amit kapott, egy ártatlan nő meggyilkolásának eredménye volt. Úgy érzem, hogy a drámával átszőtt súlyos téma a vége felé kicsit kusza lett.

Nem olyan jó, mint a korábbi Madea-filmek. Egyszerűen nem volt olyan szórakoztató és túl prédikálós. A legrosszabb az volt, hogy úgy tűnt, több szereplő is túl sok színészi órát hagyott ki.

Teljesítette az elvárásaimat, amiket az előző évadok alapján felállítottam, jó a tempója, végig lefoglalt.

Nem igazán figyeltek a részletekre és a karakterek sem valami érdekesek. Összességében nem a legrosszabb, de nem biztos, hogy érdemes neki időt szentelni.

Szerintem hatásosan felderíti a magány és elszigeteltség témáit. Mind az öt történet hozza a minőséget.

Főleg az emlékezetes alakítások tették számomra ezt a filmet maradandó élménnyé. Izgalmas és érdekes a két nő közötti összjáték és macska-egér harc.

Szeretem a francia vígjátékokat és ez is betalált nálam. Ahogyan gúnyt űznek saját magukból nagyon vicces. Nyilván nem tökéletes, de melyik film az?

Egy fájdalmasan valós prezentációja a gyermekkori iskolai életnek azok számára, akik nem közkedveltek.

Meglepően humoros és romantikus. Hasselhoff miatt rosszabra számítottam, de ezek szerint voltak jobb időszakai.

Kicsit lassan kezdődött, nem az én ízlésem, de a sok csavar a történetben és a befejezés nagyon is megérte a várakozást.

Kicsit ratyik néha a digitális effektek, de ha ezen túlteszi magát az ember, nagyon jó, sok benne a váratlan fordulat, remek akciójelenetek és verseny az idővel.

Az én ízlésemnek túlságosan szentimentális, ugyanakkor kicsit olyan, mintha az egyetemes remény üzenetét közvetítené. Könnyed melodráma, melyben egyszerre van jelen a fájdalom és az irónia, bizakodás, félelem. Ezzel aztán nem sok konkrétumot árultam el róla, de talán nem is nagyon érdemes filozofálgatni róla, inkább nézze meg, akit érdekel, és döntse el, mit adott neki.

A film megpróbálja megidézni az nagy olasz neorealista elődöket, aztán a nagy próbálkozásban végül a saját dugájába dől: a film beszédtónusa folyamatosan ugrál a tragikus és a végletekig giccsesen romantikus, a klisészerű és a mély drámai tónus között, így nem igazán tudjuk, mit kéne éreznünk.

Az új feldolgozás nem volt képes olyan jól megragadni a történetet, mint ez a verzió. Annak ellenére, hogy nem mai csirke én ezt preferálom.