Intelligens filmet igyekeztek csinálni, de nem az lett. Szinte már az elejétől lehetett tudni, hogy ki a jó, ki a rossz és, hogy mire megy ki a játék. A rossz gondolatiságon, történetfonalon még a két főszereplő alakítása sem tudott változtatni. Természetesen élvezettel legeltettem szemeimet a szemüveges, gonosz tudóson de kábé ennyi. Egyszer megnézhető. De kinek milyen az ízlése! Szóval, filmre fel és jó szórakozást!

Bár Chris Hemsworth és Miles Teller alakítása abszolút rendben volt, maga a film nem hagyott mély nyomot bennem. Hiányzott a feszültség, a csavar, néztem, és a felénél már azt éreztem, hogy rendben, értem, van itt egy tudós, aki kísérletezik az embereken, de mikor történik már valami, ami elmozdítja a történetet a nulladik pontról. Talán azt volt a legnagyobb baj, hogy már szinte mindent tudtunk az elején, és túlságosan is kiszámíthatóvá vált. Azon járt az agyam, milyen lett volna a film, ha a nézőknek is ad teret a leleplezésre, mert így csak azt néztük végig, ahogy a főhős rájön, hogy itt egy ember a vezér, és nincs is protokoll bizottság (és még egy kis apróság, amit nem spoilerezek el). Hát, azért ez így elég sovány. Talán, ha Tekker karaktere nem tudta volna, hogy csak egy kísérlet részese, vagy tovább megyek, a néző sem tudta volna, csak azt látjuk, amit ő valamelyik szertől, amit kap, és a végén derült volna ki, hogy ez nem is a valóság. Persze, ez nem új ötlet, ez is ugyanúgy sablonos lett volna, hiszen láttuk már nem egy hasonlót, de abszolút benne lett volna a lehetőség, hogy a film a nézőt is kicsit magával vigye a nyúl üregébe. Csakhogy se nyúl nem volt, se üreg, csak egy sekély kis gödör, amibe óvatlanul belelépett a néző a főszereplők és a rendező neve hallatán. Ez volt itt az igazán nagy átverés, ezért viszont nehéz hálásnak lenni.

A színészi alakítások teljesen rendben voltak, ebből többet kihozni nem lehetett. Viszont a hangulata lehetett volna sokkal feszültebb, én nagyobb feszkóra számítottam. Így csak max. egy közepest érdemel.

Joseph Kosinski (Oblivion,Top Gun:Maverick) rendező neve ismerősen csenghet a filmnézők számára. Műveit jellemzi, hogy rendkívül látványosak, izgalmasak és intenzívek. Jelen filmünket Kosinski rendezte, a forgatókönyvért pedig az a Rhett Reese és Pau... teljes kritika»

Az elején jobban állt az IMDb, persze Chris H. szerepeltetése is hozzátett a kíváncsiságomhoz. Nem olyan rég láttam a nyomokban hasonló Voyagers című alkotást, ami számomra kellemes kikapcsolódást jelentett. Gondoltam, hátha van ebben a témakörben még érdekesség. Sajnos nem sikerült jól ez a film. Nem szépítem, unalmas, álmosító. Lassan csordogál előre a történet. Nincs feszültség, nincs olyan szintű titokzatoskodás, ami érdekessé tenné. Egyszerűen nem tudnak behúzni a cselekménybe. Chrishez egyáltalán nem illet ez a szerep, no nem azért, mert csak izomagyat játszhat. Egyszerűen nem illik össze a tudós zseni az ő habitusával, személyiségével. Egykedvűen bámultam egészen a végig. Valahogy súlytalan lett, igazi Netflix mozi. A középszerűtől rengeteg esetben nem tudnak jobbat letenni az asztalra. Hiányoznak azok az alkotó elemek, amik a hasonló filmeket izgalommal tudják megtölteni. Nem kell a darálás és akció + vér. Feszültséget, bezártságot, a kiszolgáltatottságot felhasználva, körömrágós filmeket lehet készíteni. Szépen adagolva egy megfejtésre váró rejtélyt, ami egy kövér csavarral jelenik meg a vége felirat előtt. Ugye, hogy nem olyan bonyolult ez? Egyik főszereplő sem volt igazán érdekes, ahogy hiteles sem. Csak abban az esetben ajánlom, ha tényleg nagyon nincs mit nézni.

A koncepció érdekes, de a cselekmény elfajul, ahogy halad, egyre hülyébb és hülyébb, és végül akaratlanul vicces lesz.

A Netflix ezúttal is egy vérlázítónak szánt társadalmi kísérletet próbál izgalmasan prezentálni. A pók feje mégsem elég összetett vagy elég izgalmas történet, összetett karakterekkel ahhoz, hogy bármilyen szempontból maradandó élménnyé váljon. A Top Gun: Maverick rendezője vadászrepülős kasszasikere után nem sokkal jelentkezett ezzel a minden tekintetben kisebb volumenű projekttel, amiben ráadásul ismét a Maverick sztárjával (mármint, ha Tom Cruise mellett bárkire felfigyeltünk a filmben), Miles Tellerrel dolgozott együtt. Bár Teller jó színész, Chris Hemsworth jópofáskodó ripacskodását nem tudja elég karizmával ellensúlyozni. A pár szobában játszódó történet feszültsége így nem válik maradandóvá a két főszereplő elmejátéka és párviadala során. A központi pszichológiai kísérlet érzelmi hatásai átélhetők és megbotránkoztatók is lehetnének, a mögöttük húzódó rejtély mégsem elég titokzatos ahhoz, hogy a koncepció működjön. A Netflix ezúttal is csak egy izgalmas ötletet volt képes feldobni, de a kivitelezés labdáját már nem tudta leütni.