Simán az egyik legemberibb családi dráma, amit mostanában láttam. A ház, ami lassan szétesik, olyan metafora, hogy sokszor eldobtam volna a popcornt. A karakterek nem túlzóak, hanem tényleg élnek a vásznon, a fájdalom, a nosztalgia meg a régi konfliktusok visszhangja konkrétan üt.
Tipp: ne háttérzajnak tedd be. A sztori lassan gyűrűzik, de a végére összeáll, és az utolsó jelenetnél konkrétan kiejtettem a tollat. Nem tökéletes, de emlékezetes.
Tetszik, hogy nem számít, mennyire vagy okos vagy a kvíz tudásod, ami számít, az az, hogy mennyire tudsz meggyőzni másokat a marhaságaiddal. Szívesen kipróbálnám.
Olyan szörnyen ostoba volt az egész, hogy akaratlanul is felnevettem néha. Nem igazán tudom, mit használhattak a forgatókönyvírók, de remélem jól vannak.
Közepes színvonalú dramedy kicsit eltúlzott karakterekkel és egy tonna érzelemmel. Az biztos, hogy csak férfi nélkül érdemes nézni, nekik nem igazán fog tetszetni.
Na, hát nem állítom, hogy nem jogos, amit a kritikákban olvasni lehetett a filmről, de szerintem ha az ember hátrahagyja a korábbi elvárásait a filmmel kapcsolatban, akkor egy egészen jól megkomponált, akció dús filmélményben lehet része. Harbour alakítása abszolút viszi a prímet, de ez a slasher vagy épp kissé gore-ba áthajló vonal nekem sem jött be igazán. Nem azért mert ebbe a filmbe beleszuszakolták mindezt, hanem mert egyszerűen tényleg nem áll jól neki.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de én ezt egyáltalán nem tudtam felfejteni, hogy egyáltalán miről is akar lényegében szólni a film. Bár a képi világa valahogy mégis lenyűgözött valahol és az alakítások is nagyon odaszegeztek a székhez.
74 Érzelmi érték (2025)