Totál bele lehet dobni magad ebbe az ‘70‑es évek római világba – a jelmezek, a zene, a hangulat full retró. Ozpetek tényleg tud női történeteket mesélni, amikor látványosan olvad a valóság és a fikció. Viszont néha túl elnyúlik, hiányzik a lendület.
Alapvetően szórakoztató darab, ami nem ad semmi különöset, de arra a röpke másfél órára kikapcsol. Nekem alapvetően bejött, tényleg, kikapcsolódásnak teljesen rendben van.
Ezen a héten két magyar gyártású filmet is kaptunk, számomra pedig nem volt kérdés, hogy Till Attila rendezését nézem meg. Nem is kellett csalódnom. Elképesztően húsbavágó a történet, amit egyszerűen magával visz az ember és még sokáig gondolkodik rajta.
Több ilyen műsorra lenne szükség, nem igazán lehet lehúzni, mert legalább megpróbál figyelmeztetni bizonyos veszélyekre és objektíven bemutatni, mi a helyzet a minket körülvevő vadvilággal. Cate Blanchett jó választás volt a narrátor szerepére.
Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy ennek a filmnek egyszerűen nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Nem igazán tudtam átérezni ennek a történetnek a fontosságát, bár elhuszem, hogy valaki ettől még annak tartja.
Őszintén szólva én nem igazán szerettem volna lehúzni ezt a filmet, mert valójában egész jó a sztori. Csak épp sok helyütt eléggé hatásvadásznak éreztem. Ettől függetlenül egyszer érdemes beülni rá.
Őszintén szólva én a szereposztás miatt nagyon vártam ezt a filme, és bár emiatt nem is csalódtam, a cselekmény nem egy kissé túlságosan elvontnak tűnt. Szerintem jobban is ki lehetett volna dolgozni ezt a sztorit, de ettől függetlenül meg lehet nézni!
75 Drágakövek (2024)