Az Egy százalék indián nem csak Hajdu Szabolcs párkapcsolati dinamikákban és elcsúszásokban mélyre fúró trilógiáját, de egy alkotói és magánéleti szakaszt is lekerekít, annak minden keservével, iróniájával és a fellélegzés fájdalmával csomózva össze fikciót és valódi megéléseket. több»
Január 2. talán a legkiábrándítóbb nap, amikor már nem tudjuk tovább nyújtani az elmúlt szépséget, az ünnepi hangulat nyomasztó hiányérzetté korcsosul, és nem lehet többé ignorálni a valóságot. Szilágyi Zsófia második filmje továbbviszi az Egy napban is remekül alkalmazott 24 órás intervallumot, ám itt a mindennapok apró kiüresedései és figyelmességei kibővülnek egy drasztikusabb modellváltással: egy család felbomlásával. több»
Francis Ford Coppola szó szerint mindent feláldozott azért, hogy elkészíthesse évtizedek óta dédelgetett álmát, a Megalopolisz pedig végül egészen a cannes-i versenyprogramig jutott. Mégis nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy mi ez a film, grandiózus mestermű vagy igazi, hamisítatlan blöff? Talán mindkettő egyszerre? több»
„Légy a kutyák királya, ne királyok kutyája” – hangzik a bölcsesség. Jórgosz Lánthimosz filmjeiben az emberek rendre királyok kutyáiként kezdik, és hát akként is végzik. A rejtélyessé tett, a szenvedés társadalomba ágyazottsága miatt azonban mégis ismerősen nyomasztó világok arra predesztinálják a benne csellengő karaktereket, hogy emberalattiságuk megmutatkozzon. Ez A kegyelem fajtáiban sincs másként, sőt, az életműben újításnak számító narratív-metafiktív játékosság új színnel bővíti Lánthimosz kárörvendő pszichorendszerkritikáját. több»
A közelmúltban A látogatás című dán film sokkolta még a horrorokon edzett nézőket is, amelyből elkészült az amerikai remake, a Szádra ne vedd, melynek élvezeti értéke nagyban függ a néző (nyitott) hozzáállásától. több»
Együtt tud-e élni harmóniában természet és ember, vagy visszavonhatatlanul környezetünk elpusztítására vagyunk hivatottak? – keresi a választ a kérdésre a 2023-as Velencei Filmfesztivál zsűri nagydíjas filmje, A gonosz nem létezik. A kortárs japán szerzői film ünnepelt rendezője, Hamagucsi Rjúszuke letisztult és csendes hangulatú alkotásában a szereplők és a táj közös jelenléte kapja a főszerepet. több»
Új feldolgozás készült a klasszikus képregényből, A hollóból, ám ez inkább a feledés homályába fog veszni, akár a lelőtt madár, amelynek a teteme lassan lebomlik. több»
Szimler Bálint első nagyjátékfilmje gördülékeny őszinteséggel és a gyermeki nézőpontból fakadó szűretlen átéléssel csodálkozik rá a magyar állam, tágabban az egész társadalom állatorvosi lovára, amit úgy hívnak: oktatásügy. A Fekete pont realizmusa azonban épp olyan hamiskás, és épp csak a lényeg mellett kanyarodik el, pont mint egy kiskamasz félmosoly. több»
Tim Burton nagyobb alkotó, mint amennyire életműve átlagminőségéből következtetni lehetne rá. Képei mindig kidolgozottak, rétegzettek, (gondolat)gazdagok, amit általában a kevésbé mívesen elkészített forgatókönyv vág taccsra. Időnként sikerül jobb írókat is kifognia, ekkor általában klasszikus születik. Az 1988-as Beetlejuice egy ilyen klasszikus. A folytatás sajnos nem igazán képes az első rész mögé csatlakozni, pedig maradtak benne dolgok az eredetiből. Pechére pont az újítások nem működnek. több»
Viszontagságok és változtatások tömkelege után készült el Eli Roth vérgőzös, explicit, fanservice-t maximumra pörgető adaptációja a 2010-es évek ikonikus videójátéksorozatából. Csakhogy a mozikba nem ez, hanem egy PG-13-as, utóforgatásokkal kilúgozott, végtelenül lelketlen vágat került, mely annak rendje és módja szerint állt földbe. több»
58 Egy százalék indián (2024)