Vámpírok bája Ez rendben volt. Pont annyira vette magát komolyan és pont annyira humorosan, ami még nem bántó. Kicsit az Alkonyattól pirkadatigra emlékeztetett. Az ötlet jó volt, imitt-amott még csavarok is akadtak, a színészválasztással sem volt gond, a körítés, díszlet pedig kifejezetten eltalált. Szerintem érdemes adni neki egy esélyt. Már aki bírja a sok művért.
Ezt most miért? Valamikor a magyar filmszakma szinte kifogástalan kosztümös filmeket tudott csinálni. Jó rendezéssel, kiemelkedő színészi alakításokkal. Egyre inkább úgy tűnik, ezek az idők már nem jönnek vissza. Sajnos ennél a filmnél még azt sem sikerült eldönteni a készítőknek, hogy valamiféle vígjátékot akarnak készíteni, vagy valami mást. (De mi lenne az?) Olyan mértékben hiteltelen, zsáneres, hogy az már fáj. És a sok jó színészt mibe vitték bele? Ismerve a képességeiket; rossz volt nézni ezeket az alakításokat. Nem az ő hibájuk. Kár ezért.
Ez bent van! Nem szoktam vígjátékokat nézni. Azt hiszem, ez talán a legnehezebb filmes műfaj. Az esetek nagy részében el is szúrják. (A jó vígjáték legalább annyira kell hogy elgondolkoztasson, mint amennyire nevettetnie kell.) Most kivételt tettem. Úgy éreztem, ezt érdemes lesz megnézni. És jól döntöttem. Lehet, hogy a történeti hűség nem a legtökéletesebb, de hiszen nem is egy dokumentumfilm. Viszont rengeteg emberség, szépség és igazság van benne. Aki szereti, követi a focit, azt is tudja, hogy bizony az eredményességnek csak egy része a technika, taktika, tudás. Legalább ekkora szerepe van a pszichének, a motivációnak. Estenként még talán nagyobb is. De a film valójában nem is a futballról szól. És e... több»
A sötét torony A három csillagról, amit adtam. Csak annak okán, nehogy megvezessek valakit, aki szimplán csak filmet akar nézni. A világítótorony nem jó erre. Sötét, mély, felkavaró. Kamaradarab. Fekete-fehér film, de színesben el sem tudnám képzelni. Dafoe ismét elképesztő. Félelmetes, taszító és titokzatos. Az operatőrrel (közelik) olyan párost alkotnak, ami ritka a filmművészetben. Pattinson is tökéletes. Nos, ha egy nehezen emészthető, elgondolkodtató filmet szeretnél 5 csillag, ha „szórakozni”, akkor 1. Így jön ki a 3.
Szörnyek, mint mi. Amikor a gonoszról kiderül, hogy a történetben – bizonyos tekintetben – nem ő a legantipatikusabb szereplő, még ha az ő tettei a legszörnyűbbek is. Ha eltérsz a konzum társadalom normáitól, (ab)normáitól; pária leszel, és nem tudsz hová menekülni. És egyeseknél ekkor jön a „társadalomkritika”. Ott, ahol egy átlagembernek – törvényesen –- akkora fegyverarzenálja lehet, mint nálunk egy kisebb határőrlaktanyának volt, ezt lehet, hogy nem bloggal, cikkel, kiáltvánnyal gyakorolják, hanem egy M14-essel.
A történet jó és elgondolkodtató, Woodley pedig remekül viszi a hátán a filmet. Végig lekötött, és érdekesnek találtam. 4 csillag csak azért, mert a közepe kicsit valóban leült, és volt egy-két gye... több»
Már majdnem káprázatos Alapvetően nem szeretem az „időutazós” vagy „időparadoxonos” filmeket. Rettenetes logikai bukfenceket tudnak produkálni. Most mégis kivételt tettem, részben a jó kritikák miatt, részben pedig, (!) mert spanyol film. Az utóbbi pár évben kevésszer csalatkozom bennük. Úgy tűnik, jó ötleteik, forgatókönyvíróik vannak. A színészek persze kevésbé ismertek, mint pl. amerikai társaik, de semmivel sem gyengébbek. Sőt.
Nos, a Káprázatban sem csalódtam. Remekül végigvitt, két idősíkon (tulajdonképpen időpontban) játszódó krimi, sci-fi (már az idő dolog miatt ugye, nem másképp :-) ), kis korrajz (ebben is jók a spanyolok) meg egyfajta romantikus szál. Utóbbi sok tövissel és tüskével, csavarral. Ja, és ü... több»
Úgy tűnik, ha nem egy hiteltelen kultuszfilmet kell csinálni, akkor előkerülnek az igazi filmes szakemberek – a rendezőtől a forgatókönyvírón át a díszlettervezőig –, és a színészek életet visznek a képernyőre. Mindez egy hollywoodi, vagy m. kultuszfilm költségvetésének a töredékéből, sokkal tartalmasabban és elgondolkodtatóbban.
Krimi vagy korlenyomat? Hát, nehezen indult be ez a film. De ha az első órát átvészeli az ember, azt tapasztalja, hogy a történeti időben előrehaladva mintha a díszlet-, jelmeztervezők is „felébredtek” volna, és ekkor már néhány színész – legalább a három főszereplő – elkezd játszani. De saját átlag szintjét így is csak Max von Sydow hozza. Persze majd 30 éves film. Más a tempó, más az ütem, mint a fiatalabb filmekben.
Német becstelen brigantik? Remekül kitalált karakterek, egy szatirikus szálat sem nélkülöző cselekményvonal a hollywoodi kliséket kicsit kifigurázva. Egyfajta háborús western, ahol a „jó németek” küzdenek a „rossz németekkel”. És persze ahol a kapzsiság végül elnyeri jutalmát. Jó színészek, címszerepben a Dibusz Dénes hasonmásverseny győztesével.
A kontraszelekció diadala Amit egy filmben el lehet rontani, az a stábnak sikerült is. Történelmileg hiteltelen, látványban steril, forgatókönyvileg – egy középiskolás – dráma szakkör szintjét sem biztos, hogy megüti, rendezői színészvezetés mintha nem volna... és mintha színészek sem nagyon. Egy sorozat melyet tényleg „leesett állal” néztem. De csak amíg bírtam. Ezzel együtt megnézésre javaslom. Már csak okulás végett.
67 Abigail (2024)
Ez rendben volt. Pont annyira vette magát komolyan és pont annyira humorosan, ami még nem bántó. Kicsit az Alkonyattól pirkadatigra emlékeztetett. Az ötlet jó volt, imitt-amott még csavarok is akadtak, a színészválasztással sem volt gond, a körítés, díszlet pedig kifejezetten eltalált. Szerintem érdemes adni neki egy esélyt. Már aki bírja a sok művért.