8:19-nél a Jawa Babettánál, ami elhúz a háttérben, felvisítottam a röhögéstől... jól indult, még tetszett is, de az utolsó 20 perc, ami nagyja az Alien 4 koppintása... na hát az cefet... azzal nagyjából az egész filmet elszúrták.
Ebből a filmből több feldolgozás is készült, ha jól emlékszem, ez a 3. dráma, még eleinte az ember azt gondolná, ez valami könnyed kis huncut orosz háborús film, hát nem az. Minden egyes szereplőnek megvan a háttértörténete, a saját tragédiája (és nem dicsőítve az akkori rendszert). Ugyanakkor megvan bennük a fanatizmus a hazájuk iránt (és tényleg így van, ilyenek ezek az oroszok), mindazok ellenére, amin keresztülmentek. Érdemes megnézni.
Spoiler... Ez az egyetlen orosz háborús film, amiben irdatlanul gyönyörű orosz lányok egy szál semmiben kóricálnak. :D
Egyre több olyan orosz filmbe botlok bele, melyek többé-kevésbé kendőzetlenül mutatja be a saját vezetésük hibáit, és a hibás döntések mögötti emberi kicsinyességet, bosszút, illetve annak következményeit. Az afgán háborúról (ahogy Purgatórium (1998) c. filmnél is írtam) se nagyon tudunk konkrétan semmit... Persze jöttek az oroszok, mert az afgán baráti népet fel akarták emelni a szocializmus ragyogó fénykörébe... Oké... De mi is volt? A filmben erős a drámai vonal (az orosz háborús filmekben egyébként is), és egy kicsit emberibb is az egész. Nincsenek nagy hősök, akik 2 gépkarabéllyal századokat irtanak ki... Csak katonák, akiket odacsapdostak, és próbálnak hazajutni így vagy úgy a szolgála... több»
Többször is megnéztem a filmet, mert alapvetően tetszett a hangulata. Persze nyilván a hős orosz meg a piszkos életű náci, de azért csak kialakul benne valamiféle közös kapcsolat a két fél között. Ha félretesszük az előítéleteinket az oroszos túlzásokkal, teljesen jó és szórakoztató filmet nézhetünk.
Ez egy monumentális életrajzi dráma, kellő mértékben összevágva a háborús szenvedés és a „békés” világban történő kínlódás, nyilván mindkettő eltérő okokból. Szerintem is veri a hasonló típusú amcsi filmeket.
Jézus Úristen Nos, rágerjedtem az orosz háborús filmekre, nyilván a Nagy Honvédő Háborúról hemzsegnek a filmek akár az ámerikai, akár az orosz oldalon. Nyilván más és más „ízesítéssel”. Na de ez... 1994-95-ös Groznij első ostromáról szóló filmet relatíve gyorsan, 1998-ban dobták ki. Kicsit a Szakaszhoz tudnám hasonlítani, de attól sokkal durvább. A neten sajna csak pocsékul feliratolt verziók vannak fent, de igazából a csecsenek nagyjából így beszélnek oroszul (amennyit értettem belőle). Roppant keveset tudunk ezekről a konfliktusokról, akár az sfganisztáni orosz invázió, akár a csecsen háborúk. Nem spoilerezek, van benne néhány olyan jelenet, ami beleégett a retinámba, ha a film fele igaz, akkor is nettó... több»
Nos, most láttam először. Az első gondolatom az volt, tiszta Pillangó kicsit más göncbe öltöztetve, ami igaz is. Értem én, hogy The Penal Colony meg hasonlók, de nekem Papillon volt az alapséma. Kifejezetten tetszett, hogy nem alap börtön sztori, hanem azért megspékelték a helyszínnel. A színészi gárda azért nem semmitmondó, Liotta és Henriksen... Még jó pár ismerős arc felfedezhető innen-onnan (nyilván nem Gregory Peckek...). Összegezve nagyon tetszett, szerintem jó volt a hangulata, aki szereti az ilyen megszökdösős, kicsit szenvedős kemény börtönös filmeket, annak melegen ajánlott.
Nagyon régen láttam ezt a filmet, amikor most előszedtem kb. jó felénél jöttem rá egyáltalán, hogy láttam. Szolid sci-fi, próbál feszegetni az időutazással kapcsolatban kérdéseket. Ilyen egyestés szórakoztatónak gondolnám. Persze, benne vannak a szokásos nagy sablonok a jó USA meg a rissz-rossz japcsik meg hasonlók... Viszont alapvetően nem egy rossz film.
Jaj.... No hát, annyira azért nem voltam hanyatt esve tőle, tipik 80-as évek. Oké (imádom), de a sztori kicsit foghíjas, lehet nekem voltak nagyobb elvárásaim... Kicsit ki lehetett volna fejteni ezt jobban. A felépítése meg a szokásos mindenki (majdnem) megförmed mindenféle rettenetes körülmények között, aztán akinek kell, jól megússza, és hopp vége... Megoldás nyema, jön az apokalipszis, új világ keresése meg hasonlók.
Alapmű, nem lehet rá mást mondani. Az egyetlen olyan horror szinte, amiben egy csepp vér sincs, mégis a szívroham jön az emberre néha. (Spoiler... A kis Damient beviszik a templomba.) A történet is remekül felépített, és Gregory Peck, hát na...
De Niróhoz remekül illik Cserhalmi hangja ebben a miliőben. A történet igazából nem egy nagy kaland, elég egyszerű a képlet. A filmben a feszültség folyamatosan érzékelhető, igaz, néha (hogy idézzek a korábbi véleményemből) a Daniellát levertem volna egy szívlapáttal... A vége roppant katartikus lett, kicsit talán túlzásba is estek, de ezt nézzük el az akkori trendnek. Aki szereti az ilyen jellegű thrillereket, azoknak ajánlani tudom.
Olyan nincs, hogy valaki ezt ne lássa, a 90-es évek tipikus kemény akció-krimi filmje, kihagyhatatlan estés program annak, aki ezt a műfajt szereti. Egy nagyon fontos dolog: csak az eredeti szinkronost szabad nézni, az újraszinkronizált verzió rémes, nézhetetlen.
Kicsit gondolkoztam hány csillagot adjak....voltak benne nagyon jó elemek és tényleg gyomorforgató dolgok. A főhősnőtől a vége felé agyrohamot kaptam, legszívesebben hátba vertem volna egy szívlapáttal az állandó visítozása meg szerencsétlenkedése miatt. A végét nagyon hatásosra akarták na ez annyira nem sikerült, ráadásul beleraktak némi korszakbeli cgi-t (nem kellett volna).
Remekbe szabott film, nem horror, egyáltalán nem mondanám gore-nak, nincs annyi vérgőzös jelenet, mint vártam. Sokkal inkább egy jó kemény krimi, kicsit megfűszerezve misztikummal, és persze minden mögött az emberi gyarlóság áll. Akik szeretik a kemény krimiket, azoknak ajánlani tudom. Igazi gyöngyszem.
68 Alien: Romulus (2024)