Zsombor419199

Jó kis mozi
A filmünnepen láttam – igazán jó kis mozi! Szép képi világ, remek operatőri munka, és feszültségből sincs hiány. A karakterek fokozatosan bontakoznak ki, van tétje mindennek, és a történet végig magával visz. A színészi játék pedig megérdemli a tapsot. Külön tetszett, hogy nem csak látványos, hanem van benne gondolat is, valami emberi, ami után kicsit benned marad a film. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a műfajt – ez tényleg megéri a mozijegyet.

Jó kis nosztalgia
Jólesően nosztalgikus, de nem csak a múlt mézes-mázas árnyai miatt. Sokszor mosolyogtam, néha meghatódva, mert volt „hopp, ez pont olyan!”-élmény, máskor meg azért, mert láttam, hogy a rendezés és a színészi játék igyekezett többet adni annál, mint amit az újramásolás hozhat. A gyerekeknek biztos élmény, a felnőtteknek pedig van egy plusz réteg – a felelősség, az idő múlása, a család, a kötődések. Összességében nem tökéletes, de épp eléggé szerethető ahhoz, hogy jó döntésnek tartom újranézni, vagy együtt megnézni olyanokkal, akik régi rajongók. És ha azt nézem, mit akart a Disney: nosztalgiát adni, új közönséget bevonni, és közben szerethető maradni – hát ez remekül sikerült.

Hát ez bukta
Ez a film rossz, végig az volt az érzésem, hogy valami hiányzik belőle – talán pont az, amiért az emberek annyira szeretik a játékot: a szabadság, a felfedezés öröme. Minden szépen meg van csinálva, a látvány korrekt, a világ ismerős, de valahogy túl steril, túl kiszámított. A humor néha működik, néha kicsit erőltetett, a karakterek pedig inkább típusok, mint igazi személyiségek. Nem rosszak, csak… nem igazán lehet őket megszeretni. Néha úgy éreztem, mintha a film csak kipipálná a „Minecraft-elemeket”, de nem találta volna meg a saját szívét.

Végre
A látvány erős – a jelmez, a szereplők megjelenése, a helyszínek (például a Smallville-rész) szépen működnek együtt abban, hogy ne csak grandiózus legyen, hanem élvezhető is. Superman-film létére van benne lelki súly is, de nem nyomja el a szórakozást – szerintem ez az, ami igazán működött. Volt, amikor nevettem, mert volt egy kis önirónia, egy jó poén, de aztán a következő jelenetben azt éreztem, hogy „hopp, ez már mélyebb”. Abszolút nézhető!

Igen jó volt
A Futni mentem nézése közben végig az volt az érzésem, hogy valami őszintén emberit látok. Nem túljátszott, nem mesterkélt – egyszerűen csak jólesik benne lenni. A ritmusa kellemes, van ideje levegőt venni, és hagyja, hogy a néző is megérkezzen a történetbe. A képek gyönyörűek, természetesek – mintha tényleg ott sétálnánk vagy futnánk a szereplőkkel. Van benne valami megnyugtató, ami után az ember kicsit jobban érzi magát, mint előtte. A zene és a hangulat finoman összeér, és minden jelenetből érződik a szeretet, amivel a filmet készítették. Ritka az ilyen film: nem akar lenyűgözni, mégis az marad utána az emberben, hogy „igen, ez jó volt”.