Namgeuk-ilgi

A kevés cselekmény ellenére is izgalmas és tartalmas film. Precíz, de hatásos minimalizmus jellemzi, jól kitalált részletek, minden a helyén, akár egy jó vers vagy egytálétel. A misztikus hátteret csak két gyorsvágásnyi kép sugallja a bevezető jelenetekben, de a borzongás beindításához épp elég. Elülteti az érzést, hogy nem csak a világűr ismeretlen a számunkra, saját bolygónkon sem vagyunk igazán otthon. Mint később kiderül, a saját lelkünkben sem. A misztikus szálat a megtalált napló viszi kicsit tovább, de ennyi. A többiről gondoskodik a hely hihetetlen atmoszférája és a tébolyig menetelő pszichológiai leromlás megélése. Úgy tűnik, az emberek valami belső ürességet kitölteni, vagy fájdalmat enyhíteni, vagy saját fontosságukat átélni mennek a pusztaságba, de szánalmasan kicsik, kiszolgáltatottak és törékenyek ezen a rideg helyen. Az ismeretlen lény (vagy saját nárcizmusa) által fertőzött kapitány a halálba vezet szinte mindenkit. A film képi találékonysága elismerésre méltó, a szövege pedig értelmes. Néha visszatekertem egy képet vagy mondatot, annyira érdekesnek vagy jónak találtam. A zene a háttérben marad, de borzongató aláfestést biztosít. Az értelmezési lehetőségek persze szélesek, szájbarágással nem vádolható a film, de bennem nem hagyott hiányérzetet. Szebb és jobb feldolgozását a témának nem is kívánhatnám.

Aki szereti a félelmetes, misztikus, hósivatagos, túlélős, igencsak gondolkodásra késztető filmeket, annak szívesen ajánlom. Kapott ez a film már hideget-meleget kritikusoktól és nézőktől egyaránt a megfejthetetlensége miatt. Ne felejtsük el, hogy ez egy túlélő beszámolója, akiről nem tudjuk, hogy mit látott és mi esetleg csak az ő fantáziavilága. A zene gyönyörű és félelmetes, a hófödte táj ugyanúgy, a többi pedig a képzeletünkre van bízva. Nekem mindenesetre tetszett.

Szeretem az ázsiai filmeket, a téma is jól hangzott, így talán számomra volt a legmeglepőbb, hogy nem tetszett. Számomra túl vontatott és unalmas volt, pedig szeretem a lassú tempójú filmeket. Aztán lehet, csak rossz passzban néztem meg.

Bár a téma nagyon hálás, az ilyesfajta filmekből nincs elég, úgy gondolom. Tetszett, hogy azokat a részeket, ahol a cselekmény leült volna, finoman kiegészítették misztikus adalékokkal, mindezeken felül úgy gondolom, hogy a film erőssége mégis a zenei alávágás, ami nagyon is megalapozza az egésznek a hangulatát.

Hihetetlenül jó hangulata van a filmnek, én egyébként is nagyon szeretem ezt a műfajt, de azt hiszem ez az egyik legjobb, amit az utóbbi időben láttam. Remekül van felvéve, és ráadásul szerintem érdemes eredeti szinkronnal megnézni, sokkal ütősebb.