Egyik csata a másik után

Paul Thomas Anderson szerzői filmje, az idei Oscar-gála nagy esélyese csendes, következetes és meglepően aktuális látlelet a társadalmi konfliktusok állandósulásáról. A film legnagyobb erőssége talán az, ahogyan a konfliktus fogalmát kezeli. Nem egys... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az „Az egyik csata a másik után” című amerikai film egy kemény hangvételű dráma, akció, thriller vagy krimi, amely egyszerre próbál realista és szórakoztató lenni. A történet középpontjában egy karizmatikus, mégis erkölcsileg zavaros figura áll, akit... Több Leonardo DiCaprio alakít erőteljes játékkal. Karaktere kettős életet él: kívülről kegyetlen drogkirály, belül azonban egy megtört apa, aki titokban szereti a kislányát, és ez az érzelmi szál ad némi emberi mélységet a filmnek. 16 év elteltével a múlt bűnei újra felszínre kerülnek, amikor az ellenségei nyomára bukkannak a korábban eltűnt családnak. A történet motorja a bosszú: egy férfi, aki régóta vadászik rá, végül elbukik, és a sors iróniája, hogy lánya áll bosszút helyette. A film képi világa sötét, a tempó feszes, de a forgatókönyv helyenként túlmagyaráz. Emiatt az összhatás felemás filmélmény, amely egyszerre ütős és kissé túlírt. Összességében így biomassza egy korrekt, de nem hibátlan mű, amely erős színészi alakításokkal emelkedik ki. Nálam 5/3 csillag.

Érthetetlen, hogy miért lett agyondíjazott és népszerű Paul Thomas Anderson ízléstelenségekkel téli, alpári agymenése, az Egyik csata a másik után. Iszonyúan gyenge az egész, a rendezés a script és még az alakítások is. Érezhetően rámentek a megosztó... Több témákra: fekete - fehér kapcsolatok (fekete nő, fehér pasas), aztán: náci - szélsőjobbos mozgalmak, kábszeres főhős, mexikói beavatkozás, önbíráskodás kérdése stb, stb. A végeredmény egy unalmasan gyenge katyvasz, amibe sokan valamiféle anti-trumpista ellenzékiséget magyaráztak. Nálam max. háromcsillagos, Leonardo DiCaprio ide vagy oda.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Bevallom, csak akkor figyeltem fel erre a filmre, amikor az Oscar-gála kapcsán hallottam, hogy több arany szobrocskát is elvitt. Ez akkortájt történt, amikor a filmvilág nagyobbik része szembefordult az újra megválasztott Donald Trumppal. Kétségtelen... Több, hogy minden idők legrosszabb amerikai elnöke (szerintem is). A film a migránspolitikájával fordul szembe, hiszen középpontjában egy forradalmi csoport áll, akik a letartóztatott migránsokat próbálják meg kiszabadítani. Bob (Leonardo DiCaprio) és Perfidia (Teyana Taylor) azonban ellenszenves karakterek, főleg a nő, aki az ellenséggel bújik ágyba, majd elhagyja családját is. A film második szakaszában azt nézzük végig, ahogyan a náci érzelmű főkatona, Lockjaw ezredes (Sean Penn) üldözőbe veszi Bobot és időközben felcseperedett lányát, hogy megölje őket. Bob azonban jól elmenekül mexikói haverja, Carlos sensei (Benicio Del Toro) segítségével. Kábé ennyi a nagyívű alaptörténet. A humorszint minimális, az akciók gyengécskék, a mondanivaló nem sok, az alakítások a pincében. Az amerikai filmakadémia feltehetően a Trumppal való szembenállást látta a filmben, és ezért jelölte Oscarokra. Az igazság azonban az, hogy a 2017-es Víz érintése óta nem kapott ennyire gyenge film arany szobrocskákat.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Meglepően gyenge, néhol röhejes film, vérszegény alakításokkal és egy nagyon gagyi alapsztorival. Beadják már az elején, hogy a fekete csajszival (női test, pasiarc) kavaró DiCaprio egy hősies ellenálló, aki az amerikai kormány migráns-politikája ell... Többen harcol. Majd valamivel később kiderül: az ipse visszavonul 16 évre füvezni és pihizni, hogy a nagy forradalmárkodást kipihenje. Már itt fogja a fejét az ember. De fokozzák a tétet: a fekete feleség összefekszik egy őket üldöző vén katonatiszttel (aki helyből 70 pluszos, de legalább macsó náci Sean Penn alakításában), gyereket szül, akit a forradalmár férjre hagy, majd felszívódik. Itt jön a fordulat: a kislány felnő, eltelik 16 év, és macsó nyugger katonatiszt elhatározza, hogy kinyírja a lányát, mert bizonyítja, hogy összefeküdt egy fekete nővel. Innen jön az akció: a füvező hajdani forradalmár apa menekíteni próbálja lányát fürdőköpenyben a náci nyugger katonától. Annyira gagyi, hogy az már ízlésromboló. De közben röhejes is. Volt, mikor azt hittem, paródiát nézek.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Bőven túlértékelt film, bár elismerem, Sean Penn és Leonardo DiCaprio jó színészek. Kár, hogy ilyen erkölcsileg kétséges produkcióban vesznek részt. Egyébként már mindenki elmondta az összes érdekes dolgot, én csak egyet tudok hozzátenni. Rühellem az... Több alkotókat, akik a kifejezetten erőszakos "dzsungelp*nci" (így hangzott el a filmben) karaktert megalkották, meg a sugallmazott világnézetüket. És mást nem is szólhatok érte, mert rögtön megkapnám a magamét. Pedig Sean Penn karaktere ugyanolyan öklendezésre késztető szörnyeteg, számomra nem is különböznek. Szerintem hasonlóan ellenszenves törekvés, mint az, hogy mindig fognak találni egy afro színészt arra, hogy eljátssza Boleyn Annát. Persze a film nem pártoskodik, nem fekete-fehér (a f@szt nem). Még egy dolog: kifejezetten tetszett, hogy mutatják a kormány piszkos trükkjeit (pl. fizetett provokátorokat a tüntetők közé engedni).

Az Egyik csata a másik után (2025) egy érzelmileg erős és látványosan megvalósított dráma, ami a háború utáni sebeket sokkal személyesebb oldalról mutatja be. Engem leginkább az fogott meg benne, hogy nem csak a fizikai harcról szól, hanem a belső cs... Többatákról is, amelyeket az emberek magukkal vívnak, miután a fegyverek elhallgattak. Leonardo DiCaprio alakítása kimagasló – hitelesen hozza egy megtört, de kitartó ember szerepét, aki próbál értelmet találni egy értelmetlen világban. A film lassabb tempója eleinte szokatlan volt, de később rájöttem, hogy ez adja meg a történet mélységét. A látványvilág lenyűgöző, minden beállításban érződik Paul Thomas Anderson kézjegye: a képek szinte mesélnek, a zene pedig tökéletesen erősíti a drámai pillanatokat. Bár néhol kissé elnyújtottnak éreztem a cselekményt, a karakterek közötti feszültség és a morális dilemmák végig fenntartották az érdeklődésemet. A film egy mély, emberi film a túlélésről, a megbocsátásról és a lelki gyógyulásról – nem könnyű darab, de aki szereti az elgondolkodtató drámákat, annak nagyon is megéri megnézni.

A film első felében az volt az érzésem, mintha egy sorozat "ez történt eddig" összefoglalóit nézném, nem volt világos, mi történik... De aztán beindul a cselekmény. Nem vagyok akciópárti, így engem a magánember szerencsétlenkedése fogott meg... az el... Többfelejtett jelszavak és társai, illetve, hogy be mert végre szólni a mai társadalom képviselőinek, akiknek jódolgukban azt sem mindig sikerül eldönteni, hogy fiúk-e vagy lányok. Amikor az ember háborúban van, akkor ilyesmire nincs idő.... Vicces a maga nemében és pörgős, és nem mellesleg komoly görbe tükör.

Paul Thomas Anderson valami nagyot akart gurítani ezzel a filmmel, és biztos, ami biztos, telepakolta mindennel, ami ma megosztó lehet. Van itt migrációs téma, ICE-kritika, anti-trumpizmus, fekete-fehér megosztottság, liberális kábítószeres főhős, me... Többxikói antihős... stb., stb. Az alapállás is már enyhe célzás a mai Amerikára: egy szervezettel nyit a film, amely akciókat szervez az amerikai kormány migránsokat begyűjtő és kitoloncoló politikája ellen. A középpontba egy furcsa pár kerül: fekete nő-fehér férfi leosztással. Leonardo DiCaprio, szegény, élete legrosszabb karakterében élete legrosszabb alakítását hozza. Ő a fehér manus, aki kezdetben forradalmár, később pedig egy füvező apa, aki fürdőköpenyben rohangálva menekíti egy szem 16 éves lányát a neonáci Sean Penn elől. Bosszantóan gagyi a cselekmény, amihez kidolgozatlan, elsietett akciók társulnak. Moziban láttam, de életemben nem sajnáltam kidobni ennyi pénzt egy mozijegyre. Nem ajánlom azoknak, akiknek számít a minőség az akciófilmes műfajban.

Volt sokkal jobb filmje is a jó öreg DiCapriónak. Ebben egy elég sokat szerencsétlenkedő alakot játszik, aki a fekete nőjével valamiféle forradalmárnak képzeli magát, és az amerikai kormány migráns politikája ellen küzd. Értelmetlen robbantgatásokat ... Többés migráns-szöktetéseket csinálnak, de egy nap a nő teherbe esik. Akkor még nem tudják, de az apa nem a csaj barátja (vagyis nem DiCaprio), hanem egy katona, aki történetesen éppen őket üldözi. A figurát a jobb napokat látott 65 éves Sean Penn alakítja. A csajt elfogják, de a hapsi meglóg a babával. DiCaprio felneveli a lányt (akit sajátjának hisz), de egy nap újra felbukkan az ezredes, hogy eltegye őket láb alól. Az oka az, hogy szeretne egy náci csoportba bekerülni, ahol nem néznék jó szemmel, hogy korábban egy színesbőrű nővel volt. A végén az ezredes szabályos háborút vív DiCaprio és a lány elfogásáért. A legnagyobb probléma az egésszel, hogy logikátlan a sztori. A másik gond, hogy nincs a filmnek pozitív főhőse. Elvben DiCaprio lenne, de annyira béna, hogy szánalmas. A film második felében folyton füvezik és egy kockás fürdőköpenyben rohangál. Gyenge az egész, maximum 3 csillagot ér.

Szeretnék megnyugtatni mindenkit, ennek a filmnek az előzetese borzalmas, egyáltalán nem tükrözi a filmet. Szóval mindenképp érdmes bizalmat szavazni a filmnek, mert tényleg jó. Az elején érdemes türelmesnek lenni, van egy hosszú felvezetés, de ha az... Több első kb. 30 percen túlvagyunk, akkor beszippant a film, és nem ereszt, fel sem tűnik a hossza. A cselekmény több különböző szemszögből tárul a néző elé, nagyon jól vannak összevágva a karakterek szálai, és ettől csak még izgalmasabb a film. A történet igazából tényleg az, amit a cím mond: a szereplők egyik csata után gyűrik le az újabbakat, hogy elérjék, amit akarnak. Az egész film egy nagy üldözési jelenet igazából, a 3 főbb szereplő, és mellékszereplők macska-egér harca, miközben a film görbe tükröt tart Amerika jelenlegi helyzetének. Továbbá kritikát mond a faji egyenlőtlenségről, a polgári engedetlenségről, és beszél a szülő-gyermek kapcsolatokról is. A színészek remekelnek, Sean Penn lopja a show-t, Chase Infiniti egy jó új felfedezés, és Benicio del Toro is remekel. Igazából pont talán DiCaprio szorul kissé a háttérbe, de ez nem is baj. A filmvégi autósüldözés-jelenetről (már csak amiatt is érdemes megnézni a filmet) meg csak ennyit: "Absolute Cinema!"

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Úgy tűnik, hogy nagyon megosztó lett Paul Thomas Anderson sajátos akció-vígjátéka, az Egyik csata a másik után. A főszerepre Leonardo DiCapriót kérték fel, aki - szerencsétlen - elvállalta, beérve abba a korba 50 felett, amikor már egyre kevésbé válo... Teljes kritika

Az Egyik csata a másik után egy infantilis, hatásvadász gagyisághalmaz, klisékkel és látszólagos társadalomkritikával. Népszerűségének fő oka pedig, hogy a Trump-féle autokrata vezetéssel elégedetlen amerikai művészvilág (és Filmakadémia) kritikát lá... Többt benne és ellenpólust, mely alkalmat ad a washingtoni vezetéssel való szembeszállásra. Bár én is utálom Trumpot és egy ostoba pojácának tartom, aki csak árt a világnak, amióta csak hatalmon van, de ez a film biztos, hogy nem alkalmas arra, hogy színvonalasan kritizálja rendszerét. Ugyan telepakolták utalásokkal mindarra, amit a republikánusok és konzervatívok nem bírnak, mint a fekete-fehér kapcsolatok, a kábítószerezés (DiCaprio végigfüvezi az egészet) és a hatóságokkal való szembeszállás (az ICE megtestesítése a filmben a migránsokat kitoloncoló egyenruhás szervezet), az alaptörténet önmagában mérhetetlenül gagyi. A fekete csajt megtöcskölő náci katonával is, aki 70 évesen is macsó (a jobb napokat látott Sean Penn alakításában). Ezért az egész giccsért annyira odavolt az Amerikai Filmakadémia, hogy 6 Oscart adott rá. Na, ennyit az Oscarok valós értékéről.

Eleinte a film nézése közben megfogalmazódott bennem egy gondolat, hogy lehet az év egyik legjobb alkotásával van dolgunk. Ez egészen addig a pontig tartott, amíg be nem jött a képbe egy végtelenül IRRITÁLÓAN hamis zongora-aláfestés, amitől 5 perc ut... Többán legszívesebben felálltam volna a székből. Nos, ez tartott legalább fél óráig. Nem tudom, kinek az ötlete volt ez, de miután vége lett, azt valami mennyei feloldozásnak éltem meg. Rengeteget rontott összességében az élményen, a párbeszédekre sem tudtam közben koncentrálni, csak arra gondoltam, hogy végre legyen vége. Ettől eltekintve a film többi része baromi jó. A fényképezés remek, az alakítások kiválóak (Sean Penn főgonosza zseniális), van rengeteg emlékezetes jelenet, tehát minden, ami kell. Ugyan csak két filmjét láttam a rendezőnek, de kedvet kaptam, hogy pótoljam a többi alkotását is.