Semmelweis

Régóta várom már, hogy legyen egy jó magyar mozi, de kezdem feladni. Két dolgon bukik nálam minden magyar film: a színészi játékon és a hangosításon, s e téren sajnos a Semmelweis is elvérzett. A szomorú helyzet az, hogy mivel nincsenek moziszínészei... Többnk, a filmekben színházi előadók szerepelnek, és sajnos hozzák a színpadi ripacskodást, az üres tekinteteket, mellőzött arckifejezéseket. A Semmelweist addig bírtam nézni, amíg meg nem szólalt a főszereplő – mintha egy olvasókörben olvasna fel valaki –, abban a pillanatban abbahagytam, mert láttam, ez ugyanaz, amiből már elegem van. Talán az újraszinkronizálás segítene, mert érdekes módon szinkronban meg marha jók a magyarok. Talán a titok nyitja az, hogy szinkronizálás közben tényleg csak az előadásmódra kell figyelni, míg forgatáson ezermillió mindenre, így elvész az illúzió.

Koltai Lajos hosszú évtizedeken keresztül operatőrként szerzett hírnevet magának a filmszakmában, így az 1980-as évekre már a világ legjobb kameramanjai között emlegették nevét. Egy alkalommal, az 1981-es Maléna operatőri munkájáért Oscar-díjra is je... Teljes kritika

Az utóbbi évek legunalmasabb, legművibb magyar filmjét sikerült kihozni. Ilyen unalmas, arcjáték és mimika nélküli színészeket nem nagyon láttam mostanában. Szinte bárgyúak voltak... És amit még külön utálok egy jelmezes magyar filmben, hogy figyelnek a jelmezekre, a díszletre, majd az egyik jelenetben, történetesen, mikor bemásznak az ablakon, egy romos, lepusztult korabeli házat mutatnak, holott a maga idejében ez nem romos ház volt, hanem patinás új épület. Mutatnak egy utcát, ahová odacsődítenek egy rakás jelmezes színészt, akik agyon rohangálják magukat, de úgy összességében nem látjuk az akkori városképet megint. Szép hintó, korabeli kocsik... mégis művi lesz az egész... a beszárított haj, a ragyogó fogsor, ami akkor nem igazán volt. Olyan tessék-lássék és legyünk magunkra büszkék film, ezt is megfilmesítettük.

Pár túltolt sikolyt leszámítva jó film lett. Jó a szereposztás, és jól játszanak a színészek. Néha időhúzás van, aminek semmi értelme, csak leviszi uncsiba a film dinamikáját. Jó, hogy nem pökhendi, mindenhol látott színészekkel készült, és remélem, mostantól nem csak őket lehet majd látni mindenhol. Eszembe jutott a Radiohead. :)

Nagyon tetszett a film, különösen örültem, hogy rábeszéltek, hogy moziban nézzük meg! Egészségügyi dolgozóként tanultuk Semmelweis Ignác nagyszerű munkásságát, a történet ezt tökéletesen bemutatja laikusoknak is, érthetően. A színészi alakítás számom... Többra profi lett, mindenkire tökéletesen illet a rá osztott szerep. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki gondolkodik rajta, hogy megéri-e moziban megnézni, ne habozzon... MEGÉRI!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nagyon vártam ezt a filmet, úgy voltam vele, hogy mivel a téma is érdekelt, és Semmelweis munkásságát is jól ismerem, szívesen megnézem a filmet. Megbántam! Alulteljesítenek a színészek, a főszereplők tekintetében Gálffi Lászlón kívül nem tudok érték... Teljes kritika

Nem hiába Koltai Lajos. Nem csalódtam, sőt... észre se vettem, hogy eltelt 2 óra. Úgy éreztem a végén, hogy szívesen nézném még tovább.

Szerintem nagyon jól sikerült! Én nem szeretem a magyar filmeket, de ez kivétel lett! A valós történetet nagyon jól dolgozza fel a film!

Összességében nagyon tetszett a film, jó volt a színészi játék, kellően sokkoló és mély volt, viszont úgy lett megcsinálva, hogy minden rétegnek élvezhető legyen. A sztori szuper, sikerült végig fenntartani a figyelmet. Számomra az volt egyedül zavaró, hogy a vége nagyon hatásvadász és cukormázas lett. Nem azt mondom, hogy annyira valósághűnek kell lennie, és ne legyen happy end a vége, de úgy éreztem, kicsit túl lett tolva. Emellett kicsit fura volt, hogy szegény főszereplő bármit csinált mindig csöpögött, de ez csak apróság.

A korhűség, a történet, a fényképezés, szerintem minden rendben volt. A főszereplő Vecsei H. Miklós helyett én személy szerint mást választottam volna, szerintem nem igazán volt neki való ez a karakter. Gálffi László viszont telitalálat volt. Hogy mennyire történtek így az események, illetve mennyire lett túlszínezve a forgatókönyv, nem tudom, és nem is érdekel. Egyszerűen legyünk büszkék, hogy volt egy ilyen tudós-orvosunk.

Valamely korábbi kritikában olvastam, hogy a film egy jóféle tévéfilm szerű iparosmunka lett. És valóban. A kedvelt és jó színészek korrekt játékot nyújtanak, a film pedig nézhető, izgulható, az egyszerűsítéseiknek köszönhetően jól követhető, és kicsit el is gondolkodtató. A ¾-étől azonban valamiért mégis modorossá válik. És bár a felvonultatott kellékek és díszletek megkapóan korhűek, milliárdok ide, milliárdok oda, a külsőzések perspektivikus látványélményét tekintve mégis hiátust mutat az alkotás. Ugyanis ha nem hangzik el hivatkozásként vagy fél tucat bécsi utcanév és helyszín a film során, akkor egy sem. Ehhez képest viszont három-négy udvarbelsőn túl, egy városszéli dokkon és az árva Reviczky utca háromszori visszavágásán kívül egyéb külső helyszínt nem mutat meg nekünk a film a Bécs korabeli világból. Pedig azzal magasabb szintre emelhették volna a kissé belterjessé váló vizuális élményt – cserébe az események lazán kezelt történelmi hűségéért.

Nagyon tetszett benne a szerelmi szál.

Nagyon vártam a filmet, de megrekedt valahol a közepén, vagy nem is tudom, hol, már csak azt vártam, mikor találja meg a bibit Semmelweis... A szülés nem minden esetben volt hiteles, illetve jobban zavart, hogy nem volt mindig mindenhol érthető a szöveg... néztük a filmet, és néztünk egymásra „Mit mondott?”, „ja te sem értetted?”, akkor pörgetés vissza. De nem tudok rossz értékelést adni, lévén magyar filmről, magyar szereplőkkel. És mert odavagyok az életrajzi filmekért!

Évek óta a legjobb magyar filmalkotás. Vecsei H. Miklós tökéletesen megformázta Semmelweist. A film nagyon tetszett, magával ragadott. Mindenkinek ajánlom, mert szerintem ez egy nagyon jó film.