A mintatanár
Detachment
Több
Detachment
Vélemények (12)
Kevés lehangolóbb és depressziósabb filmet láttam eddigi életem során. A mintatanár minden karaktere kiskiklott egzisztencia, mindenki depresszióval küzd, és az egész filmben nincs egyetlen boldog vagy kiegyensúlyozott karakter sem. Tony Kaye rendező valószínűleg egy nagyon mélyponton lévő állapotában rendezhette meg ezt a filmet, mely a depressziós nézők himnusza is lehetne filmes kivitelben. A főszereplő egy tanár, Henry Barthes (Adrien Brody), akinek az élete maga a kudarc: édesanyja öngyilkos lett, amikor 7 éves volt, nagyapja nevelte, aki meg depresszióval küzdött az önvád miatt. Felnőtt, tanár lett, de csak beugrós, különböző iskolákban, melyekben sehol nem köt barátságokat. Egyedül él, nincs senkije, boldogtalan és unott ember. Ugyanakkor próbál segíteni a bajba jutott és szintén depressziós diákokon: van, akinek példát mutat, másokat biztatni próbál és van olyan fiatal is, aki ugyan nem a diákja, hanem az utcán él, de ő befogadja a lakásába. Kollégái szintén lelkileg összetört emberek, különböző okokból. Aztán egy nap öngyilkos lesz Henry egyik diákja és őt ez nagyon megviseli, sőt a depresszió újabb mélységeibe löki. Nyomorult egy film, csak az nézze meg, akinek nem probléma 97 perc szomorúság. Nekem nagyon elég volt ebből ennyi. (50%)
Na! Gondoltam magamban, erről a filmről írok egy 1000 szavas kritikát. De töredékét sem tudnám kifejezni azoknak az érzéseknek, amik most csendben bennem kavarognak...
Mivel holnap már kezdődik a suli, ezért ezt a filmet választottam a nyár utolsó napjára, úgy gondolom, ez így pont aktuális. Úgy ültem le a film elé, hogy tudtam, hogy egy drámai film, na de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna. És ez a film mesteri! Ez a film egy történet, nem egy ember története, hanem egy csomó ember története egyben! Megrázó, olyan drámai jelenetek vannak benne, amik tényleg megviselik az embert, és ezért mondom azt, hogy erre a filmre is igaz az, hogy nem jó nézni, legalábbis kicsit ezt éreztem, mert megviseli az embert, és nyomaszt. Tetszett benne az is, hogy nemcsak azt mutatja be, hogy a tanároknak milyen nehéz is, hanem a diákokra is gondol a film. Elgondolkodtató, és nagyon igaz szavak hangzanak el! Adrien Brody alakítása pedig elképesztő! Olyan hitelesen alakítja a helyettesítő tanárt, hogy én még egy Oscar-jelölést is adtam volna neki (hiába van Oscar-díja). A karaktere pedig kidolgozott, és ahogy el is hangzik a filmben, üres (jó értelemben)! Én nekem nagyon tetszett ez a film, hatással volt rám, megérintett, és tényleg egy lélek„gyilkos” film. Szóval, kell hozzá egy hangulat, hogy az ember befogadja. Erős idegzetűeknek ajánlom, mert tényleg nem egy happy film, hanem megrázó!
Jó film, amely a főszereplő személyes drámájával ötvözi a kihívásokkal, amelyeket a mai fiatal generáció állít az oktatási rendszerrel szemben. Adrien Brody nagyszerűen alakít, ami nem tetszett, hogy mellette nagyon sok "tanár" mellékszereplőt vonult... Több
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Ez az a film, amelyben minden karakter nehéz sorsú, depressziós, és amelyben egyetlen optimista vagy vidám percet sem kapunk. A központi figura, Henry Barthes (Adrien Brody), egy beugrós gimnáziumi tanár, akit mindig csak 1-2 hónapra küldenek egy-egy középiskolába helyettesítőnek. Gyerekkora végtelenül szomorúan telt, édesanyja öngyilkos lett (ráadásul ő találta meg alig 7 évesen), nagyapja pedig, aki felnevelte, állandóan önváddal küszködött. Felnőttként tanár lett, de lelkileg sérült ember is egyben. Segíteni próbál egy kamaszlányon, aki az utcájában él, és a testét árulja. Maga mellé veszi egy időre, és gondoskodik róla. Közben iskolájában, ahol csak 1 hónapra kell beugrania, megküzd a tiszteletlen diákok szemtelenkedéseivel, és a szintén lelkileg sérült tanárokat, diákokat támogatja. Az egész film arra megy rá, hogy mindenfajta depressziót bemutasson, és végletekig fokozza a szerencsétlen sorsú emberek archetípusainak bemutatását. Annyira negatív az egész film, hogy az már szerintem túlzás. Ugyanakkor Adrien Brody még itt is nagyszerűen helytáll. Sajnos a forgatókönyv és a rendezés elveti a sulykot, és egy szintetikus világot tár elénk, amelyben csak és kizárólag lelkileg sérült emberek vannak. Nekem ez kicsit mesterkélt hatásvadászatnak tűnt.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Egy megrázó történet a valódi világról, minden életkorban megjelenő valós problémákkal. Az egészet áthatja a letargia. Meglehetősen „nehéz” témákat boncolgat az ember múltjával és múltbéli traumáival való folytonos vívódásáról, az elveinkkel való azo... Több
Nem való mindenkinek. Nagyon tetszett a szinkron hang. Nagyon tetszett a színészi játék. Nagyon tetszettek a monológok. Volt olyan jelenet, ami egyszerűen sokkolt. Rengeteg a gondolkodni való jelenet. Ez a film felkerült a soha többet filmjeim listájára.
Hasonló filmek
Miért is kell nekem újra és újra ilyen nyomasztó filmeket néznem? Gyógyíthatatlanul érdekelnek a mély dolgok, az élet kérdései, és mindig valamiféle választ remélek az ilyen filmektől. Hát nem kaptam. Az a gyanúm, hogy az egész élet ilyen - csupa kérdés, bonyodalom, szomorúság, és nincsenek egyértelmű válaszok, csak nézőpontok, ködös sejtések. És mindennek a végén a halál.
Annyira figyelemre méltó, hogy már többször is végignéztem. Van benne gondolat, meg érzelem is.
Itt aztán minden meg van. Zene, színészek, humor és egy egész pofás kis történet egy ilyen stílusú filmhez. Azt hittem, hogy majd valami kis bénaság lesz, de nem így történt. Alulértékeltnek tartom, filmet mivel azért jól el lehet szórakozni rajta.
