A nagy szépség

Szeretem a művészfilmeket, de sajnos, ezt nem mondanám annak. Dögunalom és sznobság mesterfokon, esküszöm, legszívesebben csak „átlapoztam” volna. A legvége értelmes mondanivalójáért ennyi őrültséget összehordani egy rakásra. Egy percével sem tudtam azonosulni, vállalom.

Ez a film a halhatatlanságról szól, az örömről, a színekről és a lüktetésről. Szuper életérzés nézni a filmet, többször nekifutottam, mert a tanulságokat kifejteni és feldolgozni nem annyira egyszerű, de talán annyira nem is fontos, mint átvenni a film hangulatát, és kiélvezni.

Kellemetlen pillanatok összessége volt ez a film. Nem jött be és kész. Veszettül unalmas film volt és itt ez nagyon erősen kiemelkedett. Egy árva pozitív szót se tudok róla nyilatkozni. A történet pedig nem lett volna rossz csak az ahogy megoldották nem tetszett.

Nagyon szép film. Féltem tőle amúgy. Már régebben nézegettem az előzetesét, és abból bizony nem jön le, hogy ebben érték is van. Igazából csak az első tíz percen kell túltennünk magunkat valahogy, aztán egyre érdekesebbé és elgondolkodtatóbbá válik. ... TöbbKiderül, hogy a felső tízezer tagjai is ugyanolyan emberek, mint mi, problémákkal, vágyakkal, keresik az élet értelmét. A főszereplő Jep, pedig zseniális gondolatmenetekkel ragadja magával a nézőt, érdemes emésztgetni azt, ami az ő szájából hangzik el. Az egyik kedvenc mondatom a filmből: 64 éves korom után rájöttem, hogy nem akarok arra időt szakítani, ami nem érdekel... és milyen igaz nem? mennyi ostobaságra képesek vagyunk elfecsérelni az időnket, csak azért, hogy egy ideig óráig valaki figyelmét elnyerjük, vagy mert a társadalmi "norma" most azt hozta divatba, amit nem akarunk csinálni, de csinálunk, hogy ne lógjunk ki a sorból. Aki időt szakít erre a nem mindennapi műalkotásra, mert ez a film komolyan művészet, remélhetőleg kellemesen fog benne csalódni, mert ez üdítő színfoltja a mai filmes felhozatalnak. És durva, hogy mennyire nem lehet felkészülni arra, éppen mi fog kisülni egy adott jelenetből. Nálam ez erősen 5/5

Jó pár alkalommal láttam már ezt a filmet. Minden alkalommal új jelentések keletkeztek bennem a látottak kapcsán. Talán az elit élete sem olyan könnyű és gondtalan, mint ahogy azt a középosztály látja?

Ha az ember már sok fimet látott, egy idő után percek alatt képes megérezni, hogy az illető film valami nagy élménnyel kecsegtet, vagy – rosszabb esetben – semmi sincs benne. Nos, a Nagy szépség a „felejthetetlen” kategóriába tartozik, olyan alkotás, amely nemcsak egyszerűen elgondolkodtat, hanem gyönyörködtet is. Egyszerre boncolgatja az élet értelmét és szépségét, és valami elemi erővel ábrázolja az emberi gyarlóságot és esendőséget. A film vizualitása, a zene, a város egyszerre nyűgöz le egy monumentális alkotásban. Toni Servillo alakítása pedig kivételes.

Érdemes neki futni, de türelem kell hozzá. Összefoglalni nehéz a cselekményt, hisz gyakorlatilag nem szól semmiről, viszont akkora székbeszorító hatást képes kifejteni, hogy az ember mozdulni se akar, nehogy megtörjön a varázs.

A gyakran frivol történetbe filozofikus elemeket bátran csempész a rendező. A legkülöncebb alakok tűnnek fel, nagyon sokszínűek, mégis mindannyian egyről szólnak, a kínzó nihilről. Érdekes, ínyenc film.

Nem sikerült végignéznem. Az öregedés (68 éves vagyok) rossz dolog, pláne, ha nincs családja az embernek. A feléig néztem, egyszerű banális dolgokat hallottam. De nem vagyok mérvadó, mert ha egy íróról szól valami, akkor már eleve gyanús, hogy nem az életről szól, hanem egy szoba magányában találták ki a dialógusokat. A lelkes hozzászólások óvatossá tesznek. Lehet, hogy túl földhözragadt vagyok.

Csodálatos a film képi világa, gyönyörű a zenéje, Toni Servillo nagyot alakít és különleges a film hangulata. Ferilli kisasszony arcáért kár, egy torzó lett belőle...

Elállt tőle minden szavam. A dialógusok, a verseskötetbe illő elmélkedések párosítva a mesteri cinematográfiával két órára egy teljesen másik világba transzpoltálják az elméd. Az olaszoknak elképesztő érzékük van a finom részletekhez, s ez ebben a filmben igazán megmutatkozik. Bravó.

Gyönyörű képek, olasz életérzés, művészvilág, a maga excentrikusságával együtt.

Bepillantást nyerhetünk az olasz írói (művészi) elit hétköznapjaiba, mondhatni semmittevésébe. Alapjából nem rajongok az ilyen témájú filmekért, de tartalma alapján mégis megragadott és megnéztem (talán a haszontalanság érzetének feltűnése miatt). Te... Többtszett a rendkívül választékos nyelvezete és akár több szállóige is származhatna belőle. Lehet 10 év múlva újra megnézem és akkor mást tudok majd írni róla.