Alfie (2004)

Csalódtam ebben a Jude Law-s remake-ben, az eredetiben, (aminek a magyar címe "Szívtelen szívtipró" volt) Alfie figuráját Michael Caine játszotta, ezért biztos, hogy meg sem nézném, annak ellenére, hogy nagyon jó színésznek tartom. A film mondanivalója; ki kell kötni egy nő mellett, mert az egyedüllét a legrosszabb dolog a világon. Idegesített az állandó kifelé történő narráció, a szituációt a filmnek kell megmutatni, nem a folytonos narrációval kell a nézőnek megmagyarázni. A fiatal „Dzsúdló” egyébként jól nézett ki, a sármos mosolya emlékezetes.

Be kell vallanom, csak azért néztem végig, mert tetszett, ahogy az elején a kamerába beszélt Alfie. Aztán vitt magával a történet, pedig voltak kétségeim: újabb romantikus film, egy tucat... Ami megfogott: nem egy történet, hanem több, egymást követő helyzetek elbeszélése. Nem csak egy nő körül forog az egész, és a film stílusa is változik közben... A másik maga Alfie. A viselkedése, a szövege, a laza de mégis határozott fellépése és a sok vigyor, derű, ami belőle árad, igazán példaértékű. Szeretném, ha ezt a stílust, eleganciát el tudnám sajátítani! És ami számomra a legfontosabb: a film vége. Nem fogom lelőni.... Világéletemben kapcsolatból kapcsolatba csöppentem, szinte soha nem voltam szabad, mindig is elgondolkodtatott, milyen lenne egyedül élni. Ez a film, a végén lévő monológ szinte megadja a választ a kérdéseimre. A filmet nők is élvezhetik, de ez a film nekünk, férfiaknak szól. Mert mi tudjuk, mit akar mondani Alfie, mi megértjük. Minden egyes pillantását, félvigyorát, mozzanatát...