Állj, vagy jövök!

Elrejteni egy hatalmas gyémántot egy épületben, ami utána rendőrség lesz? Na ez ám az igazi pech. Már pedig ez történik filmünk főhősével. Amikor kiszabadul a börtönből, nincs más választása, rendőrnek kell kiadnia magát, hogy eljuthasson a gyémántig. Csak hát annyira nehezen megy neki a dolog, hogy végül egész sokáig marad benne a szerepben. Azért remélem, hogy a valóságban nem ennyire könnyű lenne ezt megcsinálni. Ebben a filmben annyi poén van, hogy a mai napig sírva nevetek egy-két jeleneten. És megtanultam belőle egy mondatot spanyolul: tengo el gato los pantalones – azaz macska van a nadrágomban. Hát nem biztos, hogy sokra mennék vele! A film története ötletes, Martin Lawrence pedig igazi vígjátékot csinált belőle. A pizzafutáros jelenet bizonyítja, hogy a hülyeség csak úgy jön belőle. Az ő kezeit nem kötik szigorú szabályok, és amikor kitalálja, hogy beépített ügynök, hát hatalmas. Ezt a filmet is szívesem nézem meg újra és újra, bár Martinnak szerencsére több ilyen filmje van. Kár, hogy olyan kevés ilyen film van, ami ennyire megnevettet.

Nagyon kedvelem ezt a filmet, többször láttam. Amiért nem 5 kapott ötös értékelést, nálam csak annyi, hogy néhol túl vannak játszva a karakterek. Martin Lawrence túltolja a „bohóckodást”, a rendőr néha túl ostoba... stb. Vicces tudna lenni ezek nélkü... Többl is. Hát amikor pizzafutárnak adja ki magát, és a kijáratnál tolja a táncot, az jól sikerült nagyon. :-) Kellemes szórakoztató, vicces mozi. Érdemes megnézni.

Egy afféle kettős érzésem van a filmmel kapcsolatban, ugyanis hozza az elvárt Martin Lawrence-színvonalat, azonban sokkal kevesebb, mint ami lehetett volna. A történet érdekes, a poénok jók, de a lezárás csak egy kényelmes megoldás lett, ami szinte minden kreativitást nélkülöz.

Ez az a fajta film amitől a hasam fogom a nevetéstől , és ezt minden esetben kitudja váltani Martin Lawrence. Ilyen szerepekre született, jó volt nézni ahogy a szerepben lubickolt.