Amerikai pite: A találkozó

Nosztalgikus visszatérés az alapcsapathoz, akik tizenhárom év után találkoznak egy osztálytalálkozóra, hogy szembenézzenek a felnőtté válás kihívásaival. A film hangulata erősen épít a nosztalgiára, néhány új poén és szituáció mellett sok az ismétlés... Több, a stílus továbbra is szókimondó, de a korábbi részekhez képest visszafogottabb, emberközelibb. A cselekmény egyszerű, egy buli, magánéleti bonyodalmak és régi szerelmek újraéledése mozgatja a történéseket, miközben a karakterek közül elsősorban Jim, Stifler és Jim apja kapnak hangsúlyt; Stifler karakterfejlődése pozitív színfolt. A színészi játék rutinos, főként Seann William Scott és Jason Biggs emelkednek ki, de a mellékszereplők is hozzák a megszokott szintet. A forgatókönyv jól adagolja a poénokat, egyensúlyoz a komikum és a dráma között, bár kevesebb az újdonság, a rendezés biztonsági játékra törekszik. Objektíven középszerű folytatás, szubjektíven kellemes nosztalgia, főleg a régi rajongóknak ajánlott, akik értékelik a generációs poénokat és a karakterek fejlődését.

Ugyanazok a béna poénok, sablonos helyzetek és semmi új, amit a film adhat. Nem is ad semmit, csak tömény blődséget. Max Jennifer Coolidge kebleinek szurkolhatunk. Mondjuk ez nem túl sok, de legalább szemnyugtató.

Szerintem semmiben se marad el a korábbi részektől. A stílus, a hangulat ugyanaz. És igazából a történet is. A fiút az érdekli, bírja-e a lány, és fordítva is.

Jó látni újra a régi csapatot, igaz már kissé megöregedtek, de Stifler ugyanolyan lendületes, és ugyanúgy hozza a megszokott gyerekes formáját, mindenki megkomolyodott csak ő nem.

Sok negatív véleményt olvastam a találkozóról, viszont szerintem jó volt újra látni a szereplőket, akik bár megöregedtek és a nagyjuk nem lépett azóta előre semmit a pályáján, de azért még össze tudtak rakni egy méltó folytatást az eredeti felállással.

Humoros és egész érzelmes film lett a végére a sok ökörködés ellenére. Főleg a nosztalgia faktor miatt jött be nekem ennyire. Jó volt ennyi év után megismerni, hogy mi lett a régen megszeretett karakterekkel.

Az Amerikai pite annak idején hatalmas újítást hozott a tini-vígjátékok világába. Egy merész, vicces trilógia született, amely mára klasszikussá vált, karaktereivel együtt. (Sean William Scott játszhat bármilyen szerepet, de örökre Stifler marad, aho... Többgy Jason Biggs is mindig „az a b*szott pite” marad, ahogy a Jay és Néma Bob filmben is utalnak rá.) Sajnos az idő előrehaladtával a széria nevével eladtak egy rakás ZS-kategóriás folytatást, teljesen kiherélve az eredeti trilógia örökségét. Éppen ezért A találkozó olyan volt, mint egy falat kenyér – visszahozta az eredeti szereplőket és helyretette a korábbi baklövéseket. Nem egy tipikus folytatás, nem próbálja megbolygatni az előző részeket, hanem inkább megkoronázza azt, amiért az első három filmet szerettük. Eltelt 13 év, és ezt a film tökéletesen kihasználja: dolgozik a nosztalgiafaktor, miközben látjuk, hogyan múlt el az idő a karakterek felett. Külön dicséret jár az alkotóknak, hogy még a legapróbb mellékszereplőket is visszahozták, így teljes lett az összkép. A film ügyesen egyensúlyoz az Amerikai pite szériára jellemző abszurd helyzetek (például a bőrtangás jelenet a tetőn), a felnőttkor kihívásai (Stifler munkája), és egy enyhébb drámai szál között (Jim apjának története). Összességében az egyik legjobb Amerikai pite film lett, amely méltó tisztelgés a rajongók előtt. Imádtam!

Egy filmnél mindig kockázatos a folytatás, akkor meg pláne, ha már a negyedik részről van szó. Nem éreztem hogy gond lenne, tetszett ez a rész, jó volt újra látni a csapatot.

Felnőttek, láttuk már. Nem sok minden változott. Sok fejlődés nem mutatkozott. Picit eltúlzott, viszont nem rossz poénok. Szokásosan Stifler visz el mindent a hátán. Még a mai napig látszik az élvezet a karakter megformálásában.

Egy újabb vicces, ötletes és kellően erotikus beütésű film. Méltó elődjeihez, de valahogy szerintem nem azt hozta, mint amire mindenki várt a régi részek után - mint általában.

Egy legendás film, legendás folytatása. Jó volt újra látni a csapatot.

Nagyon jó. Elkezdtem nézni és egyből nosztalgikus hangulatba kerültem. Nagyszerű volt újra találkozni a szereplőkkel. Steve Stiflernek viszont más életet képzeltem volna el. Ezen kívűl viszont nem csalódtam.

Ebben sem kellett csalódnom. Hiába” öregedtek” meg, még mindig nagyon viccesek. Stifler itt is hozta a formáját, hát mikor bele kulázott a hűtő táskába, röhögött az egész mozi. 5/5 pontot adok az összes Pite részre.

Sokat vártam ettől a résztől, biztam benne hogy ez jobb lesz mint az előzőek, de annyira nem kötött le. csak azért néztem végig végül, mert a többi részt is láttam