Mielőtt a kávé kihűl

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Vannak történetek, amik papíron remekül képesek működni, de bizonyos okokból filmre nem adaptálhatók. A Mielőtt a kávé kihűl érzelmesnek szánt története a vásznon csak egy remek alapötlet mesterkélten csöpögős vázává silányul. Van egy kávézó Japánban... Több, ami különleges adottságokkal rendelkezik. A vendéglátóhely egyik székére ülve ugyanis vissza lehet utazni a múltba. De szigorúan csak annyi időre, amíg a kikért kávé ki nem hűl! Ezen túl azonban számos más követelménynek is eleget kell tenni, ha az ember nem akarja múltban ragadt szellemként tölteni hátralévő életét. A különböző megkötések nem következnek logikusan a természetfelettiből, hanem a történet folyásának megkönnyítését szolgálják, noha nélkülük izgalmasabb lehetőségek is adódhatnának. A film epizódjai különböző átlagemberek életébe adnak pillanatnyi betekintést, akik más és más okokból szándékoznak a múltba révedni. A kávézóra korlátozott tér, és a rövid időlimit miatt ezek a lelki utazások mégsem érik el maradéktalanul a kívánt hatást. A film kezdeti koncepciója olyan tetőpontot vázol fel, ahonnan már nem lehet hova építkezni, így a későbbi események szétesnek a narratívában. A gondolatfolyamok átültetésére tett kísérletek a vizuális térbe sajnos csúfos középszerbe fulladnak.