Hát, gyerekek, én fél óra után elaludtam, pedig nem fáradtan álltam neki. Nem tudom, hogy Brad Cooper rendezői stílusa emészthetetlen-e számomra, vagy jobban kellene talán lelkesednem Bernstein munkásságáért, melyik volt a baj, de most már mindegy. Egy többnyire 4:3 fekete-fehér filmet látunk, melyben többnyire nem túl érdekfeszítő történések között ugrálhatunk rapszodikus összevisszaságban. A zenei aláfestés és a kora 20. századi musicales hurrá-hangulat és pátoszos túljátszás kissé Tom és Jerry jellegűvé teszi az élményt. A szervezetem igen rövid idő alatt védekező alvásba menekült. Adok rá valamennyi csillagot, mert akinek nagyon bejön Bernstein Leó, az biztos jobban fogja élvezni, nem húznám le teljesen.
Bradley Cooper már első rendezésével magasra tette a mércét: a legendás Csillag születik 4. remake-jét készítette el, méghozzá a nagy elődökhöz méltó módon. Második rendezése nem kevésbé ambiciózus: egy újabb legenda, Leonard Bernstein életét és munk... Teljes kritika
Nyomokban tartalmazott Leonard Bernsteint is a mozi néha. A nagyra tartott zeneszerző-karmester munkásságát nem igazán ismertem meg, de amit láttam, attól nem lettem rajongója. Egy laza erkölcsű, vívódó embert láttam, aki a látható maszk alatt Bradle... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Sajnos, kilógok a sorból, hiába a nagy nevek, nekem ez nem tetszett. Azt leszámítva, hogy néha vontatott is volt, a film fő hibájának azt tartom, hogy én egyáltalán nem ismertem meg jobban a zeneszerzőt se zeneileg, se magánemberként. Csak egy léha, ... Több
Bradley Cooper rendezőként és főszereplőként is meghitt portrét fest Leonard Bernstein zeneszerzőről, számos magán- és nyilvános énjéről. Egy eksztázisokban és kínokban bővelkedő, gyönyörű életrajzi filmet. Cooper számára ez már a második rendezői kiruccanás „A csillag születik” után. A nagyszerű karmester-zeneszerző Bernstein nyugtalan lényét és szerelmi életét meséli a történet, Carey Mulligannal, mint Bernstein felesége, Felicia, aki hatalmasat alakít a szerepben. A kép azonban többnyire a bonyolult ember szívében rejlő ellentmondásos kettősségekről szól, amelyeket Cooper okosan tükröz a fekete-fehér szegmensek és a gazdag, telített színjelenetek közötti kontrasztban. Sosem értjük meg igazán mélyen zenészként vagy férfiként. Ő egy legenda, egy nagyobb kulturális erő a század közepén Amerikában, akinek személye messze túlmutat a klasszikus zenei világ ritka körein. Mindeközben a szívet dagasztó, mindent elsöprő zene, amely hullámokban söpör végig a drámán. A „Maestro” esztétikai szempontból is olyan következetesen látványos, hogy azt meg kell említeni. Az operatőri munka, a jelmezek és a produkciós dizájn egyaránt hangulatos és precíz, ahogy Bernstein életének több mint 40 évével együtt fejlődik. Végezetül: a film megfelel a kezdő sorainak, amit Bernstein mondott: „A műalkotás nem válaszol kérdésekre, hanem provokálja azokat; és lényege az egymásnak ellentmondó válaszok közötti feszültségben rejlik.”
Fantasztikus operatőri teljesítményeket láthatunk a filmben. Az üres, időnként teljesen érdektelen, unalomba forduló dialógusok miatt csupán 3 részletben sikerült megnézni ezt az alkotást. És csak azért néztem végig, mert a film felépítésének alapkon... Teljes kritika
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
