A kezelés

Jobban szeretem az európai filmeket, mint az amerikaiakat (általában). Régóta. Északon jó krimiket csinálnak. A spanyolok nagyon jók drámákban, nyomasztó hangulatban. A franciák jó vígjátékokat készítenek. Ez a film európai, mégsem lett igazán jó. Tetszett a történet. Egy darabig. Utána sem lett volna rossz, de két dolog nagyon elterelte a figyelmemet. Az egyik, hogy iszonyatosan hosszú lett. Nem volt ennyi a történetben. Sok helyen feleslegesen elnyújtották. De ez a kisebbik baj. A legnagyobb gondom a főszereplő (Geert Van Rampelberg) alakítása. Nem tudom, hogy ő jó színésznek számít-e. Nekem végig az volt az érzésem, hogy nem tudja hitelesen alakítani a fájdalmas lelkű embert. Mindenhol azt adta elő, hogy iszonyat dühös, nagyon ordít, és nagyon kapkod... ész nélkül. Ha őszinte akarok lenni, akkor a színészek közül kettő volt, aki hitelesen alakított: Dominique Van Malder, a nagydarab pedofil és Michael Vergauwen, a kopaszka úszásoktató. A többiek teljesítménye számomra feledhető volt... Ha nekiállsz, készülj fel, hogy hosszú film!

Ezekben a "nemamerikai" filmekben van valami más, ami miatt izgalmasabbak nekem, mint az amcsi filmek. Nagyon beteg a története, de tetszett.

Mo Hayder angol krimiíró regénye alapján egy nagyon jó belga (flamand?) thriller. A pedofília áll a középpontban, egy olyan főfelügyelő nyomoz, akinek a testvére is áldozat lett húsz éve. A végső csavar megdöbbentő. Durván kemény film, de igen jó.

Ez egy nagyon sötét és nehéz film. A témája nagyon lehangoló és nem mindenki gyomra fogja bevenni. De egyszerűen zseniális, ahogy találgatunk ki lehet az elkövető, de a film nem árul el többet, mint amit a rendőrök tudnak. Külön jó pont, hogy érződik... Több rajta a realitás, elhiszi az ember, hogy így történne a nyomozás, nincsenek benne heroikus jelenetek. Talán a legjobb európai film amit valaha láttam.