A csendmadár

Régebben már láttam ezt a filmet, akkor is mély nyomot hagyott bennem, de nem emlékeztem az egész történetre. Most még jobban felkavart. A lelkünk mélyén valamennyien vágyunk veszélyes dolgok közelébe kerülni, vonz bennünket, csak legtöbben aztán még... Többis óvatosan kikerüljük, néhányan pedig vele sodródunk, nem törődve a következményekkel. Nem is maga a történet, hanem a főszereplő érzései, lelkének mély rezdülései vonzottak, teljesen azonosulni tudtam a félelmeivel, a vívódásaival, a kételkedéseivel. Alicia Vikander tökéletesen hozta a nehéz karaktert, gyakran Tang Weit juttatta eszembe a Late Autumn című filmből. Gyönyörűek voltak a Japánról készült felvételek, a fény-árny játékok, s nagyon fokozta a hangulatot az odaillő zene. Az is igaz, hogy nem való mindenkinek ez a film, vannak, akiknek biztosan nem nyeri el a tetszését, és vannak azok, akik szeretik a lassan kibontakozó, ázsiai beütésű, kevés szavú filmeket. S aminek nincs egyértelmű megoldása, csak töprengünk még órákon keresztül, hogy valóság volt-e vagy csak vízió, amit láttunk. Engem mindenesetre levett a lábamról.

Lucy Fry a lehető legmesszebb költözött szülőhelyétől, egy másik szigetországban telepedett le, hogy megszabaduljon gyötrő emlékeitől. A mentális síkon sérült lány sikeresen beilleszkedett a gyökeresen más civilizációba, magányosan teltek a napjai, amíg nem találkozott a nagy Ő-vel. Ez a szerelem azonban újabb bonyodalmakkal járt. Elsősorban Alicia Vikander alakítása nyűgözött le, akire már „A dán lány” című filmben felfigyeltem (nem voltam egyedül, hiszen az Oscar-Bizottság is díjazta), bár abban Eddie Redmayne még nála is többet mutatott tehetségéből. Ebben a filmben Vikander olyan tökéletesen játszotta el a szerepét, mintha egyenesen a könyv lapjairól lépett volna a szemünk elé. A film megnézése után rögtön hozzákezdtem a szerencsére magyarul is olvasható könyvhöz. Sajnos nagyon ritkán fordul elő, de ebben az esetben igen, hogy tökéletes adaptáció keletkezett Wash Westmoreland direktorsága alatt. Remekül visszaadta a könyv gondolatiságát és az külön pluszt jelentett, hogy Japán nyüzsgő világa, természeti szépségeinek egy része meg is jelent a filmvásznon. Csak így érdemes hozzáfogni egy regény megfilmesítéséhez. Kár, hogy csak az ismert streaming szolgáltatás előfizetői láthatják, mert szélesebb forgalmazásban is sikeres lehetne.

Borzasztó unalmas.