A Greyhound csatahajó

Tartalmas és élvezhető film volt. Lényegében egy szobányi helyszínen játszódik, és mégis lebilincselő az egész.

A rendező, Aaron Schneider különleges filmet készített 2020-ban, mely valóban realisztikus – hiszen szinte mi magunk is ott lehetünk a Greyhound fedélzetén 1942-ben az Atlanti-óceánon – ám nem egy tipikus látványfilm. Nincs CGI orgia, nincsenek lenyűgözően grandiózus nagytotálok, és elmarad a hősök heroizálása is. Ami viszont lenyűgöző, az a részletgazdag bemutatása egy második világháborús amerikai csatahajónak (és az azon folyó életnek). Krause kapitány (Tom Hanks) hadianyag-szállító teherhajókat kísér át az Atlanti-óceánon, miközben a német tengeralattjáróktól kell hogy megvédelmezze a konvojt. A feladat nem könnyű, mert az U-Bootok bárhol felbukkanhatnak. És fel is bukkannak (szó szerint), így izgalmas harcokból is részesülünk. Tom Hanks alakítása meggyőző, bár ez a szerep nem kínál éppen az Oscarra reményt adó színészi kihívásokat. Mégis izgalmas és érdekes a film, elsősorban azok számára, akik szeretik a háborús filmeket és a második világháború történelmét. Értékelésem a képi világ és Tom Hanks miatt: 75%.

A Greyhound teljes egészében katonai utasításokból, manőverezésből és a német tengeralattjáróktól való félelemből áll. Katonák, akik mindig félelmüket visszafojtva, érzelemmentesen próbálják végrehajtani parancsot, miközben a hideg tengert pásztázzák és bármelyik pillanatban torpedót kaphatnak. Ez egy nagyon technikai film, a főszereplőnk majdnem csak parancsokkal kommunikál mindenkivel, és szinte a film egésze a hadihajó irányítószobájában játszódik. Ez egy nagyon érdekes és velős filmélményt hoz létre, melynek hangulatával kevés film vetekedhet. Nincs nagyon karakterépítés vagy -fejlődés vagy szerelmi szál, csak a háború valósága és veszélyei. Az ellenséges tengeralattjárók már-már vízi szörnyként való bemutatása egy kicsit talán kilóg a filmből, de egy olyan veszélyforrást hoz létre, amitől a nézők is retteghetnek, hisz a nézők is a hajón vannak a katonákkal.

Mikor először láttam ennek a filmnek az előzetesét, kicsit féltem, hogy nem lesz túl nagy dobás, mert egy hajón játszódik az egész. De gondoltam, ott van Tom Hanks, miatta érdemes megnézni. Hát nyugodtan mondhatom, hogy messze felülmúlta az elvárásai... Többmat. Az első és utolsó 5 perc között eltelt idő végig feszültséggel teli, és néha már szinte féltem, mert úgy éreztem, hogy ott vagyok a tengeren, és simán kilőhetnek engem is. Nagyon realisztikus a korabeli technika bemutatása, és az is, hogy mi zajlott le egy ilyen út során a második világháborúban. Nem volt még ilyen film. És ha egyéb 2. világháborús filmeket nézünk, akkor is csak A Fegyvertelen katona előzi meg. Egy baj van vele. Túl rövid.

Egész jó film volt, bár kicsit kevésnek éreztem. Egyetlen egy küldetést mutat be egyoldalúan, viszont a kevesebb mint másfél órás játékidőnek köszönhetően végig pörög a cselekmény.

Ezúttal nem szomáliai kalózok, hanem világháborús tengeralattjárók ellen küzd. Micsoda eredeti ötlet! Csak úgy kapkodjuk a fejünket! 9 fok jobbra, 107 foknál mozgást jelez a radar, balra torpedó, jobbra is, miközben a borulás határán forduló cirkálóban még csak nem is kapaszkodnak a katonák. Majd' lerágtam a körmöm az izgalomtól.

Tisztességes háborús akciófilm végig egy szemszögből mutatva. Egyoldalúsága ellenére, vagy éppen azért, végig izgalmas marad.

Szinte minden másodperc izgalmas, még sörbontásra sem hagy időt, persze meg lehet oldani. Eddig több U-Boot filmet láttam, és jó volt. Végre egy olyan, ami bemutatja, hogy mi történhetett a víz felszínén. A CGI lehetett volna jobb, néha túl gamer képek vannak, és keresed a gombokat. Megtörtént eseményeken alapul.

Hát engem a CGI eléggé zavart, valahogy túl sok volt nekem belőle, de Tom Hanks azért mint mindig, most is viszi a hátán a filmet. Talán moziban erősebb lett volna a látvány, de a tévé nem igazán adta vissza, így összességében egy közepes filmélményként maradt meg.

Realisztikusan mutatja be, hogyan zajlott le egy tengeri csata a második világháborúban, mindenféle túlzott akció nélkül.