Újra otthon (2017)

Annyira nem borzasztó, mint amiket olvastam róla. Nem a legjobb romantikus vígjáték az tény, de egy kedvelhető film. A története helyes, de kiszámítható. Egynek elment.

Az Újra otthon annyira hollywood-i, hogy ennél már nem is lehetne rózsaszínebb. Ami alapvetően nem baj, sőt, néha jól is esnek az ilyen filmek, de nehezen lehet komolyan venni őket. Már az alapfelvetés is eléggé valószínűtlen: 40-es anyuka elmegy bulizni és felszed egy nála 20 évvel fiatalabb srácot – eddig még el is hiszem, hogy megtörténhet – de ami egy éjszakának indul az együttélés lesz, mert 40-esünk dögös, filmsztár anyukájának eszébe jut, hogy miért is ne költözhetne be a három hajléktalan művész srác a szuperkéróba, amit Oscar-díjas, nőcsábász apu hagyott a lányára. S persze innentől beindul a buli: titkos összebújások, a kislányok a három fiúra már apjuk helyett apjukként tekintenek, s minden happy – egészen addig, amíg meg nem érkezik az ex-férj és kicsit fel nem dúlja a dolgokat. Az már talán ebből is látszódik, hogy a forgatókönyvbe nem öltek túl sok energiát, megrekedtek az átlag romkom séma és karakterek szintjén, az egyediséget pedig messzire száműztek. S hogy milyen is ez a szóban forgó szkript? Elég, ha annyit mondok: a film nyugodtan pályázhatna a legtöbb béna csajozós szöveget bemutató mozi címére. No meg az is sokat mondó, hogy ennyi rendes ember csak és kizárólag egy ilyen jellegű filmben fordulhat elő (a gonoszságot és a rosszindulatot pedig még hírből sem ismerik). A film készítői pontosan tudták, hogy mire bukik mostanában a nép, s abszolút be is jött a dolog, a moziteremben ugyanis hangos nevetéseket hallottam, szinte végig a film közben. S be kell valljam, volt egy-két ügyes poén, amin magam is jól szórakoztam (bár azért az sokat elmond a műről, hogy 3 nappal a film megnézése után már egyet sem tudok felidézni konkrétan). A szereplőválogatás jól sikerült: Reese Witherspoonban kedvelem azt, hogy simán el tud játszani egy-egy komoly szerepet (Nyughatatlan, Vadon, s legutóbb a Hatalmas kis hazugságokban is nagyon tetszett), s e mellett (olykor) komika szerepben is tündököl. Mondjuk kapásból két olyan filmjét is fel tudom idézni, ami nézhetetlenül rossz volt (Csábítunk és védünk, Honnan tudod?). A két kislány is ügyes választásnak bizonyult, főleg a kisebbik, akinek szinte az összes bölcsességet a szájába adták. Pico Alexander és Witherspoon szerintem egyáltalán nem illettek össze, a másik két srác bármelyikét jobban el tudtam volna képzelni Alice oldalán. De az is lehet, hogy ez egy tudatos döntés volt, hisz itt nem annyira a szerelmi románc volt a lényeg, sokkal inkább a családi idill, amit az legutolsó mézes-mázos, habos-babos jelenetben érzékeltettek a leginkább – ami nálam már azért kiverte a biztosítékot. Az Újra otthon tehát egy jó kis egyszer nézős film. Kicsit sajnálom, hogy nem fektettek több hangsúlyt a filmes papa és a régi Hollywood vonalra, de a filmnek nem is ez volt a célja, hanem hogy könnyed szórakozást nyújtson, feledhető poénokkal. Ez be is jött neki!

Háát Reese Witherspoon-nak nagyon jó filmjei szoktak lenni, de ez éppen nem azok közé tartozik. Ez a film egyszerűen nem szólt semmiről. Szó szerint semmiről. Az a minimális történet ami benne volt az egy jó film háttérsztorija, nem pedig a fő történet. Unalmas volt, végig azt vártam, hogy mikor lesz már valami történés, de az egész egy nagy semmi volt.

Helyes volt a fiúk és a kislányok kapcsolata. Történetben közepes, kiszámítható, de kedvelhető. Reese Witherspoon is nagyon természetes volt és igazi bombanő.

Kedves és egyszerű film, ami nem akar másnak mutatkozni, mint ami. Pont annyit ad, amennyit ígér. Nincsenek benne nagy gondolatok. Én kedveltem és 1-2 év múlva biztosan újra nézem.