Mátrix: Feltámadások

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Sok film folytatása kudarc. Ezé nem! A Mátrix 1., ill. még a 2. rész is zseniális volt, tele megszámlálhatatlan újdonsággal. Eleve toronymagasan volt a mérce a mostani folytatásnak. Ami a lényeg, hogy bár akkorát nem üt a film, mint elődei, nincsenek meg azok az átütő filmtechnikai megoldások vagy az az újdonság, mint amit azok nyújtottak. De nem is vártam. Hiszen eltelt vagy 20 év. Én sem az vagyok már, mint akkor. De összességében magával ragadott a film, nem volt teljesen kiszámítható sem. Lekötötte a figyelmet végig. És ami a legfontosabb: utána is gondolkoztam a látottakon….

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

1999-ben, amikor kijött a Mátrix első része, minden téren újat mutatott. Vizuális téren, az akciókoreográfia és - természetesen - a filozófia terén, mondhatni sokan felébredtek. Amit aztán követett még két rész, ami már nem igazán tudta megfogni sem színvonalban, sem máshogy. Jó pár évvel később elkészült a negyedik rész, amikor is sokan feltették a kérdést, hogy kell-e ez nekünk? Jó kérdés. A film okosan hozza a nosztalgiafaktort, miközben az újításokkal próbálja telepakolni, ami a kőkemény fanoknak (ide sorolom magam is) többször mosolyt csal az arcukra. Okosan foglalja össze a három részt ebben az egy részben, és kiegészíti úgy, mintha vadiúj fejezet lenne. Nem mindig van benne az a bizonyos sötétség, ami jellemezte az előző három részt, sokkal több benne a poén és nem fél beszólni sem saját magának, sem a többi univerzumnak, ami - akárki akármit mond - jól áll neki. De 2021 van, és mint mindenhol, itt is beköszön az a bizonyos píszí, ezzel helyezve a hangsúlyt egyik szereplőről a másikra. Amikor kiderül, hogy ki miért is van még életben, akkor jön rá az ember, mennyire is törékeny az egész élet, és bármi is történhet, a szerelem útjába nem állhat senki és semmi. Ez a legfőbb üzenete annak a filmnek, amibe nagyon-nagyon sokan beleszerettünk. Nem az a kérdés, hogy felébredtünk-e, hiszen kiderült, nem is aludtunk.