Mátrix: Feltámadások

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

1999-ben, amikor kijött a Mátrix első része, minden téren újat mutatott. Vizuális téren, az akciókoreográfia és - természetesen - a filozófia terén, mondhatni sokan felébredtek. Amit aztán követett még két rész, ami már nem igazán tudta megfogni sem ... Többszínvonalban, sem máshogy. Jó pár évvel később elkészült a negyedik rész, amikor is sokan feltették a kérdést, hogy kell-e ez nekünk? Jó kérdés. A film okosan hozza a nosztalgiafaktort, miközben az újításokkal próbálja telepakolni, ami a kőkemény fanoknak (ide sorolom magam is) többször mosolyt csal az arcukra. Okosan foglalja össze a három részt ebben az egy részben, és kiegészíti úgy, mintha vadiúj fejezet lenne. Nem mindig van benne az a bizonyos sötétség, ami jellemezte az előző három részt, sokkal több benne a poén és nem fél beszólni sem saját magának, sem a többi univerzumnak, ami - akárki akármit mond - jól áll neki. De 2021 van, és mint mindenhol, itt is beköszön az a bizonyos píszí, ezzel helyezve a hangsúlyt egyik szereplőről a másikra. Amikor kiderül, hogy ki miért is van még életben, akkor jön rá az ember, mennyire is törékeny az egész élet, és bármi is történhet, a szerelem útjába nem állhat senki és semmi. Ez a legfőbb üzenete annak a filmnek, amibe nagyon-nagyon sokan beleszerettünk. Nem az a kérdés, hogy felébredtünk-e, hiszen kiderült, nem is aludtunk.