Na ez a film is azok közé tartozik, amiről tényleg bármit lehet írni, független attól, hogy tetszett-e vagy sem. Hiszen olyan szemszögekből lehet elemezgetni, mivel eléggé magával ragadó alkotás, és a rendezők nemigen mernek egy ilyesfajta kategóriájú filmet csinálni általában, de Ari Aster kitalálta, és meg is rendezte. Egyszerűen brutális, magával ragadó, pszichológiailag lenyűgöző és idegtépő is egyben. Nagyon sok jelzőt lehet erre a horrorszerű, gyomorforgató filmre ráaggatni. Személy szerint imádom az ilyen jellegű misztikus-horrorokat, amiknek a lényege az maga a tudatalatti megszállás. Lényegében a lassú felvezetés után szépen kezd kibontakozni a cselekmény, és egyre felkavaróbb dolgokat kapunk az arcunkba, de mégis burkoltan, illetve az éppen csak elejtett morzsákkal eteti az embert, és tudjuk, hogy van valami, és nincs igazán rendben a hellyel és az emberekkel semmi, konkrétan semmi, de mégsem tudjuk, mi. Ahogy telik a jó hosszú játékidő, úgy tudunk meg lépésről lépésre mindent, szépen lassan, de addig az idegeinket tépik, és ez volt a film legnagyobb ereje. A brutalitás és a felkavaró jelenetek pusztán fűszerezése a főételnek. Elképesztő alkotás, és egy nagyon erős atmoszférával megáldott mű.
Elgondolkodtató, túl hosszú, gyomorforgató, különc, beteges. De igazából az a legbetegebb, hogy élnek ilyen emberek a világon, az biztos.
Kezdetben nem tudtam, mit akarnak kihozni a történetből. Lassacskán körvonalazódott a történet. Helyenként kicsit perverz. :)
Lassacskán bontakozott ki az elején, hogy pontosan mi is történik, mire megy ki a játék, de utána felgyorsultak az események. Elég emlékezetes film.
Csak kapkodtam a fejem, hogy most mi is történik, vagy mire megy ki ez az egész. Egy furcsa, elzárt, szabadon élő társadalmat mutat be, akik a saját szabályaik szerint élnek.
Felkavaró és megrendítő történet, ami után érez némi undort az ember, de mégsem kapcsolja ki a TV-t.
Értelmet ne keressen benne senki, ilyen hülye rituálékat nem lehetett könnyű kitalálni! Egyszer meg lehet nézni, de nem marad meg belőle sok az emberben.
Az az érzésem, az ilyen típusú filmek egyszerűen nem nekem valók, de ez nem azt jelenti, hogy rossz lenne a film, csak nekem nem tetszett. Nagyon nyomasztó volt számomra végig, és néha érthetetlen is. A vége, na arról inkább ne is beszéljünk! Pedig a... Több
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Ne nézd meg, ha nem akarod, hogy megerőszakolják a lelked! Nekem fogalmam sem volt, hogy milyen film ez, csak annyit tudtam róla, hogy egy szektáról szól, amiben virágkoszorús, fehér ruhás lányok táncolnak. Minden szektának vannak veszélyei, úgyhogy ... Teljes kritika
Valóban leköti az ember figyelmét, de legfőképp azért, mert kíváncsivá teszi a nézőt, hogy milyen újabb beteg dolog következik benne. Én röviden betegnek tartom a filmet... ennyi! Igazából semmi extra.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Mindamellett, hogy rettentő hosszú a film, egyszerűen kínzóan rossz is sajnos. Végig untam az egészet, az utolsó 40 percbe már bele is kellett tekernem, mert nem bírtam. Szerintem is iszonyat túlértékelt a film, a színészi játék is csak Florence Pugh-nál értékelhető, a többi főbb szereplő pocsék és jellegtelen.
A mai világban kevés olyan filmet lehet találni, ami igazán megragadja az embert. Ez a film olyan szinten kúszott a bőröm alá, hogy napokig a hatása alatt voltam. A rendező mesterien teremt a zene, a képek és a fények segítségével egy olyan atmoszfé... Teljes kritika
No, ez is, mint az Örökség (Ari Aster stílusa egy cseppet sem mondható szokványosnak és könnyen emészthetőnek). Vagy szerethető, vagy nagyon nem. Már a kezdés is erős volt ebben a filmben, de ahogy lassan tényleg bekúszik az agyadba az egész atmoszféra, kezdve a vizuális hatástól a zenei palettán át a különböző szimbólumok játékával, az valami mesteri. Pluszként Florence Pugh játéka számomra kiemelkedő volt, teljesen a helyébe tudod képzelni magad, ezzel sokszorozva az élményt. Engem totál magával rántott az egész, elborzasztott és elbűvölt.