Sisu: Bosszú az aranyért

Amerikai–finn történelmi akciófilm, amelyet Jalmari Helander rendezett. A film a második világháború végén, 1944-ben, a lappföldi háború idején játszódik, és középpontjában Aatami Korpi áll, aki magányosan él kutyájával és lovával a finn pusztában, m... Többiközben arany után kutat. Miután egy jelentős aranylelőhelyre bukkan, útnak indul, hogy eljuttassa zsákmányát a városba, ám a visszavonuló német Waffen-SS egység megtalálja, és mindent megtesz, hogy megszerezze a kincset. Aataminak egyedül kell szembeszállnia a túlerőben lévő náci katonákkal, miközben saját túlélésvágyát, kitartását és legendás harci képességeit is próbára teszi a háború pokla. A film címe, „sisu”, egy finn kifejezés, amely a makacsságot, kitartást és a feladásra való hajlandóság teljes hiányát jelenti – pontosan azt az elszántságot, amely Aatami túlélésének és bosszújának mozgatórugója. A Sisu stilizált, helyenként groteszk hangulata, a klasszikus western- és túlélőfilmeket idéző cselekménye, valamint a minimalista, mégis ikonikus főhős miatt izgalmas választás lehet mindenkinek, aki szereti a sajátos hangulatú, markáns akciómozikat. Igazi adrenalinfröccs, amely egyszerre tiszteleg a régi idők magányos hősei és a háborús drámák brutalitása előtt. Ha egy kompromisszummentes, látványos bosszútörténetre vágysz, a Sisu nem fog csalódást okozni.

A lappföldi terminátor, a lápföldi túlélő.

Gondolkodtam, hogy milyen "osztályzatot" érdemel ez az alkotás... Végül lefelé billentem. Először is szerintem a film igazán jó nagyon sok dologban. Fantasztikus hangulata van, szép tájakon játszódik, nagyon jók a beállítások. Aksel Hennie-t imádom, nagyon jó színész. Imádnivaló, ahogyan a főhős aprítja a genyókat. Miért mégis 4 csillag? Mert megint ugyanazt tapasztaltam, mint nagyon sok filmnél: a végén annyira meg akarják pörgetni, annyira csúcsosítani akarják, hogy a racionalitástól teljesen elrugaszkodnak az eseményekkel. És az már komikussá teszi kissé (számomra). És érdekes, hogy háborús/katonai film, ugyanakkor valahogy olyan westernes hangulata van. Magányos főhős, egymaga mindenkit hazavágó, napnyugtába elvágtató... Szerintem érdemes megnézni. Nem egy szokványos film. És ha a végét nem tolják meg annyira, akkor simán 5 csillagos lenne - nálam.

Határozottan jó kis film volt. Olyan finnesen nyers. Jó ötlet volt részekre bontani, és epizódként tálalni. Ez egy érdekes filmes fordulat. Szerintem érdemes megnézni.

Csak azért tartom közepesnél jobb alkotásnak, mert ötletes gyilkolások vannak benne! Amúgy elég átlagos, bugyuta film. Elképzelhetetlen dolgok vannak az egész film alatt. Az szinte lehetetlen, hogy ennyi meggondolatlan lépést tegyenek a német katonák... Több. De tényleg a brutalitás, és agresszió az van rendesen, amiért szerintem érdemes megnézni! Értékelés: 7/10

Az átlagos és jó közé tenném az értékelést. Már vagy két hónapja vártam a filmet. Az előzetes nagyon-nagyon jót sejtetett. Ám a végeredmény szerintem egy kicsit elmaradt tőle. Nagyon jó a sztori, a vágás, a szereplők, a képi világ és a hangulat, az akciók, de mégis, valami hiányzott, ami feltehette volna az i-re a pontot. Inkább balladának mondanám, mint kőkemény akciófilmnek.

Volt benne pár jó jelenet, véres és brutális, de kissé unalmas.

A film érdekessége, hogy nem csupán egy egyszerű akciómoziként funkcionál, hanem mélyebb filozófiai és történelmi rétegeket is feszeget. A történet gyökerei Finnország háborús tapasztalataiban gyökereznek, reflektálva a nácik és szovjet erők által ok... Többozott szenvedésekre. Ezzel a film nemcsak a fasizmus elleni véres repudálása, hanem egy személyes és nemzeti identitás keresésének története is egyben, ahol a főszereplő harca a túlélésért és bosszúért összefonódik a finn nép történelmi küzdelmeivel . Jorma Tommila alakítása Aatamiként különösen dicséretre méltó, aki nyers fizikai erejével és érzelmi visszafogottságával egyaránt hitelessé teszi a karaktert, emlékeztetve minket Clint Eastwood és Max von Sydow ikonikus szerepeire. A film emellett egy frissítő visszatérés az 80-as évek akciófilmjeinek hangulatához, ahol a hősök képtelenek voltak a halálra, és a közönség élvezhette a túlzott, mégis megkapó erőszakos jeleneteket . Összességében a Sisu: Bosszú az aranyért egy különleges akciófilm, ami nemcsak a látványos akciójeleneteivel, hanem mélyebb történelmi és kulturális kontextusával is kiemelkedik. Az erőszak és bosszú mellett a film a túlélés, az emberi állhatatosság és a nemzeti büszkeség témáit is érinti, így egy gazdag és többrétegű élményt kínálva a nézőknek.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Attól függetlenül, hogy jócskán meg van tűzdelve túlzásokkal, és a főhősünk konkrétan egy mukkot sem szól, szerintem élvezhető és jól összerakott dolog lett, az akciójelenetek is látványosak és dinamikusak, szóval összességében megéri megnézni.

Igen, a hű szövetséges finnek is beálltak a német verők közzé... Ugyan hagyjuk már a hősöket, elegem van belőlük, mi ez, valami finn Rambo???

Látványos akciófilm, második világháborús köntösben, ami nincs túlbeszélve. Tele lehetetlen helyzetekkel, amiben a főhős mindent megold és/vagy túlél – ezt már más filmekből is megszokhattuk –, ami vagy bejön valakinek, vagy nem. Nekem bejött.

Hatalmas „csalódás” volt számunkra ez a film, de természetesen jó értelemben. Végre kaptunk egy akciódús történet remek színészi játékkal párosítva, ami végig a képernyő elé szegezett bennünket.

Ha eltekintek a szuperhősfigurák mai hamiskás megjelenítése mellett, akkor ez egy unikális mozi a CGI világában, amit jó ízzel fogadtam el. Átjött a történet, még ha túl sok volt is az áldozat. De ennek így kellett lennie. Betudom ezt annak, hogy egy akciófilmnek nem az a feladata, hogy elhiggyük, hanem, hogy szórakoztasson. Kicsit sántikáltak ugyan a dialógusok, de sokkal többet nem lehetett ebből kihozni. Jó kis történet volt ez.

Tipikusan az a film, amit nézel, hátha jó lesz, de a végén betelik a pohár.