Sisu: Bosszú az aranyért

A film érdekessége, hogy nem csupán egy egyszerű akciómoziként funkcionál, hanem mélyebb filozófiai és történelmi rétegeket is feszeget. A történet gyökerei Finnország háborús tapasztalataiban gyökereznek, reflektálva a nácik és szovjet erők által ok... Többozott szenvedésekre. Ezzel a film nemcsak a fasizmus elleni véres repudálása, hanem egy személyes és nemzeti identitás keresésének története is egyben, ahol a főszereplő harca a túlélésért és bosszúért összefonódik a finn nép történelmi küzdelmeivel . Jorma Tommila alakítása Aatamiként különösen dicséretre méltó, aki nyers fizikai erejével és érzelmi visszafogottságával egyaránt hitelessé teszi a karaktert, emlékeztetve minket Clint Eastwood és Max von Sydow ikonikus szerepeire. A film emellett egy frissítő visszatérés az 80-as évek akciófilmjeinek hangulatához, ahol a hősök képtelenek voltak a halálra, és a közönség élvezhette a túlzott, mégis megkapó erőszakos jeleneteket . Összességében a Sisu: Bosszú az aranyért egy különleges akciófilm, ami nemcsak a látványos akciójeleneteivel, hanem mélyebb történelmi és kulturális kontextusával is kiemelkedik. Az erőszak és bosszú mellett a film a túlélés, az emberi állhatatosság és a nemzeti büszkeség témáit is érinti, így egy gazdag és többrétegű élményt kínálva a nézőknek.

Nekem nagyon tetszett a film. Na, jó! A film végén volt egy kis Indiana Jones érzésem, de ettől eltekintve azt mondhatom, végre egy film 2023-ban, amit végigizgultam. Kicsit véres, de ez ne riasszon el senkit! 1944., Finnország. Egy katona, Aatami Ko... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Akár a főcímem is lehetne a filmnek a témája, mert egyvelege a mai hollywoodi akciómoziknak. Mindent meg lehet benne találni, Rambotól egészen John Wickig, és most nem sorolom a hollywoodi „szuperprodukciókat”. De, igen most jön a nagy DE... akkor rá... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A bemutató zseniális, ember legyen a talpán, akit nem ragad magával. Izgalommal vártam a megjelenést, végre valami hentelős, kemény, véres akcióorgia. Nincs lelkizés, csak darálás. Nos, ekkor még csak képzeltem, de nem tudtam, mi is vár rám. Emléksze... Teljes kritika

Nagyon látványos a film, és jól van összerakva. A fejezetekre bontás és a fejezetek címének kiírása a Kill Billre emlékeztet, a nácihentelés meg a Becstelen brigantykra. Úgyhogy kijelenthetjük, hogy vannak bőven tarantinói hagyományok benne. Nem volt minden hiba nélküli azért, voltak olyan túlzások, amiken elnézően kellett túllépnem. Pl.: egy golyózáporban nem véd egy fél testet takaró lemezdarab. Nem egy szövegelős film különben, alig szólalnak meg a szereplők. Jalmari Helanderről még nem is hallottam, de lehet, hogy szedek le tőle még 1-2 filmet, tehetséges.

Az alkotók több helyről is lopkodtak, a fő csapásirány nyilván Keanu Reeves mára kultikussá vált karaktere, csak rémkirály helyett itt halhatatlannak keresztelték, de befigyel Tarantino is ezzel a fejezetekre bontással, aminek viszont nem sok értelme volt egy alig másfél órás film esetében. Szerencsére a rövid játékidő tele henteléssel, lehetetlennek tűnő helyzetekkel, de hősünk a legkreatívabb módokon mindig feltalálja magát. Igazi bűnös élvezet, remélem kap folytatást.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Aatami Korpi (Jorma Tommila) magának való ember. Háromszáz orosz katona halála szárad a lelkén, miután azok megölték a családját. A zord Lappföldön vadászik, immáron aranyra, amikor beleköt néhány náci. Vesztükre. Juri Seppa legjobb westerneket idéző zenéire Kjell Lagerrloos operatőr komponált komor képeket. Veszettül hangulatos, ahogy Jalmari Helander már-már a horror határát súrolva mutatja be, milyen az, amikor valakinek már nincs vesztenivalója, így aztán apait-anyait beleadva már csak azért sem adja fel. Hősünket akna tépi, golyó éri, felakasztják, később még egy légi katasztrófát is túl él, mégis: meg sem nyikkan. Egészen pontosan a film utolsó perceiben van mindösszesen két mondata. Vagy három ,és akkor sokat mondtam, bár a többi szereplőnek sem kellett megizzadni a szövegkönyv bemagolásakor. A Sisu nem teljesít többet, mint amit ígér. Látványos, igényes és felettébb véres bosszúballada.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Szűk másfél óra akció, de elrepül, mint a nyári szünet. Egyszemélyes halálosztag főhősünk, akibe belekötnek a visszavonuló nácik, akik ezzel életük legnagyobb és egyben utolsó hibáját követik el. Aatami Korpi (Jorma Tommila) egy legenda, ő halhatatla... Teljes kritika

Stilizált, lassú, jól kinéző film szeretne lenni (mint a The Green Knight, vagy akár a 300), de gagyi, átlátszó hatásúra tudták csak összehozni. Ami működött a Nobodyban, egyéb jó John Wick-koppintásokban, az itt csak elcsépelt, keménykedő, unalmas maszlag. Hű, jön a rejtélyes egyszemélyes hadsereg, aki csak békét akart, de felbosszantották, most aztán jól ráb*szik mindenki. Unalmas! Nem lenne gond ezzel a Kommandó szerű sztorival sem, ha nem akarna sokkal több lenni ennél, és menne rá a stílusoskodós, fejezetekre bontós menősködésre. De így mindent egybevetve egy unalmas, gyenge film, ami nagyon vagány akar lenni, de abban is béna.

Ömlik, fröcsög, spriccel az artériás és az aortás elmetszett, megvágott erek ezreiből, levágott végtagokból, csákánnyal beszakított mellkasból, tőrrel átszúrt és/vagy átlőtt koponyából, felrobbantott embertestből. Gratulálok a készítőknek. Szadisták milliói nézik, és egyben ezen bizton elélveznek. Hajrá!

Ilyen egy jó akciófilm, és milyen fura, nem kellett hozzá 3,5 órás játékidő. Ki érti ezt? Nem vitték túlzásba a koreográfiákat, de iszonyat véres, a főszereplő meg veszélyesebb, mint egy Predátor. Van benne néhány nagyon jó ötlet, máskor viszont köve... Többtkezetlen, utóbbi pedig eléggé lehúzza. Meg az a három sornyi dialógus is olyan volt időnként, hogy jobb lett volna, ha annyi sincs benne, de ez lehet, hogy a rettenetes szinkron miatt volt. Ennél jobb filmmel nehezen lehetne kihasználni az Etele este kilenc óra utáni ezerötszáz forintos jegyárát: alacsony a megértési költsége (van neki egyáltalán?) és rövid, úgyhogy nem kell utána éjszakai járatokat vadászni. Kis teremben néztem, de a harmadik sorból az egész látóterem betöltötte, mégsem kellett felfelé nézni. Viszont megint volt kromatikus aberráció, pedig amúgy nagyon éles és kontrasztos volt a kép, de ezek a zöldes-lilás sávok az éleken picit zavaróak voltak időnként. Direkt nem néztem meg otthon, és milyen jól tettem, hogy kivártam vele a mozibemutatót!

Egy II. világháborús sztori kőkemény, vérgőzös akcióba mártva, egy kis western beütéssel megbolondítva: ez a receptje Jalmari Helander rendező szikár, letisztult filmjének, ami minimalista eszközökkel teremt acélos atmoszférát és tölti meg roppant fe... Teljes kritika

Vajon ez a trend is ki fog halni egyszer? Karaktermentes, zord, csöndes csávót felhúznak a szintén karaktermentes rosszak, és a film egésze egy hihetetlen unalmas revenge-sztori, ahol két ásítást közt halomra gyilkolnak arctalan karaktereket, gyengén koreografált és kivitelezett akcióbeállításokban. Akciójelenetnek nem igazán lehet ezeket nevezni, mert még annyi gondolatiság sincs ezekben a filmekben. A jelenetek egymásutánisága is elég megkérdőjelezhető, a főszereplőnk pedig olyan extrém szituációkat él át, simán hihetjük szuperhősnek ezen a ponton. Nem szeretem az olyan filmeket, melyek kizárólag a „kapcsold ki az agyad” filozófiára épülnek. A Sisu is ilyen. Az western jellegű címek és beállítások alig adnak hozzá valamit, és csak más, jobb filmekre emlékeztetnek, ahol a karakterek érdekesek voltak, és volt lehetőség szorítani nekik. A másik meg a humor... Ebben a filmben nincs nagyon olyan, úgyhogy az ásítás folyamatosan kerülgetett. Örülnék, ha nem csak egy egymondatos koncepció alapján forgatnának filmet emberek.

A lappföldi terminátor, a lápföldi túlélő.