TÁR (2022)

Kezdhetném azzal az elcsépelt és kicsit bárgyú közhellyel, hogy: kérem vissza azt a közel 2 óra 40 percet amit erre a filmre szántam és teljesen jogos is lenne. Ez a film egy nagy 0. Az se történik meg benne ami megtörténik. Nem arról van szó, hogy nem szeretem a lassú mesélős filmeket, mert pont de. Például a Hologram a királynak az szerintem egy teljesen jó film. Ezt viszont csak azért néztem mindig egy kicsit tovább, mert vártam, hogy végre egy jelenetből egyszer csak kisül valami, de nem. Egyszer sem. A végén meg már azért nem nyomtam ki, mert egyszerűen nem hittem el, hogy tényleg nem. A legvégén azt a kis "fricskát" akár még értékelhettem is volna, ha nem előzte volna meg 2 óra 35 perc semmi. Ha jót akarsz helyette ennyi idő alatt megnézel két rendes filmet, ezt meg hagyod a fenébe.

Érdekes társadalmi témákat boncolgat remek alakításokkal és dialógusokkal. Blanchett remekel, egyszerűen zseniális, viszont a film tempója nem az igazi, bár nem tudom, mit lehetett volna kivágni belőle. Abszolút többször nézős film, de a hossza miatt... több» azért nem olyan cucc, amit bármikor belök az ember a lejátszóba. Az Oscar-bizottságnak fel lett idén adva a lecke, ez, A bálna és A sziget szellemei közül egyszerűen nem tudnék választani. Nem lehetne idén három legjobb film díjat kiosztani?

A Tár egy karmester zuhanását mutatja be. Sajnos mindezt olyan lassan és szárazan teszi, hogy akit nem érdekel a zene ezen területe, az messzire kerülje el ezt a filmet! Bő másfél óra kell, hogy egyáltalán bármilyen konfliktus megjelenjen, és a film egy furcsa irányba indul el kicsivel később. Rövid időre gótikus horror elemeket kapunk, azonban sajnos ezek sem izgalmasak vagy érdekesek annyira, hogy életet leheljenek ebbe a történetbe, messze túl személytelen és távolságtartó szinte minden karakter. A lassú a tempó és végtelen sok beszélgetés egyszerűen nem mesél el semmit. Sajnálatos, mert Cate Blanchet alakítása remek.