A film összbevétele 140 813 273 dollár volt (imdb.com).
2006-ban Nasserit kórházba szállították, amit 2007 végén hagyott el. Utána több karitatív szervezet segítette a férfit, de feljegyzések nincsenek arról, hogy a férfi valaha is dolgozott volna a rengeteg ellátásért cserébe akár egy napot is. Halála a 18 évig lakterét szolgáló reptéren érte 2022-ben, ahova két hónappal előtte tért vissza.
És hogy mivel töltötte napjait a férfi a terminálon? Bye Bye bár környékének rendszeres látogatója volt, pipázott, naplóféleséget írt, vagy épp evett, amit az arra járók vettek neki. A 2000-es évek elején Spielberg megvásárolta a férfitől a történetéhez fűződő jogokat, így Nasseri több százezer dollárral lett gazdagabb.
Az iráni férfi ügyét egy emberjogi ügyvéd vette fel (ilyenkor mindig megjelennek, mindegy, hogy az adott menekült sztorija hány sebből vérzik). Igyekezett elérni, hogy védence kapjon papírokat, de ezt a belga hatóságok csakis a férfi személyes jelenlétével voltak hajlandóak megtenni. 1995-ben tehát a belga hatóság engedélyezte is, hogy a férfi az iratok kiállítása okán átlépje a határt, de volt egy feltételük: csakis egy szociális munkás állandó felügyelete mellett tartózkodhat Belguimban. Ezt Nasseri elutasította azzal az indokkal, hogy ő csakis az eredeti szándékával megegyezően akar cselekedni, miszerint ő be akar lépni az Egyesült Királyság területére. Belgium és Franciaország is felajánlott neki egy tartózkodási helyet, de ő ezt elutasította. Sértette ugyanis az a tény, hogy őt iráni állampolgárként vezették volna fel a papírokon, és nem brit alattvalóként az általa választott néven (Sir Alfred Mehran).
A menekültstátusz révén Nasseri sok európai országban megfordulhatott. Később pedig a vizsgálatok során ki is derült, hogy Nasserit NEM UTASÍTOTTÁK KI a hazájából. 1988-ban a papírjai elvesztek, de a történet hitelességében sokan kételkedtek. Voltak olyanok, akik úgy tudták, hogy papírjait maga Nasseri küldte el postával Brüsszelbe egy kompról, ám Nasseri azt állította, hogy ellopták az iratait tartalmazó aktatáskáját.
Nasseri azt állította, hogy 1977-ben kiutasították politikai okokból (sah elleni tiltakozás miatt) Iránból. Hosszas procedúra után az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbizottsága menekültstátuszt adott a férfinak Belgiumban.
Az édesanya nemzetiségét (skót, svéd) sosem igazolták, így érthető okból a hatóságok azt tartották a legvalószínűbbnek, hogy az anya egy iráni asszony volt.
Mehran Karimi Nasseri viszonylag jómódban felnőtt gyermek volt. Apja iráni orvos. Nasseri állítása szerint édesanyja egy skót nővér volt, aki törvénytelen kapcsolatba került az iráni orvossal, és ebből született meg ő. Ám édesanyja nemzetisége volt, hogy változott. Valamikor svéd állampolgárnak mondta Nasseri. Így nem csoda, hogy az eltűnt papírok miatt már nem engedték be az országba, hanem egy senki földje terminálon tartózkodott.
Bár Viktor a filmben a kitalált Krakozhia országból érkezik, bolgárul szólal meg, némi tört orosszal. Amikor a háború véget ér, az emberek halandzsa nyelven éneklik az albán himnuszt.
A film főhősét eredetileg szlovénnak írták meg, de aztán a Szlovéniai Köztársasággal való konzultáció után megváltoztatták nemzetiségét.
A Terminál díszlete a John F. Kennedy reptér egy majdnem azonos méretű másolata volt, melyet egy hangárban építettek fel, három működő lifttel és sok hasonló bolttal. Sok boltot ugyanazok a cégek építettek, melyek az adott márkák plázákban található üzletein dolgoznak.
Steven Spielberg kivágott egy sort a forgatókönyvből, melyben Tom Hanks egy telefont szeretne kölcsönkérni, és azt mondja: „Home phone, home phone!”, mert nem akarta, hogy az emberek egy korábbi filmjére, az E.T. A földönkívülire (1982) asszociáljanak, ahol E.T. azt mondja: „Phone home”.
Merhan Nasseri iráni menekült története adta a film inspirációját. A Dreamworks Stúdió 250 000 dollárt fizetett neki az életrajzáért. 1988-ban a Charles de Gaulle Reptéren landolt Párizs közelében, miután nem engedték be Angliába, ugyanis ellopták az Egyesült Nemzetek által kiadott menekült engedélyét. A francia hatóságok nem hagyták, hogy elhagyja a repülőteret. Az 1-es terminálon maradt országtalan emberként. Azt ajánlották neki, hogy vagy Franciaországban marad, vagy visszatér a hazájába. Ehelyett ő úgy döntött, hogy ott marad a terminálban, és elmondja minél több embernek, hogy mi történt vele. A történések mentálisan nagyon megviselték, 2006-ban elmegyógyintézetbe szállították.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
