Backrooms - Hátsó szobák

Kane Parsons fiatal kora ellenére valami olyan elképesztő hangulatot rakott össze, amit szerintem tanítani kellene. Amikor beültem a moziba, komolyan tartottam tőle, hogy ebből nem lehet egy normális, egész estés filmet kihozni, mivel a sztori a YouT... Többube-ról származik, de szerencsére hatalmasat tévedtem, mert a feszültség egy pillanatra sem lankad. A színészek játéka is tetszett. Hihetetlen, hogy egy ekkora, mindössze 10 millió dolláros büdzsé bőségesen elég volt ahhoz, hogy vizuálisan körberajongja a szakmát, sőt, még az A24 eddigi legnagyobb bevételű filmje is lett belőle. Egyszerűen nem spóroltak ki semmit a látványból, a díszletek és a terek valami elképesztően nyomasztóak, szinte beszippantja az embert a sárga falak világa. Nem akarok semmi konkrétumot elárulni a cselekményből, de az biztos, hogy ez a mozi nálam azonnal az év egyik legnagyobb és legkellemesebb meglepetése lett. #premiervadasz

Félve ültem le megnézni, mert ez egy A24-es film, és legtöbb esetben nem szoktak tetszeni az A24-es filmek. Hát, erre sem mondanám azt, hogy hú, de nagyon tetszett. Nem rossz, csak nekem olyan semleges volt. Fura, sok kérdésre nem is kapunk választ, ... Többvalamint nézi az ember, és így nem is tudja, mi történik, ilyen érthetetlen. Ami amúgy nem baj, mert szeretem az olyan filmeket, amiken gondolkozni kell, meg amúgy érdekes is a film, csak nem tudott annyit nyújtani, hogy én azon gondolkozzak, mi hogyan is volt. A hangulata az nagyon jó volt, az tetszett, és a hangeffektek is kemények. 2 helyen sikerült is megijesztenie, ami amúgy nálam nagy szám, mert már rég nem ijedtem meg filmen. Az eleje lassú, lassan indul be, de utána izgalmas lesz. Van pár jó jelenet is, mint horror szerintem annyira nem az, inkább egy véresebb thriller. Rétegfilm, nekem valahogy nem nyerte el a tetszésemet, de akit érdekel, az nézze meg, és maga döntse el, egyszer meg lehet nézni!

Egyelőre még a hatása alatt vagyok, de annyi bizonyos, hogy meglehetősen nyomasztó lett, és érdekesen nyúl a témához. Többrétegű jelentéssel bíró képi metaforái erős pszichológiai mélységet adnak a történetnek, amit a lázálomszerű jelenetek csak fok... Többoznak. Fiatal kora ellenére a rendező meglepően jól eligazodik a tudatalatti és a lélek birodalmában.

Micsoda év ez, gyerekek... Csak az elmúlt másfél hónapban négy olyan filmet láthattam moziban, amit máskor egy év alatt nem látok... A horror szerelmeseinek nem is tudom, mikor volt utoljára ennyi lehetőségük jobbnál jobb filmeket nézni a nagyvásznon... Több. What a time to be alive. A Backrooms nem egyszerű film, de megéri a pénzét. Rendkívül nyomasztó atmoszféra az A24-re jellemző, szinte védjegyévé váló weird stílusban. Nem az a horror, amin ijedezel a moziban, hanem az, ami a bőröd alá kúszik, nyomaszt belülről, és nem felejted el egy ideig. Idén az Obsession iskolázza magasan a műfajt, de szorosan a nyomában jön a Backrooms.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Erősen spoileres! Szerintem nagyon jól kivitelezett, allegórikus élmény volt. Eleve végig minden képletes benne, tulajdonképpen azt az érzést akarja átadni a film, amikor a legbelsőbb szenny énedet próbálod megérteni, megjavítani – ehhez hozzátarto... Teljes kritika

Már nagyon vártam a filmet, és szerencsére nem okozott csalódást. Az első percektől kezdve sikerült olyan nyomasztó és feszült hangulatot teremtenie, ami végig fenntartotta az érdeklődést. Különösen tetszett, hogy nem az olcsó ijesztgetésekre épített... Több, hanem a bizonytalanságra és a folyamatos feszültségre. A végtelennek tűnő, elhagyatott terek rendkívül rémisztőek voltak, és tökéletesen visszaadták azt a klausztrofób érzést, ami miatt a backrooms-jelenség ennyire népszerű lett. Többször is azon kaptam magam, hogy teljesen belemerültem a történetbe, és együtt izgultam a szereplőkkel. A látványvilág, a hangok és az atmoszféra együtt nagyon erős élményt adtak. Akik szeretik a nyugtalanító, sötét hangulatú horrorokat, azoknak mindenképpen ajánlom.

A nagy hype miatt én is megtekintettem a filmet. Horrornak nevezni talán túlzás, inkább a misztikus thriller kategóriába sorolnám. A történet a manapság divatos 80-as, 90-es évek retro stílusát igyekszik feleleveníteni. Egy fiatal rendező alkotása, a... Többki még akkor nem is élt. A történet szórakoztató, de semmilyen fordulatot nem tartalmaz, kiszámítható végkifejlettel. A film hátterét én nem félelmetesnek, hanem szürreálisnak írnám le, kicsit olyan, mintha egy szürreális festményben bolyongana az ember. A háttér tetszett, a történet már kevésbé.

Ahogy a címben is írtam, ez a film abszolút a baljós, furcsa, ösztöni félelmeket ingerlő, ismerős érzéseket kiváltó mű, ahogyan a jobbfajta creepypasták, netlegendák. Én imádom ennek a témakörnek a világát, hangulatát, szóval borzasztóan vártam már e... Többgy ilyen filmre! Mindezek ellenére nem vártam sokat ettől a filmtől az előzetese alapján, de tévedtem. A hangulata beszippantó, fokozódó feszültség, félelemfaktor, majd végül a teljes rémület. Műfajilag is egy kreatív, egyedülálló darab, nem mostanában láttam egy ennyire önálló, témában új horrorfilmet. Bátran ajánlom, aki vágyik valami egyedibbre vagy szereti a backroomos netes videókat, és azok misztikumát.:)

Nehéz ezt a filmet nem összehasonlítani az idén korábban kapott Exit 8 című filmmel. A Backrooms szintén az utóbbi években a közösségi médián egyre nagyobb népszerűségnek örvendő 'liminal spaces' típusú horrort mutat be, azaz olyan helyeket és tereke... Többt, melyek látszólag végtelenek, mutálódnak, örökké formálódnak, egyfajta dimenziókon kívüli labirintust alkotva. Kane Parsons filmje számomra Mark Z. Danielewski House of Leaves című könyve és Alex Garland Expedíció című filmjének ötvözeteként hat. A díszletezése a filmnek fenomenális, a néző átérzi a karakterek kilátástalanságát; erre nagyban rásegít a visszatérő kézikamerás elem, a minduntalan fel-felbukkanó 'found footage' motívum. Ez természetesen egy tisztelgés (lehet?) a rendező YouTube-sorozata előtt, megvallom, én sosem néztem. Mindenesetre nem érzékeltem, hogy idegenkedne a kamerától: sokszor fegyverévé alakította a mozdulatlanságot, vagy éppen úgy állította be a jeleneteit, hogy a karakterek kvázi eltörpüljenek a vásznon. Ennek az eredménye az lett, hogy a néző tekintete újra és újra a háttérként szolgáló üres tereket kezdte pásztázni, várva, hogy valami feltűnjön a messzeségben. Bobrócky Róbert pedig az új Javier Botet. Remélem, mind őt, mind Parsonst látni fogjuk még a mozivásznainkon.