A kedvenc tragikomikus megjelenítése egy olyan világnak, ahol az életek és sorsok csupán bábok, a politika pedig egy játék, ahol a dekadens fényűzés és a személyes indíték az alapja mindennek. Egy fantasztikus alkotás, amelyet precizitása, szakmai profizmusa, és mindenek felett a három központi színésznő lehengerlő alakítása teszi az év egyik legjobb filmjévé. Több
A hatalomért folytatott viszályok, a félelem a nincstelenségtől és a tekintély elvesztésétől, mind felbukkan a filmben, Lanthimosra jellemző sötét humor, sziporkázó párbeszédek, hatásos zenei betétek, elképesztő díszletek és kosztümök, mind-mind remekül el lettek kitalálva. A történet azonban nagyon leegyszerűsített, a tempó pedig sokszor álló közelképekben lassul be, ez sokat elvesz a film értékéből. Zavarba ejtő jelenetek, kiélezett játszmák, és szatirikus társadalmi ábrázolások. A Kedvenc, tehát egyfajta karikatúrája az uralkodó osztálynak és azok kapcsolati viszonyának. A film az idei Oscar- díjon a legtöbb, mindösszesen 10 jelölést kapott, kíváncsian várjuk a végeredményt. Több
A kedvenc épp csak tetteti, hogy történelmi film, de hamar felfedi a lapjait, hogy igazából csak három nő érzései érdeklik. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Több
A kedvenc tehát az erős rendezésből és a remek színészvezetésből adódóan egy olyan jól megkomponált, hatásos megoldásokkal dolgozó, részben karakterdráma, részben fekete komédia, mely képes korokon átívelő mondanivalóval szolgálni a szexuális és érzelmi hatalomgyakorlás természetéről. Több
Első blikkre az ember könnyen asszociálhat A rajzoló szerződése című Greenaway filmre, aminek egyik narratív szála szintén az kékvérűek csatározásáról szól. Csupán egy század választja el a két film cselekményének idejét, de az ármány, a manipuláció, az immateriális szerződések, a körmönfont társalgások továbbra is változatlanok. Több
Talán úgy tűnhet, hogy A kedvencről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, ugyanakkor ezt a filmet sem lehet mindenkinek ajánlani. Messze a rendező legbefogadhatóbb alkotása, de még mindig egy sajátos, művészies stílusú, olykor ráérősen lassú műről beszélünk, és bár én imádom a fekete humort, akinek nem kenyere, annak valószínűleg nem fog akkora élményt nyújtani. Több
