Tökéletlen idők

Richard Linklater rendezésében egy nosztalgikus, laza hangulatú film, amely elsősorban a hetvenes évek végének amerikai kamaszvilágát mutatja be egy Texas-i középiskola utolsó tanítási napján. A stílus szabad, hétköznapi, a történet nem a cselekményr... Többe, hanem az életszerű helyzetekre, bulizásra, autókra, zenére és az ifjúság szabadságára helyezi a hangsúlyt. A karakterek változatosak, egyszerű, de életszerű figurák – köztük Pink, Mitch, Jodie és a később világhírű színészek fiatalkori alakításai, mint Matthew McConaughey vagy Ben Affleck. A színészi játék bájosan természetes, mindenki hitelesen hozza a kamasz lét magabiztosságát vagy bizonytalanságát. A forgatókönyv fő erénye pont az, hogy nincs valódi történet – inkább élethelyzetek láncolata, a rendezés szellemes, de időnként vontatott. Objektíven nézve hiteles és szerethető generációs korkép, szubjektíven helyenként unalmas lehet, de összességében átjön az életérzés. Leginkább nosztalgiára vágyó felnőtteknek vagy tiniknek ajánlott, akik szívesen elmerülnének a korszak hangulatában.

Nagyon harmatgyengére sikerült ez film!! Ami igazán valami pluszt adott, azok a dalok voltak! Hiába is tették a színészek közé Ben Afflecket, Matthew McConaughey-t, Milla Jovovich-ot, nem tudták megmenteni a filmet. :(( Az egy-két poén is elég gázos volt. Unaloműzésre sem alkalmas.

Nagyon tetszett a film! Jó zenék, jó kocsik, és Matthew McConaughey ezzel az értelmezhetetlen bajusszal :) annyi talán igaz, hogy egy kicsit vontatott, meg nem igazán van sztorija, de szerintem inkább a hangulatra megy rá film, meg az életérzésre, és nem feltétlenül a csavaros történetet kell keresni benne.

Mindenképpen egy kellemes és élvezetes filmnek mondanám a Tökéletlen időket, ugyanakkor klasszikusként és megkerülhetetlen mesterműként semmiképp nem beszélnék róla. Linklater életművében sem, aki a későbbiekben sokkal kifinomultabb és érettebb darab... Többokkal szórakoztatott és varázsolt el minket, ugyanakkor pontosan emiatt érdekes és szórakoztató stílusának alapvető vonásait viszontlátni kezdeti, kidolgozatlan formájukban.

Ez a film egy időutazás abba a fajta fiatalságba, ami tőlem távol volt – időben és távolságban is. Mégis tökéletesen bele tudtam élni magam. Pontosan annyira tökéletlen, mint az utolsó tanítási nap estéje, amikor nincs terv, csak az a gondolat: 'Csináljunk ma valami őrültséget'. Nem a sztori a lényeg, hanem, hogy milyen érzés lenne benne lenni – és ez baromira el van találva szerintem. Nem utolsósorban itt hangzik el Matthew McConaughey 'Alright, alright, alright' dumája, ami úgy néz ki, hogy vele együtt örökre beégett a filmtörténelembe.

Mindig érdekes ilyen filmeket megnézni, amik valahogy egy kor fiatalságának az életérzését próbálják visszaadni. Különösen akkor érdekes ez, ha az ember nem élt, vagy nem volt fiatal abban a korszakban, mert akkor igazán sokat el tud mondani egy ilye... Többn film arról, hogy milyen is volt ezeknek a srácoknak, és mi formálta őket azzá, amik most. Ebből a szempontból szerintem ez egy nagyon jól sikerült alkotás.

A film három korosztályt mutat be, melyek egy hierarchikus rendszerben helyezkednek el. Egy általános iskolát elvégzett, gimire készülő 'freshman' réteg, a gimnáziumot elvégzett uralkodó réteg és a legneutrálisabb egyetemisták. A cselekmény az utolsó... Több tanítási napon veszi fel a fonalat és a motiváció a rétegek között nagyjából azonosnak bizonyul; bulizni kéne. Imádni való film, egy igazi Linklater eszmefuttatás, mindenkinek!