Meglógtam a Ferrarival (1986)

A Meglógtam a Ferrarival egy tökéletes példája annak, hogy a '80-as, 90-es években még igényesebb vígjátékokat készítettek, mint manapság, hiszen sokkal ügyesebben éltek a helyzetkomikum adta lehetőségekkel. Persze ezeknek az alkotásoknak is megvannak a maga gyerekbetegségei, mint például az, hogy a főszereplők egyenesen belebeszélnek a kamerába, mintha ezáltal kiszólnának a közönséghez és így próbálják levonni az örök tanulságokat és bölcsességeket. Ez azonban mára inkább a korszak védjegyévé vált és ha ezt elfogadjuk, még nem is olyan zavaró. A történet a maga egyszerűségével köti le a néző figyelmét, hiszen nincsen itt másról szó, mint, hogy egy középiskolás fiú eldönti, hogy nincs kedve ... több»

Gyerekként rengetegszer láttam, és nagyon szerettem (kivéve Cameront). Tegnap néztem meg újra, és mostmár azért látom, hogy elég bugyuta film, tehát nem egy műalkotás, de szórakozásnak kíváló, a színészek szuperek, és bármikor szívesen megnézném. A gyerekeknek inkább ilyeneket kellene nézniük a sok hülyeség helyett, amiket manapság csinálnak.

Szerintem a maga kategóriájában teljesen jópofa film. Elég könnyed, vicces, fiatalos, kedves, nem lő túlzottan-túlzottan túl a célon, vannak benne elég egyedi és eredeti poénok is.

Nem rossz film. Laza és szórakoztató, kellemes kikapcsolódást nyújtó vígjáték. A szereplők lazák, karakteresek és a sztorija is pörgős, ötletes. Jól összerakott kis film.

Egy letűnt kor Amerikai Pitéje. Itt még az altesti poénok helyett a feel good dominál.