Utoya, július 22.

Ez tényleg egy húsba vágó élmény. Nem könnyű film, de az események sem azok, amiket bemutat. Elképszető, hogy mit éltek át a fiatalok a szigeten, és az is, ahogy ezt a film tökéletesen átélhetővé, szorongatóvá tette a vásznon keresztül. Nem semmi teljesítmény!

Sok mindent ki lehetne emelni a filmmel kapcsolatban, de elsősorban nekem a főszereplő lány miatt vált emlékezetessé. Az arcára ülő rémület és horror tökéletesen hiteles, remek alakítás. Nem tudom, hogy hogyan értékelném, ha ez nem történt volna meg ... Többa valóságban, ha egy egyszerű fikcióról lenne szó, de így nekem egy nagyon erős élményt adott, amit nem tudok máshogy, mint 5 csillaggal értékelni.

Oslótól nem messze, egy szigeten (,Utoya) egy kemping táborban, 2011 júliusában megtörténik a legnagyobb tömegmészárlás, ami Norvégiában soha nem lehetett még csak elképzelés tárgya sem. Addig. A film megtörtént eseményen alapul és a túlélők elbeszé... Többlései alapján került forgatásra. Egy átlagos kemping tábor, nyaraló gyerekekkel, sörözgetés, cigizés, csajozás, olyan norvég módra. De valami hirtelen megváltozik. Lövéseket hallunk. Egyelőre nem tudni, honnan jön, egyáltalán lövések-e, hiszen melyik norvég fiatal hallott egyáltalán eddig az életében igazi gépfegyver ropogást? A lövések hangja egyre közelebb jön. Már sikolyokat is hallunk. Fiatalok futnak valamilyen irányokba, a tenger felé, a fák mögé. Jön a rémület. Kezdik megérteni, ez nem játék, futni kell, el kell bújni, rossz emberek lőnek. Nem tudják miért, kik, hányan. Csak látjuk, igazán nincs hova bújni. Legyél csendben. Talán túlélheted. De sokan nem élik túl ezt a napot. Értelmetlen halál. Ezt mutatja a film. és amit nem mutat.- Mi vezetett idáig? Megelőzhető lehetett volna? Ki a felelős? Van aki úgy gondolkozik, túl sok a külföldi Norvégiában. És ezért a kormányzó Munkáspárt a felelős. Hát az ő gyerekeiket, ott a szigeten, egy neonáci , 1-2 centiméteres távolságból egyenként legyilkolja. Ma börtönbüntetését tölti. Norvég módra. 2 szobában, saját edzőteremmel. Egyetemet végez. és sérelmezi, hogy nincs internet a szobájában. A norvégok nem beszélnek az esetről. Biztos nagyon szégyellik magukat.

Oké, én alapból szeretem ezeket a filmeket, egyszerre dermesztőek és tartalmilag mélyek. Nagyon élveztem, és alighanem az egyik legnagyobb filmes élményt nyújtotta az utóbbi időben. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki igazából nem szereti az üres thrillereket, és amiken lehet kattogni is.

Az Utoya nem egy átlagos film, szerintem van az a fajta kísérletező film, ami már szinte művészi igényű, ugyanakkor nem elvont, hogy ne legyen felfejthető. Kiegyensúlyozott és rideg hangulatával végig fen tudja tartani a feszültséget. Imádtam.