Egy kissé követhetetlen a történet, nem igazán vagyok oda az ennyire sűrű kémtörténetekért. Túlságosan a történet dominál, és kevés akció, amit én elvártam volna.
Nagyon komoly téma, az biztos, de valahogy eléggé erőtlenre sikeredett nálam. Szerintem ennél sokkal mélyebben és megrázóbban is lehetett volna beszélni, mert kell is. Az alakítások ugyan szuperek, de valahogy a cselekmény egy kissé szájbarágósra sikeredett.
Bár az előzetes alapján azt gondoltam, hogy valami hasonló filmről van szó mint Cliffhanger, de miután megnéztem rá kellett döbbennem, hogy az indiai filmekhez méltóan, bármilyen műfajról is legyen szó, mindig van benne valami szál az emberi kapcsolatokról is, ami történetesen egy amerikai filmnél nem lenne annyira hangsúlyos. Persze nem tudom azt mondani, hogy ettől jobb film lenne, mivel nem igazán hagy az emberben egy maradandó moziélményt, inkább amolyan egyszer nézhető- kategóriába sorolnám.
Nagyon furcsa keverék abból a szempontból, hogy erős ökológiai üzenete van, de közben meg a mekis burgereket meg a sültkrumplit istenítik? Jó kis reklám, nem mondom, biztos ők szponzorálták az alkotókat :P
Döbbenetes film, bár egy kissé elcsépelt koncepció, egyrészt rámutat az emberi kicsinyességre és nagyságra egyaránt. Amit kapunk az a gyönyörű felvételek, amelyek egy jó dokumentumfilmnél mindig le tud nyűgözni. Ez most is így volt. Nézzétek meg!
Nagyon erős és aktuális témát dolgoz fel a film. Nem az a székbe bilincselő dráma, de olyan, ami belemászik az agyadba, és empátiát vált ki. Nagyon intelligens és ízléses alkotás.
Átlagos B kategóriás film. Néhol vicces, néhol komolyabb. Abszolút súlytalan az egész, pihekönnyű morális mondanivalóval. Persze felejthető, de ugyanakkor nézhetetlennek se mondanám.
Egy nagyon precízen kidolgozott vígjáték, amelynek finom humora, szinte tűszúrásként üt. Nehéz eldöntenem, hogy ez lényegében egy propaganda film, vagy épp rejtett rendszerkritika. Az biztos, hogy van benne valami egészen zseniális.
Sok közös van bennünk a főszereplővel, Bennel, drukkoltam is neki, valahányszor igyekezett vkit hazavinni éjszakára, aztán lehetőleg soha többé nem találkozni vele. Jól tette, hogy a nemesebb szerve köré szervezte az életét, de amikor egyszer beletalált vele a "(nem)megfelelelő lyukba, és engedte, hogy ez átírja az életét, kiábrándultam belőle.
Nem sok töltet van benne, annyi szent, Sharon színészi alakítása, úgy ahogy valamit ért, de ami azt illeti, már őt is kikezdte az idő vasfoga. A pszichiáter pasi nullkarizmás alakja még csak meg sem közelítette a szexisséget, és úgy átalában pocsék volt a forgatókönyv is....
Állítólag Fábri saját bevallása szerint is sokra tartotta ezt a filmjét és sajnálta, hogy sem a közönség sem a korabeli kritika nem fogadta túl nagy szívélyességgel. Pedig tényleg nagyon jó és érzékeny alkotás a holokausztról (is)
A történetmesélés teljes mellőzésével próbál valamire rámutatni a film, talán az emberek közötti kapcsolatokra és azon keresztül is a szexualitásra, ami az én szememben valahogy úgy értelmeződik, hogy nem biztos, hogy mindig egészségesen éljük meg ezeket a dolgokat. Nagyon érdekes ebből a szempontból, a többi része azonban talán nem is annyira fontos a filmnek.
egyszerűen zseniális, minden gondolat, ami benne van, hihetetlen erővel bír, rajzolt filmként még ütősebb az üzenete. A halálról szóló rész pedig fantasztikus
73 El hombre de las mil caras (2016)