érdekes és furcsa egyben. nem áll messze tőlem az abszurd humor, a Monty Pythonért pl. rajongok, de ennek a filmnek a viccei valahogy nem értek el hozzám
A szereplők kifejezetten kellemetlenek, a viselkedésük primitív, az egész eseménysor idegesítő válik ezzel, és szinte reménykedtem, hogy a család eltűnik a kiránduláson, de sajnos nem történt meg :P
Tipikus francia komédia, ami a szerepcserén alapul, és remek, az összes nagy francia színész szerepel benne, és önmagukat játszák. Érdekes, még a szerepcserés ötlettel is lehet eredetit alkotni.
Sablonos. Van egy balfácán férfi, akinek semmi, de tényleg semmi nem sikerült, aztán szerelmes lesz. Ennyi. Közben néhány erőltetett poén. Nem a vígjátékok királya ez a film, de egy közepest talán megérdemel.
Igazából már az első képsoroktól kezdve nem sok "jót" ígért. Ezek a ZS-kategóriás katasztrófafilmek nálam valahogy mindig úgy vannak, hogy rendre adok nekik még egy újabb esélyt, hátha sikerül végre valamit villantaniuk. Eddig sajnos nem sikerült. A legnagyobb probléma ezzel a filmmel, hogy dramaturgiailag hihetetlenül dilettáns módon, már-már szürreálisan van felépítve. Ez egy idő után szörnyen bosszantó, amit csak tetéz a pocsék színészi játék.
Sok mindenre vevő vagyok, de ez nagyon butácska film erőltetett poénokkal. Az a fajta amerikai sztori, amit nehezen fogadok be. Sikítozó lányok, menő srácok, züllesztő középiskola – tipikus agyoncsépelt történet.
Azt hiszem, még nem láttam ehhez hasonló filmet, komédia, groteszk és szatíra egyben. Nagy nevekkel, kiváló rendezéssel. Nehezen tudnám most felsorolni, mi minden van, ami kiváltja a nézőből azt, hogy végigüli az egészet, de gyakorlatilag van benne MINDEN. Osztályellentétektől kezdve, egészen a repkedésig.
Ez a film pontosan azt tudja, amit ígér. Aranyos, kedves komikus romantikus történet egy alacsony férfi és egy magas nő között. Naná, hogy francia film, mi más lehetne. A franciáktól megszokott humorral és néhol már csöpögős romantikával tálalják két ember egymásra találásának történetét.
Szerintem egy egész ötletes kis film volt sok jó szereplővel, egy normálisan összerakott sztorival, nézhető vizuális effektekkel. Amolyan Armageddon-utóhatás ez a film, annak a típusú mozinak a farvizén jön, de egy érdekes csavarral, ami nekem elég szimpatikussá tette. Nagyon élvezetes film tényleg.
Ben Stiller visszatér még egy múzeumos kaland erejéig, hogy kerek lezárását adja ennek a sok pénzt hozó franchise-nak. A motiváció nyilván a pénz lehetett, hiszen be kell látnunk, hogy ebben a történetben annyi sem volt, hogy egy második részt készítsenek belőle. Ez a vígjáték azt adja a nézőknek, amire számítanak, pár jó és több gyenge poént számos ismerős arccal.
Nem vártam semmi különlegeset a filmtől és azt meg is kaptam. Nem szeretem Seagal filmjeit, magát a színészt sem kedvelem, de be kell valljam, hogy még ő volt a legszórakoztatóbb ebben a produkcióban.
Ez a film nem pontos mása a korábbinak, de nem is kell, hogy így legyen. A Cohen testvérek egy jó történethez nyúltak, munkájuk, mint mindig alapos és következetes. Tom Hanks nem élete legjobb alakítását nyújtotta, de kétség kívül jól érzi a karaktert. A filmet egyébként közepesen fogadták a kritikusok, szerintem viszont ez egy jó kis vígjáték, ha nem is a műfaj legjobbja.
Nagyon ritka, hogy sikerül két különböző filmstílust sikeresen egymásba olvasztani, de a Szellemirtók készítőinek ez összejött. Egyrészt ott van Bill Murray és Dan Aykroyd szellemes sármja, másrészt ott vannak a libabőrt okozó szellemek, akik elől legszívesebben a takaró alá bújnál. Néhány hete vettem meg DVD-n, hogy hosszú idő után újra megnézzem, és azt kell, hogy mondjam, hogy ma is ugyanúgy megállja a helyét a vígjátékok között. Csak ajánlani tudom, hogy nézd meg a családoddal együtt, de azért figyelj a kisebbekre, nehogy túlságosan megijedjenek.
Jól nyomják a táncosok a filmben, meg jó a zene, de kábé ennyi érdekesség van az egészben. Amúgy elég sablonos, nyálas csöpögős film, amiből ezer számra akad a világban. Aztán van még vagy ezer folytatása is, amik pontosan ugyanarról szólnak gondolom, mint ez. Ebből is látszik, hogy ez egy tucattörténet, amit akárhányszor el lehet sütni.
Furán és lassan indul be a film, aztán következik pár laza jelenet, ami végül egy őrült akcióba torkollik. Ez még így élvezhető is lenne, csakhogy a film csúszkál a stílusok között, néhol komikus, néhol komoly, de legtöbbször csak parodisztikus és rendkívül alpári. Szerintem a végeredmény alig élvezhető, és csak a legritkább esetekben humoros.
Világos, hogy ez egy paródia, szerintem nem kell annyira komolyan venni. Persze nem a legjobb ebben a kategóriában, de azért a horrorkedvelők el tudnak röhögni rajta, ha nem akadnak le annál, hogy mennyire rossz horrorfilm. Merthogy nem az, hanem egy paródia.
60 Eszeveszett bokszoló (2004)