Nagyszerű film, fordulatos, izgalmas, végig lekötött. Persze nem is voltak túl nagy elvárásaim, de még így is remekül szórakoztam, egyszerűen meglepett.
Vao, ez akár egy francia film is lehetne, ugyanebből a korszakból, és ezt most nem negatívumként írom. Szerintem ha nem lenne ennyire nyomasztó a színvilága, nagyon kellemes mozi lenne.
Nagyon szórakoztató, vicces, szép és eredeti történet. Ez az a film volt, aminek a végén azt gondoltam, hogy élvezetes két óra van a hátam mögött. Utálom azt az érzést, amikor elköltök x összeget a mozijegyre, kifizetem a bébiszittert, és csak annyi marad bennem a film után, hogy rendben volt. Szerintem Will Smithnek jobban illik a vígjáték, mint az akcióhős szerep. Nagyon jó ötlet volt őt választani, nagyon szerethető volt a karakter, amit alakított.
Nem rossz film, lehet rajta röhögni, és még a zenék is jók. Jonah Hill is jól hozza a vicces kövér lúzer karaktert, bár tartok tőle, hogy már nem tart sokáig, és nagyon ki fog fáradni ez a fajta szerep, minden csoda három napig tart. De addig legalább látunk pár vicces filmet :)
Több szempontból is átlagosnak mondható ez a komédia. A karakterek néhol elnagyoltak, néhány esetben pedig egészen komplex személyiségek. A poénok változóan erősek, de lehet nevetni a filmen. A romantikus szál már kevésbé komoly, de valami történet is kell egy filmhez. Nézhető, de semmi extra.
Végre Eddie Murphy és Ben Stiller egy valamire való komédiát készített, ráadásul együtt. A film izgalmas és vicces is. A rendező ügyelt arra, hogy a film pörgős legyen. Egymást érik a poénok, amik közül ugyan nem mondható mind erősnek, de van néhány különösen jó is. Javaslom mindenkinek, hogy inkább az angolul beszélő változatot nézze meg, sokkal viccesebb.
Peter Segal igyekszik a legjobb tudása szerint egy jó vígjátékkal szolgálni, de hiába minden igyekezettel, ebben a történetben nincs sok. Már az is nagy érdem, hogy egy ilyen közepes komédiát ki tudott kerekíteni belőle. A poénok nem mindig találnak célba, de a folyamatos próbálkozás legalább éberen tartja a nézőket.
A csajok bosszúja egy langyos, de aranyos kis vígjáték, amiben egy két jobb poént is sikerül elsütni. Általában viszont inkább csak lassan zakatol a kiszámítható vég felé. Nem teljesen unalmas, de ahhoz, hogy jó legyen egy kicsit kevés. Nincs ezzel semmi baj, próbálkozni lehet, aki pedig nagyon unatkozik és nincs semmi dolga, bátran nézze meg, de ne várjon túl sokat.
Valljuk be, hogy olykor mind narráljuk magunkat... Mindenki folyamatosan véleményezi a történéseket, ez a megértés egyik legfontosabb módja - de az érzés, hogy valaki ilyen rálátással legyen a legprivátabb részleteinkre is, sőt még hatalma is legyen felettünk... Nem csoda, hogy amikor a hang megszólal először, még fogalma sincs a főhősnek, mi is az eredete...
Hát, őszintén megvallva sokkal többet vártam volna ettől a filmtől. Egyszerűen túlságosan primitív volt számomra a humora. De persze ettől még ötletes az egész koncepció, csak épp rossz irányba ment el.
A folytatás rész sajnos nem ér az eredeti közelébe, de eléggé közelít hozzá. A film vállalható, vicces és szórakoztató. A poénok tempója nem hagyja, hogy a figyelem lelombozódjon, még akkor sem, ha nem minden poén sül el jól. A karakterek csakúgy, mint a történet természetesen parodikusan el vannak túlozva, de ez a füves komédiák sajátsága.
Érdekes felütéssel kezdett a sorozat, és az elején még meg is tudott fogni, de a végére már soknak éreztem ezt a négy évadot is. Azt éreztem, hogy folyamatosan lecsúszik az átlagos komédiák szintjére, nem igazán tudnám ajánlani senkinek, aki eddig lemaradt volna róla. Ma már talál jobbat is.
Én az ilyesfajta erőltetetten vicces komédiákat nem szeretem, számomra inkább irritáló volt. Jerry Lewis mindent akart, rendezni és minden szerepet is eljátszani... Inkább vissza kellett volna fognia magát, túl sok volt belőle.
Ez egy eszetlen, bugyuta paródia, aminek nincs értelmes története, minden önkényesen a poén szolgálatába lett állítva. Csakhogy a poénok koránt sem ütnek akkorát, mint azt az alkotók szerették volna. Nem csoda, hogy a kritikusok egészen gyengén fogadták ezt a filmet. Lehet paródiákat csinálni, de nem így.
Bírom Emma Stone-t, bár nem ez a legmaradandóbb szerepe, mégis nagyon kellemes jelenség volt a filmvásznon, nem véletlen, hogy azóta komolyabb és nagyobb szerepekkel is megtalálták. Nagyon jól hozta a rá bízott karaktert, amit simán el tudott volna vinni igen rossz irányba is, de szerencsére megtartotta egy olyan mederben, amitől a film nem vált egy giccsparádévá - csak egész egyszerűen a témája miatt nem túl jó.
Valahogy nem tudok elszakadni attól, hogy a filmbéli karakternek milyennek kéne lenniük szerintem, és egy elrontott rendezői döntés következtében mennyire nem azok a színészek játsszák, akinek kéne. Mel Gibson még hagyján, mert oké, középkorú és sármosnak mondják, de Helen Hunt, aki egyébként egy zseniális színésznő, fájdalmasan túlképzett volt erre a szerepre, és semennyire sem áll jól neki a karrierista amazon komika szerepe. Ettől függetlenül még értékelhető is lett volna a film, ha sikerül Meyersnek kilépnie a kliséből, de ez sem jött össze.
Félúton vagyunk valahol a felnövés és az igazi megmondós vígjáték között, amitől szerintem a sztori is és a színészek is két szék közül a pad alá estek, mert nem lehet elvonatkoztatni a béna kamaszkoruktól, és furcsán hat, hogy ki akarnak bármit is parodizálni a felnőtt életből. nem tudom, hova tegyem, de az biztos, hogy nagy csalódás.
Egy idő után a túlélésről kezd szólni...de főleg azokéról, akik nézik ezt a sületlenséget. A bringázás szerelmesei a gombászók és az erdőkerülők TALÁN tovább bírják.
Az biztos, hogy ha agyatlan, nyers, vicces amerikai vígjátékot akarunk, akkor Seth Rogennél kell kopogtatni. Akinek fenntartása van a végtelen káromkodással, a sokszor közönséges párbeszédekkel, a bugyuta sztorival, ami igazából nem akar semmi jelentőset mondani, az ne nézze meg a filmet. Akinek mindegy, mert röhögni akar egy jót, annak azonban okvetlenül ajánlott.
56 Bűneink ára (2008)