JamesBont

Ezt a filmet legalább százszor láttam már. Jó kis paródia, Leslie Nielsent tulajdonképpen más szerepben én el sem tudom képzelni, de ez nagyon jó áll neki. Akik nem szeretik a paródiákat, azoknak ez sem fog tetszeni, akik meg szeretik, azok biztosan ismerik a Csupasz pisztolyt. Ha értékelnem kellene, akkor tízes skálán nyolcat adnék ennek a filmnek.

Megrendítő és letaglózó képet nyújt egy látszólag normális és hétköznapi család életéről. Garantált, hogy ennyi beteg karaktert egy helyen már régen nem látott. Egyesekről szinte lehetetlen elfeledkezni.:)

Szerintem egy igazán nagyon pofás kis vígjáték a tipikus amerikai arcokról, akik próbálják feltalálni magukat egy japán autógyárban. Michael Keaton a szokásosnál is jobban elemében van...

A filmet meglehetősen rossz kritikával fogadta a szakma, a nézőknek ettől egy kicsivel jobb véleményen voltak. Szerintem egy erős közepest volt képes nyújtani David Posamentier és Geoff Moore rendezőpáros. Profi anyagból dolgozhattak, úgyhogy ettől jobbat filmmel is előállhattak volna. A legnagyobb hiba talán az volt, hogy a történet meglehetősen gyenge, a poénok pedig keveset nyomnak a latban.

Nagyon jól szórakoztam, teljesen kikapcsolt, vicces, aranyos, minden megvan benne, amit én egy vígjátéktól várok. Arra tökéletes, hogy egy fárasztó nap után egy-két sör mellett lazulj egy nagyot. Ezt szerettem volna és meg is kaptam. Teljesen elégedett vagyok.

Nem ez Jim Carrey legjobb filmje, de egészen nézhető. A film nem vállal túl sokat, de amire vállalkozik, azt tisztességesen teljesíti. Sok jeleneten lehet mosolyogni, jóízűt nevetni viszont nem igazán, annyi erő nincs a poénokban. Annak való ez a film, aki könnyed szórakozásra vári a jó öreg Jim Carrey-vel a főszerepben.

Aranyos film, nekem nagyon tetszett, még akkor is, ha mindkét színész már a romcom család kiöregedő tagjai közé tartozik, azért még mindig nagyon viccesek tudnak lenni. Könnyű szórakozásra tökéletesen alkalmas ez a film.

Naiv és egyszerű ez a film, már-már gyermeteg és giccsbe hajló. De ha az ember vevő néha egy kis nyálasságra, hogy felüdítse a lelkét, akkor az ilyen filmek tökéletesek a számára. Csak ne számítson senki nagy drámára, vagy valamiféle gondolati mélységre, amit amúgy talán el lehetett volna várni a filmtől, de a készítők egy másik, populárisabb irány mellett döntöttek.

Az egyik legtöbbet emlegetett Jim Carrey-vígjáték az Ace Ventura mellett, és nem véletlen, hogy a színész mind a kettőben egy totál idióta, nonkonformista fickót játszik, akinek igen súlyos problémái vannak azzal, hogy a normális életbe beilleszkedjen. Ebben a filmben pedig, hála a jó égnek, kap magának egy hasonlóan bárgyú társat Jeff Daniels személyében, és ember legyen a talpán, aki minimum egyszer nem röhög hangosan.

Rengeteg jó színészt láthatunk, bár nekem már kicsit sok volt Robert Downey Jr. a végére. Elég töménynek éreztem elsőre, úgyhogy mindenképp szeretném újranézni, hogy az apróságokat is észrevegyem, amik felett először elsiklottam. A beszólásokon sírva nevettem. A “film a filmben” koncepció lerágott csontnak tűnhet, viszont Stillernek még ebben is sikerült újat mutatnia.

Én már az brit verzióért is rajongtam, bár kíváncsi voltam, hogyan fog működni a dolog Gervais nélkül, de Carell remekül hozta a figurát. Az el kell ismernem, hogy a sorozat humora nem éppen univerzális, de csak egyszer kell ráérezni az ízére. Dolgoztam egy hasonló irodában, és igen jól szórakoztam a párhuzamokon a valóság és a fikció között, ami tulajdonképpen nem is fikció, ha jobban belegondolok. Soha többet nem mennék vissza, de a sorozatot még párszor biztosan újra fogom nézni.

Az utóbbi időkben a tinivígjátékok színvonala évről évre rosszabb volt. Már erősen szükség volt egy ilyen filmre, mint a Felkoppintva. Jól kidolgozott karakterek, sok-sok poén mellett van a filmnek mondanivalója is, és furcsa, de van benne dráma is. A tinivígjátékok nagy részében az a legnagyobb probléma, hogy hogyan fektessenek le valakit, vagy hogy hová tűnt az ember kocsija, esetleg egy buta fogadás okoz konfliktust. Ebben a filmben egy életszerű és súlyos probléma a cselekmény mozgatórugója, hisz életekről döntenek benne. És bár végig kacagunk, minden szituációban benne van a kőkemény dráma.

Bolondulok a régi fekete-fehér filmekért! Nagy öröm volt ráakadni erre a gyöngyszemre. Rém egyszerű történet egy pici csavarral és remek színészi alakításokkal.

Nagyon szexi, provokatív, édes és vicces film, amiben sok tanulságos kis történet kerül bemutatásra. Van pár jelenet, amin az ember forgatja a szemét, de alapvetően rendben van ez így. A poénok között találni néhány igazán ütőset, többször is hangosan nevettem. Lawson többet alkotott egy egyszerű komédiánál, újra definiálatlanja a szexet, minden történettel új és összetett érzelmeket mutat be. Zseniális.

Kiváló film, a Coen testvérek itt is, mint mindig, hozzák a tőlük megszokott rendkívüli precizitást, szakértelmet és éleslátást, ami olyan egyedivé teszi a filmjeiket, és ami annyira tökéletesen meg tudja alapozni a hangulatot, hogy az embert teljesen magával ragadja az egész, egyszerűen beszippantja.

Én kedvelet a Napoleon Dynamite-ot, mert annyira eltúlzottak és szélsőségesek a karakterek, ugyanakkor annyira egysíkúak, hogy bár előre sejteni lehet, hogy fognak bizonyos helyzetekben reagálni és viselkedni, egy percig sem lehet komolyan venni az egészet, ahogy ez szerintem az alkotóknak sem volt célja. Így végül is egy elég szórakoztató filmet hoztak össze, ami egy hatalmas katyvasz, de ettől még élvezhető.

Ez a film rettenetesen szórakoztató, és míg Hollywood úgy tűnik, hogy letért a jó útról, a Coen testvérek továbbra is intelligens, szórakoztató és gondolkodást provokáló filmeket tesznek le elénk az asztalra.

B kategória,a rosszabbik fajtából. Lee egyfajta Van Damme folytatásként szerepel ebben a filmben, de korántsem éri utol őt sem koreográfiában, sem harcjelenetekben. A jókis akcióhősösdiről lemondhatunk ebben az esetben...

A film egész ígéretesnek tűnt, nagy izgalommal néztem, hogy mikor válik végre tényleg érdekessé a történet, de sajnos erre nem került sor. A fő problémáim a filmmel, hogy Mike-nak nincsenek is valódi céljai, sem motiváció vagy moralitása. A karakter ez mellett nem is vicces, vannak poénjai, amik viszont nem működnek. Ráadásul nem is romantikus, nem is értem miért találják szimpatikusnak a karaktert egyesek.

A történet még lehetne érdekes is, de a túlzott poénkodás tönkreteszi a hangulatot, ez nem humor, hanem blődli. Stand up comedy egy állatkertben. Szánalmas.