Bár Spielberg és Tom Hanks, azért ez a film mégis felejthető marad. Látszik, hogy valamit nagyon akar mondani, de a kivitelezésben valahogy habkönnyű marad. Vagy ha pontosabb akarnék lenni, olyan keserédes lesz, ami drámának túl könnyed, vígjátéknak túl borús, s valahol a mélyrétegekben ettől lesz középszerű.
Az Alkonyat filmekért nem rajongok különösképpen, de semmi nagyobb bajom sincs velük. A Hajnalhasadás egy teljesen nézhető mozi, sokat nem kell tőle várni, de egész jók az akciójelenetek, helyén van a zene, és azért láttunk már ettől sokkal rosszabb történetet. Divat utálni, divat imádni, de az igazság szerintem most is valahol a kettő között van. Közepes.
Ez egy egészen jól sikerült kis vígjáték, ami legfőképp a helyzetkomikumokra épít, éppen ezért egy bohózat hatását kelti. A történet tele van váratlan és legfőképp vicces fordulattal, ami igazán gördülékennyé és nevettetővé teszi a produkciót. Nem ez minden idők legjobb vígjátéka, de én kissé elfogult vagyok, mert a kedvenc sztárjaim szerepelnek a filmben.
Kiváló, vaskos, néhol alpári, de alapjában kifinomult angol humor járja át a film minden jelenetét. A sok poén mellé befért egy kis kocsmafilozofálás is.
A film egyébként tempós, érdekes, végig lekötötte a figyelmemet, még akkor is, ha a sztori csak másodlagos. A karakterek jól ki vannak találva, amit jószereposztással koronáztak. Ragyogó film.
Szerintem ez a leggyengébb Uwe Boll rendezés, ami csak megszületett a direktor tollából. Hiába a viszonylag impozáns szereposztás, mintha mindenki utálná ezt a filmet és a szerepét, mert semmi színészi profizmus nincs ebben a filmben.
Fergetegesen vicces brit film, nem csak Hollywoodban készítenek jó komédiákat, az egyszer biztos. A szövegkönyv már önmagában zseniális, Matthew Warchus pedig megfelelő érzékkel nyúlt a történethez, aminek egyébként komoly üzenete is van, amellett, hogy roppantul szórakoztató és halálian vicces.
Nem egy szokványos karácsonyi témájú film, de jó. A karakterek már önmagában viccesek, a történet pedig számos komikus szituációt teremt. Egy pillanatig sem lehet unatkozni, mert tudjuk, hogy nemsokára valami fergeteges fog történni. Az írok igazán kitettek magukért, szerintem ennyire trágár karácsonyi film nincs is még egy.
Hát, ez olyan közepes, nem több. Van benne kettő-három egészen jó poén és vagy egy tucat gyengébb, van benne történet, izgalom ugyan nem sok, de van átérezhető élethelyzet. Egy jó komédiától én ettől többet várok, de közepesnek vígan elmegy. Ami miatt különleges, az az utánozhatatlan európai stílus, csak annak való ez a film, aki az ilyet szereti.
Melissa McCarthy szerintem az egyik legviccesebb komika, sőt általában véve az egyik legviccesebb komikus színész a mai filmgyártásban. Kár, hogy általában csak mellékszerepeket kap, és örültem, hogy most egy főszerep is jutott neki. Nagyon jól játszott szerintem, de maga a film annyira nem volt lebilincselő, nem volt valami jól kidolgozva a történet, és jobb poénokat is találhattak volna, ezért aztán nem adok rá max pontot.
Még egy olyan filmet nehéz mondani, ami ennyire fittyet hány a politikai korrektsége, elsőre egyedül Sasha Baron Cohen mozijai jutnak eszembe. Persze ez önmagában még nem jelent semmit, de a Scary Moive egy viszonylag tűrhető paródia lett, amit leginkább azok tudnak élvezni, akik egyrészt látták a paródia alapjául szolgáló filmeket, másodsorban beérik az alpári vicceskedéssel. Van olyan alkalom, amikor ez is bőven elég lehet.
Macaulay Culkinról két dolog maradt meg bennem: hogy nem tudtam kiejteni a nevét, és amikor kiszakad a kezében mind a két nejlonzacskó. Egyébként a Reszkessetek, betörők! egy aranyos, kedves, és kifejezetten jó családi vígjáték, amit a gyerek és a szülő is tud élvezni, és aminek semennyit sem kopott a fénye az elmúlt 24 évben. Az alaphelyzettel ugyanis a mai gyerekek is tökéletesen tudnak azonosulni – ki ne akarnak szülői felügyelet nélkül szórakozni, utána pedig bátran kiállni és megvédeni, ami az övé? És melyik szülő ne stresszelné ezen magát halálra?
A film igyekszik vicces lenni, de a vaskos humor megállíthatatlanul alpárivá válik, s így az alkotás is inkább gagyi komédiának nevezhető, mint bármi másnak. Az alap ötlet egészen elhasznált, ennek ellenére is sikerült egy nézhető minőségű filmet kikerekíteniük belőle. Összesítve a filmet átlagosnak nevezném.
Nagy várakozásokkal ültem le megnézni ezt a filmet, hisz mindenki az egekig dicsérte. Nem mondanám, hogy rossz volt, de ilyen kritikák után vártam a katarzist, ami valahogy nem jött. A történet az, amit nem találtam olyan eget rengetőnek, hiába volt abszurd és ebből kifolyólag ígéretes. Viszont a színészek játéka, az eredeti párbeszédek és a karakterek zseniálisak voltak. A dialógusokra külön kitérnék. Egyszer sem kaptam azon magam, hogy elbambulok. Egyrészt tele voltak jó poénokkal, másrészt olyan őszintén adták ezeket a párbeszédeket elő, mintha nem betanult szöveget mondtak volna, hanem egyszerűen csak beszélgetnének.
Akinek az Ali G Indahouse sok volt, az ezt inkább meg se nézze, mert az egy cuki esti mese volt ehhez képest. Szerintem simán elnyerte az év botrányfilmje címét. Sacha Baron Cohen gusztustalanabb és gátlástalanabb, mint valaha. Beront Amerikába, és robban, mint egy bomba. Igazi társadalomszatíra. Mondjuk nem igazán tudom besorolni ezt a filmet bárhova is. Talán az áldokumentumfilm a legmegfelelőbb szó rá.
Nem rossz film, igazából semmi különös nincs benne szerintem. Egy kicsit nyálas - amire Pierce Brosnan és Rene Russo személye is nagyban rátesz -, de nem feltétlenül kellemetlenül, egyszer legalábbis meg lehetett nézni.
Átlagosnak mondható de klasszikusnak számító komédia Arnold Schwarzeneggerrel a főszerepben, ami már önmagában komikus. A film jól bánik a helyzetkomikumokkal, egy bömbölő gyerek és a haját tépő Arnie igenis lehet vicces, és a film lényegében erről is szól. Aki viszont nem látta még, nyugodtan kihagyhatja, nem veszít vele túl sokat.
85 Terminál (2004)