Imádtam, hogy a film nem akar nagy erkölcsi tanmeseként fellépni, hanem inkább finoman, képileg és érzelmileg tol velünk egy utazást a múltba. A karakterek (az unokatestvérek) sokféleképpen eltérnek, mégis van köztük valami közös: az örökség és a családi kötelék. A századfordulós Párizs hangulata tele van művészettel, festészettel, fotográfiával, olyan volt, mintha festménybe csöppentem volna.
Annyira szép a látvány, a kosztümök tényleg mesések. Ozpetek megint csodás nosztalgiával dolgozik, de szerintem ez már kicsit túl van díszítve: néha olyan érzés, mintha szebb akarna lenni, mint amilyen valójában.
A cselekmény néha túlzásba esik, de az üzenet erős: a társadalom gyakran cserbenhagyja azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne segítségre. Nem egy könnyű néznivaló, azt azért tegyük hozzá.
A vizuális megjelenítés lenyűgöző, a díszletek és a fényképezés elsőosztályú. A történet azonban néha kiszámítható volt, és hiányzott belőle az a bizonyos plusz.
Végre sikerül felülmúlnia magát ennek a franchise-nak. Nekem az első két rész nem jött be annyira, de mindenképpen meg akartam nézni a harmadik részt is, és tényleg irtó jó lett.
Realisztikus és megható film a családról. Engem megfogott, főleg mert annyira valóságosak a próblémák és a történések, illetve a színészek sem hollywoodi selyemfiúk meg bombázók, hanem valóságosnak érződő átlagemberek.
A sorozat továbbra is hozza az első évad szintjét. Pörgős, akciódús, erőszakos, mégis érdekes és felkelti az érdeklődést a történetvezetéssel. Nekem nagyon bejött.
Érdekes film, nekem tetszettek az alakítások és a történet is. Sok esetben a drogfüggőségről szóló filmek inkább a nagyon durva következményekre és traumákra összpontosítanak, ami azért nem minden helyzetben igaz. A legtöbb esetben a fiataloknál ez nem durvul el annyira, hogy aztán kezet kelljen amputálni és hasonlók. A veszélyek inkább a kiszolgáltatottságból adódnak. Összességében egy jó film, tudom ajánlani.
Feladtam az első résznél, nem történik semmi, az időben oda-vissza ugrálunk, de az égvilágon semmi különös nem történik, semmi, ami alapján összefüggéseket láttam volna az események között. Fantasy, vagy bármi természetfeletti dolognak nyomát sem nagyon találtam, tulajdonképpen inkább mondanám sima drámának, abból is az unalmasabbik.
Szépen leforgatott dokumentumfilm, öröm nézni a gyönyörű képeket. Sajnos Tom Hardy nem annyira boldogult jól a narrációval, de sebaj, nekem így is tetszett.
Feminista cucc akar lenni modern nőkről, de a film történetmesélése és struktúrája régimódi, klisés. Ez aztán az irónia. Egyébként a karakterek jók és az interakcióik is érdekesek, hogy valami jót is mondjak.
75 Rokonidők (2025)