Már nagyon hiányoltam az ilyen stílusú filmeket, Az élet szép óta nem is láttam hasonló hangulatú háborús filmet. Talán még A csíkos pizsamás fiút tudnám ebbe a kategóriába sorolni. Persze itt sem maradhat el a szokásos klisé, a zsidó lány és náci fiú vonzalma ebben a filmben is megjelenik, ettől függetlenül egy maximálisan minőségi darabbal van dolgunk, amely tökéletesen ötvözi a komédiát a háborús drámával.
A 2. világháború rengeteg melodrámát ihletett már, kicsit meg is lepődtem, hogy 2019-ben is visszatérnek ehhez a témához. Korrekt filmet sikerült összehozniuk, de azt azért meg kell hagyni, nem túl eredeti. Viszont Keira Knightley itt is gyönyörű és remekül hozza a karaktert. (Apropó, ha jól emlékszem, eddig minden általam látott filmjében házasságtörő nőt játszik.) Ő volt talán az egyetlen, aki hitelesen, az érzelmeket teljesen átélve alakított, a többiek számomra "laposak" ebben a filmben. Kíváncsian várom, mások mit szólnak hozzá, nekem a hibái ellenére tetszett, valamivel 4 alá értékelném.
Számomra Polly Walker neve egyet jelent Atiával a HBO Róma sorozatából. Egyszerűen imádtam őt, hátborzongató volt. Nehéz volt elvonatkoztatnom, de szerencsére itt is olyan fantasztikusan alakított, hogy nem kellett sok idő, hogy elfogadjam őt egy új karakter szerepében. A romantikus szál talán lehetett volna kicsit erősebb, de történelmi és életrajzi filmként egyaránt megállja a helyét a Változások kora.
Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, de abszolút kellemes csalódás volt a film. Noha nem igazán vagyok oda kifejezetten a művészetekért, engem eléggé megnyert magának, megvett kilóra a produkció. Jó a narratíva, és a játékidő is egészen dinamikus, egy percet sem unatkozik rajta az ember.
Az elején felkeltette az érdeklődésemet, aztán következett a hosszasan ecsetelt szerelmi szál, de még itt is feszült érdeklődéssel figyeltem. A végén viszont eléggé visszavettek a tempóból, hiányoltam a katartikus élményt. De úgy összességében tetszett, Max Richter titokzatos, néhol félelmetes zenéje teljes összhangban van a történettel, és sokat hozzáad a minőséghez, amit nem mellesleg a nagyszerű alakítások is emelnek.
Érdekes a téma, de nem túl meggyőző a film, sőt, a végére már inkább kiábrándító, mint nézhető. A vígjáték és a dráma furcsa elegye, ráadásul a vizuális eszköztára is igencsak vérszegény, így a végeredmény nem igazán tudja meghaladni a középszerűséget.
Remekül ábrázolja a film a két társadalmi réteg között különbségeket. Ebből a szemszögből a film nagyon elegáns, nem is tudok hasonló példát felhozni, amivel összevethetném. Az egyetlen gondom volt az egésszel, hogy túl sűrűre sikeredett, egyszerűen rövidnek éreztem a játékidőt, ebből kifolyólag talán érdemes lett volna egy minisorozatban megcsinálni mindezt.
Bár a történet nagyon sablonos szerintem, ennek ellenére jópofa és remek humora van, remek szórakozás lehet az egész családnak. Whitaker alakítása szerintem a legjobb az egészben, bár teljesen lepereg róla ez a szerep.
Josef Hader egy nagy figura, azt már az elején szögezzük le. Nagyon érzi, hogy hol van a humor határa, és mikor és miért működik, és erre remek példa a Mérgezett egér. Bevallom, nem sok osztrák filmet láttam, de ha vígjáték szintjén tudnak annyit, mint ez, akkor érdemes lesz pótolni.
Szerintem a második rész jobban sikerült mint az előző. Az alakítások egyszerűen sokkal jobban átéltek, így egy kicsit félelmetesebb is. Persze a sztori még így sincs túlbonyolítva, de nem is igazán éreztem a hiányát ennek.
Nagyon drukkoltam Abbeynek, bár olyan valószerűtlennnek tűnt, hogy sikerülne rábizonyítani a gyilkosságot. Szóval, volt benne néhány banális vonás. Szörnyen meg van öregedve Brooke Shields. De komolyan. Ez rázott meg a leginkább. Szinte alig bírtam követni a történéseket, viszont nagyon jól alakítottta a szerepét.
Gyerekeknek megfelelő, de a felnőttek ne számítsanak semmi extrára. A zenék fülbemászóak, de a történet felszínes és a karakterek se hoztak annyit, mint amennyit vártam. Kevés az igazán jó poén a filmben, pedig az még megmenthette volna a filmet. Nem értem milyen okból hozták össze ezt a filmet. Szerintem még a rendező se vette komolyan a feladatot.
Nekem tetszett, nem értem a sok negatív kritikát. Ez egy legenda, nem több. Nekem egyáltalán nem hiányzott, hogy több információt kapjak, jó volt, úgy ahogy volt. A látvány fantasztikus, sokszor bele is szédültem annyi minden történt egyszerre a vásznon. Azt éreztem, hogy én is a történet részese vagyok. A zenék nagyon találóak, ezek teszik tökéletessé a film egyedi hangulatát.
80 Patria (2020)