A legjobb szó rá az, hogy nagyszabású, olyan epikus alkotás, ahol semmin nem spóroltak a készítők, igazi csillagokat szereztek meg a főszerepekbe. Sajnos így is nagyon hosszú és unalmas, a karakterek sablonosak és felszínesek. Viszont a külterek gyönyörűen ki vannak díszítve.
Ez egy nagyon furcsa indiai film... Ha India, akkor nem ehhez vagyok szokva, s talán emiatt nem tudtam hová tenni ezt a filmet. Próbál európai lenni, de nekem nem lett az.
Hát, én nem akarom darabjára szedni ezt a filmet, de szerintem közel sem tudott annyit nyújtani, mint amit így az előzetes alapján beígér. Alapjában véve kellemes film, de nagyon felszínes és felejthető.
Szerencsére sokkal jobban működik komédiaként, mint komoly kincskeresős kalandfilmként. Nagyon ismert és egyszerű történetek, amelyek mellett ki tud kapcsolódni az ember. A főszereplő páros is életképes. Egy ideig nézhető, de szerintem nem húzzák sokáig.
Mila története engem nagyon megérintett, mivel valami hasonlót éltem át az ő korában. Egy szóval nagyon jól van ábrázolva az elszigeteltség a filmben. A történet jól van felvezetve, ami pedig különösen nagyon tetszett az a film képi világa, amely teljesen átadja az egésznek a hangulatát.
Jesssz! Szinte hallom, amikor a producerek egymásra kacsintottak: kígyók a fedélzeten. Elég pár jó akció színészt szerezni és mehet a gyártás. Jesssz! .... csak az a baj, hogyha komoly akart lenni (és ez az érzésünk a drámában), akkor nagyon mellényúlt. Parodikus, furcsa, abszurd film, aminek nem biztos, hogy el kellett vln készülnie.
A rabszolga Demetrius történetének remek adaptációja, pár helyen viszont történelmi pontatlanságok vannak benne. Vagyis nem is pontatlanságok, hanem fura és értelmetlen kitalációk, amik ha valaki ismeri a római történelmet, eléggé szembetűnőek. Rám nagyon jó benyomást tett viszont Ernest Borgnine az egyik mellékszerepben.
A filmet szerintem leginkább a színészek és a dialógusok viszik el, a történet kicsit erőltetett és egyáltalán nem realisztikus, bár ez talán nem is volt a film célja, és kicsit logikátlan. De a legjobb a filmben akkor is Barbara Stanwyck, és közvetlenül mögötte Fred MacMurray. Bár kétségtelenül nem ez Billy Wilder legjobb filmje, azért nem lehet rá azt se mondani, hogy rossz lenne.
Mindig nagyon félek a számítógépes játékokból készült filmektől, általában egyik sem sikerül túlságosan jól, és most sem mondanám, hogy olyan szuper jó lett, de azért szerintem a Lara Croft filmek még mindig bőven jobbak, mint sok más ilyen típusú film. Alapvetően megállja a helyét, nem csak játékos-fanoknak szól, és Angelina Jolie-ról lehet sok mindent mondani, de szerintem nagyon jó színésznő.
Elég hülyén hangzik, ha valaki azt mondja, Az Elefántember az egyik kedvenc filmem, mert elég érdekes lelkivilággal kell ahhoz rendelkezni, hogy ezt a filmet valaki sokszor képes legyen megnézni. Mert annak ellenére, hogy egy jó, érdekes, izgalmas és megindító film, nem tartozik a legjobb élmények közé, épp azért, mert elég mélyre és elég sötétbe kalauzolja a nézőit. Szomorú és tragikus film egy szomorú és tragikus sorsú emberről.
Nagyszerű komédia a szovjet időkből, igazi gyöngyszem, sokszor nézős. Szinte szatirikus. És nagy produkció, minőségi alakításokkal, karakterekkel, jelenetekkel.
Michalkov nagyot alkotott. Oroszosan pátoszos lett a végeredmény, a lehető legteljesebb mértékben. Megdönti a kliséket, ami a háborús filmeket általában jellemzi a furcsa helyenként előbukkanó abszurd humorával. Ezért is szeretem, és várom a következő részt.
Érdekes film volt, főleg úgy, hogy nem olvastam a könyvet. A történet maga élvezhető volt és fordulatos, de azért néha kicsit túl könnyedén kezelt bizonyos történelmi kérdéseket, a jelenkori dolgokról nem is beszélve. Például nem tudom, mennyire volt jó ötlet belekeverni a dologba az Opus Deit, ami ugye egy tényleg létező társaság. Ezeken persze felül kell emelkedni, hiszen ez "csak egy film", de ha bizonyos elemekről könnyen meg lehet mondani, hogy csak azért vannak ott, hogy másokat provokáljanak, akkor az azért nagyban csökkenti az élvezeti értéket.
Nekem az eredeti svéd verzió sokkal jobban tetszett, valahogy sokkal inkább meg tudta alapozni a hangulatot és a színészek is jobbak voltak benne szerintem. Ez amúgy általában így szokott lenni, már ami az amerikai-svéd filmeket illeti (lásd A tetovált lány), de talán általában véve az európai filmek amerikai adaptációival is így van. Valahogy az amerikaiak nem olyan ügyesek, ha ilyen kicsit finomabb látványvilágra és jobb színészi játékra alapozó filmekről van szó.
62 Fekete (2015)