Nekem kifejezetten tetszett a film, szerintem remekül átjöttek a jellemfejlődés egyes szakaszai, melyeken a főhős átmegy. A szerelmi szál viszont nem hiányzott, nem kellett volna.
Klasszikus régi stílusú grandiózus film, nagy színészekkel, sok dumával, kevés akcióval, sok unalmas és elnyújtott jelenettel. A stílusa lenyűgöző, de anélkül halálra untam volna magam.
Ugyanezt a témát a Tudorok c. sorozat sokkal jobban feldolgozta. Hiába, a sorozatoké a jövő, az ilyen nagyszabású(nak ígérkező) történelmi izékre már senkinek nincs kedve beülni a moziba. És ezen még Natalie Portman és Scarlett Johanson sem sokat tudott javítani.
Elég gyenge volt ez a film még az első részhez képest is, pedig már az sem volt egy nagy szám (mondjuk a kigyúrt Zongoristát nézni legalább poén volt). Ennek se története nem volt rendesen, se szereplők nem voltak igazán, a látványról meg ne is beszéljünk. Egyszerűen B kategóriás az egész, ez rá a legjobb szó.
Ezt a filmet egyértelműen a szereposztás viszi a hátán, nagyon jó csapatot trombitáltak rá össze. Nem csak a régi Monty Pythonokra gondolok, akik persze itt is hozzák a formájukat, de Jamie Lee Curtisre is, aki szintén hihetetlenül vicces az egész filmben. Szóval összességében mindenképp érdemes megnézni, mert az ember nem mindennap lát ilyen jó csapatot egy vígjátékban.
Érdekes adaptáció. Nem ilyen filmre számítottam, de bevallom nekem tetszett. Egyébként is szeretem a kosztümös filmeket, és főleg ha még van valami történelmi/ történeti mondanivalója, akkor meg különösen. Oliver Stone nagy fába vágta a fejszét ezzel a filmmel, de szerintem jól megállta a helyét. A színészeknek is sikerült a rájuk szabott szerepeknek megfelelni. Nem kiemelkedő alkotás, de kellemesen nézhető, nem unalmas, vagy vontatott. Bátran ajánlom a kosztümös filmek kedvelőinek.
Mondjon bárki bármit, a Humans az utóbbi évek legjobb sci-fi sorozata. A műfaj rajongói mindenképp tegyenek vele egy próbát, mindenki másnak pedig erősen ajánlott.
A Licoln a sokadik olyan film, ami annyira amerikai, hogy csodálkozik az ember, hogy nem sávos-csillagos vér folyik a szereplőkből. Témájában, megvalósításában, rendezőjében és színészeiben is megtestesíti mindazt a közhelyet, amit az ember már a plakáton lát. Elvégre tegyük össze Spielberget, Daniel Day-Lewist és Lincolnt - és ezt kapjuk. Egy nagyon hosszú és kínosan pontos filmet, ami talán örömöt okozott a készítőinek, ám a nézőivel nem tud ennyire gáláns lenni. Egy jobbfajta, de unalmas történelemóra pattogatott kukoricával.
Tipikus hatásvadász történelmi film ez szerintem, nagyon egyoldalú, és éppen ezért nekem egyáltalán nem tetszett. Az a baj, hogy Thatcher alakját még ma is annyi vita övezi, annyira nem egyértelmű a megítélése, hogy csinálni egy filmet azzal, hogy "na tessék, ez itt Margaret Thatcher", egyszerűen lehetetlen, és a rendező, ha akarja, ha nem, kihagy valamit, vagy egyoldalú lesz, és bárki jogosan kritizálhatja, hogy propaganda film az, amit csinál.
A John Carter egy CGI szuperszemét, leginkább a Zöld Lámpással rokonítható minőségében és koncepciójába. Ötlettelen történetvezetés, vérszegény színészi alakítás és egy nagy adag parasztvakítás, semmi több. Semmi meglepő nincs abban, hogy alaposan elhasalt a kritikusok és a nézők körében is.
Számomra ez a film nagyon kellemes volt, nem csak a könnyed humora miatt is, hanem mert a történet egészen rabul ejtett. Nem gondoltam volna, hogy régen is ilyen remekbe szabott forgatókönyvvel találkozhattak az emberek. Szerintem érdemes megnézni mindenképpen.
Forest Whitaker egy zseni, hihetetlenül jól játszik, elképesztően félelmetes, de valahogy azt is el tudja érni, hogy megértsük, hogy az orvosnak miért lesz szimpatikus. Elképesztően jól alakít, persze a jó rendezés is sokat hozzátesz. Jó film ez na, nagyon érdemes megnézni nem csak történelmi, de filmkészítési szempontból is.
Scorsese és Leonardo Di Caprio is abszolút kedvenceim, és ehhez még társulnak olyan nevek, mint Cate Blanchett, Willem Dafoe vagy Judre Law - nem beszélve a személyekről, akiket alakítanak. Nagyon szeretem azt a kort, amiben a film játszódik, és a látvány meg hangulat egyenesen oda is röpíti a nézőt, a történetet pedig az élet írta, abba igen nehéz lenne belekötni. Az Aviátor egy kimagasló minőségű és élvezetes alkotás, amin csak az nem sír, akinek nincs szíve.
R. Lee Erneyt erre a szerepre teremtették. A többi filmjében is általában katonai alakok formál meg, de egyik se olyan kíméletlenül hiteles, mint ez. Alig bírtam elaludni aznap este, amikor láttam a filmet, őt láttam magam előtt. Kubrick egyik legjobb döntése volt, hogy neki adta ezt a szerepet.
A Vasember 2 csak egy újabb hollywoodi felcicomázott popcornmozi, ami úgy vesz el két órát az életedből, hogy észre sem veszed. Persze erre lehetne azt mondani, hogy akkor bizony jó filmről lehet szó, és lenne is benne igazság, ha nem azt éreznéd, hogy ezért kár volt kicsengetni a mozijegyet. Átlagos Marvel mozi, mondom ezt úgy, hogy az elsőt még egészen bírtam is.
Ha a főszereplő rendezi saját magát a filmben akkor arra ildomos figyelnie, hogy ne csak ő folyjon a vászonról, különben nagyon unalmas lesz a film. Az Aranypolgár rendezése és történetmesélése viszont kifejezetten jól sikerült, és Welles okosan oldotta meg a feladatot. De egy egekbe dicsért, és a filmtörténet egyik klasszikusáról mi mást mondhat az ember? Welles filmje viszont a mai napig élvezhető alkotás, amely pontosan és kegyetlenül rántja le a leplet egy amerikai sikersztoriról.
A szereplőválogatással volt némi gondom, bár két ilyen ikonikus karaktert nyilván nehéz olyan színésznek adni, akivel mindenki elégedett. Leo itt kiteljesíthette tinibálványságának minden kis részletét, Claire Danes pedig nagyon ártatlanul pislogta végig az egész filmet. Nekem egy kicsit gyermetegre és negédesre sikeredett a történet eleje, amivel aztán szép kontrasztban állt a film erőszakos vége. Szóval Shakespeare drámája nem sínylette meg annyira ezt a bátor próbálkozást.
Én a magam részéről nagyon élveztem, még ha a valódi Shakespeare-hez nem sok köze is volt. Élvezetes szerelmes történet, csak az a baj vele, hogy bárhol és bármikor játszódhatna, nincs benne semmi különleges, semmi igazán hangulatos. De egyszer pont meg lehet nézni és jól el lehet szórakozni rajta, és hát valljuk be, az ilyen filmek nem is nagyon valók másra.
60 Shooter (2016)