bart

Sajnos az az érzésem, hogy Woody Allen igazából minden filmet megcsinált már, amit szeretett volna, így a rendező már csak önismétlésekbe esik. Nincs ez másként ennél a filmnél sem, ami valahogy annyira "elitista" lett, hogy nem is értem, hogy kinek csinálta...

Nem tudok túl sok mindent hozzáfűzni, egyszerűen felejtős ez a film.

Egy igazán kelleme vígjáték, amin szerintem egyszerűen nem fog az idő. Imádtam nézni, nagyon szórakoztató.

Nagyon csodálatos film, szerintem mindenkinek látnia kell, annyira szívhez szóló és megható az egész.

Az egyik kedvenc kalandfilmem a nyolcvanas évekből, csak abban bízok, hogy nem készítenek belőle remake-t.

Engem személy szerint nagyon elkapott a film alaphangulat, bár valahogy a történet eléggé kiszámítatónak bizonyult. Ennek ellenére én mindenkinek csak ajánlani tudom!

Hm, nálam ez mindeképpen felejtős kategória, amit egyszer elég is volt megnéznem.

Én sajnálom, szeretem Ganxta Zolee-t és Nagy Ferót is, de egyszerűen nem színészek és ez látszik. Ahhoz képest pedig sokat szerepeltetik őket, hogy a jelenlétük nem ad hozzá sokmindent a sorozathoz. Mindenesetre szerethető karakterek.

Olivier Gruner a B-filmek királya! A Lázadás a Marson mellé nem árt némi szesz, de úgy lesz igazán élvezhető. :)

Annyira nem ragadott meg, maradjunk annyiban, hogy egyszer nézős, az eredeti sorozat pedig mérföldekkel jobb és viccesebb. El lehet vele ütni az időt, de hamar ki fog kopni az emlékezetből ez a mozis adaptáció.

Okos és élvezhető közéeti szatírák, amikből azért sokkal több kiderül az amerikai közéletből, mint mondjuk a hírekből.

Semmi veszélyes vagy elmagyarázandó tartalom, nyugodtan ott lehet előtte hagyni a gyereket bambulni egy kicsit. Semmi extra, tanulni nem fog belőle, de leköti, és ez ebben a korban szerintem elég.

Egynek elment - nem lehetett rajta hahotázni, de volt benne egy-két kifejezetten érdekes és izgalmas rész meg jelenet.

Tetszett, hogy a film vajólában nem vállalt többet, amit teljesíteni tudott: egy könnyed családi vígjátékot, amelyen bár nem szakad az ember a nevetéstől, mégis egy igazi kompromisszum tud lenni egy közös mozizáshoz. A 10 nap anyu nélkül részemről nem képi át a középszerűséget, nem is mond semmi újat, de valahogy nem is igényli ezt az ember...

Érdekes és izgalmas kalandfilm igazán lélegzetelállító felvételekkel. A témája is eredeti, kevés film foglalkozik feltalálókkal és találmányokkal. Itt ráadásul az egyik fő karakter nő, bár nem tudom, ez a vonal mennyire követi a valós eseményeket. Mindenesetre Felicity Jones nagyszerű választás volt a szerepre, csúcsformáját hozza.

Végre egy amerikai sorozat, ami próbál objektív képet adni arról, milyen dilemmákkal szembesül egy bevándorló családban már az új haza új szokásai közt felnövő gyerek. Méltatlanul elhanyagolt téma, de azt hiszem, a rendezők remek munkát végeztek. Ezt a sorozatot valóban érdemes megnézni.

Az amerikai háborús filmeket mindig olyan erősen áthatja a patriotizmus kérdése, hogy ezt európai háttérrel kissé nehéz is átérezni. A hadi akciók során becsúszó hibák tisztázása mindig problémás kérdés, főleg, ha civilek is vannak az áldozatok közt. William Friedkin viszont nagyon érti a dolgát, nagyszerű filmet rendezett. Végig feszülten figyeltem, mi lesz a végkifejlet, hogyan határoz a bíróság, na és persze az sem mellékes, hogyan változik egy régi barát megítélése saját bajtársával kapcsolatban. Biztos jó ötlet egy közel állót védőként felfogadni? Egy biztos, a háborúk és a katonai missziók fura dolgokat művelnek az emberrel.

Ezt a filmet biztos, hogy többé nem nézem meg. Vígjáték? Ez?! Egy elkeseredett nő egyszemélyes háborújáról szól a multikkal szemben. Bosszantóan lassú az egész, és erőltetetten akar hőst faragni a főszereplőből. Nem szeretem a szájbarágós filmeket.