Annak ellenére, hogy a sztori elég sablonos, meglepően dinamikusan és természetesen hat a film. Tartottam tőle, hogy valami vallási propaganda lesz, ehelyett egy akciódús, pörgős drámát kaptam, ami rámutat, hogy mindig van újabb esély. Nekem tetszett.
Ez valami félelmetesen jó volt, bár igazság szerint ez Janisch Attila valamennyi filmjéről elmondható. Annyira remekül mossa össze a valóságot a képzelettel, hogy egy idő után szinte nem is lehet megkülönböztetni a múltat a jelentől, az álmokat a valóságtól. Elképesztő az egész film hangulata, a történet nélkülisége, Törőcsik Mari alakításáról nem is beszélve. Nem csak magyar, hanem globális viszonylatban is ott van a legjobbak közt.
Valószínűleg az volt a filmkészítők célja, hogy felhívják a figyelmet a visszaélésekre. A bántalmazott kamaszlányok teljes tehetetlensége szépen meg is mutatkozik, viszont életszerűtlennek éreztem azt a túlzott naivitást, amivel felruházták a karaktereket. Pedig nyilvánvalóan naivitásról van szó, hiszen számos hasonló esetről olvashatunk, hallhatunk, de a filmbeli megjelenítéssel volt problémám... nálam itt csúnyán elhasalt ez a film.
Alfonso Arau kemény fába vágta a fejszéjét, mert az 1942-es feldolgozás zseniálisra sikerült, ezért könnyen belebukhatott volna ebbe a filmbe, de azt hiszem, sikerült bizonyítania, hogy volt értelme leporolni Orson Welles forgatókönyvét. Minden részletében remek drámát tett le az asztalra, ami belőlem mély érzelmeket váltott ki, és sokáig ott motoszkált a fejemben, hogy ez a történet másképp is véget érhetett volna. Azt hiszem, ha egy film ennyire nem hagyja nyugodni a nézőt, az csakis annak lehet a jele, hogy volt értelme megnézni, mert van mondanivalója. Mindenkinek ajánlom.
Nagyon sodró és magával ragadó a film, annak ellenére, hogy azért hagy időt mindenre. Talán néha túl soknak is tűnik, de igazából remek a rendezés, mert beszippant és megtart a film.
Aki szereti az ilyen stílusú, elgondolkodtató filmeket, annak hamar szemet fog szúrni, hogy itt bizony semmilyen új vagy eredeti dologgal vagy gondolattal nemfog szembetalálkozni, aki meg nem szereti az ilyet, az már simán az elején ki fogja kapcsolni. Úgyhogy nem tudom, kiknek szánták ezt a filmet.
Magával ragadó film, Olga Voznesenská színésznő karakterét egyszerűen mesterien megírták, és mi tagadás, Elena Solovey is zseniálisan alakítja a szerepét. Nem hiszem, hogy Michalkov ennek a filmjének köszönheti a hírnevét, vannak ennél erősebb drámái is, de kár lenne kihagyni a sorból, igazi csemege.
Egy kicsit könnyedebb lett a film, mint amire a témája alapján számítottam, de kellemes élmény volt. Azért mielőtt rohannál a moziba, nézd meg az előzetesét, és ha érdekel a téma, a film nagyobb részt ki fogja elégíteni az igényeidet.
Jet Li miatt vártam ezt a filmet, de nem igazán alakít benne. A CGI is kissé gagyi, nem tudom mennyire lesz ez a film időtálló, szerintem már most kissé kínos a műfajában.
Ennél jobb családi film még nem került idén a mozikba. A párommal nagyon élveztük, igazán bájos, humoros és a maga módján nagyon eredeti. Beülsz, és elfelejtesz mindent, ami odakint vár, én ezt várom el egy jó mozitól, és a Paddington 2 megadta ezt a számomra.
Drámainak éppen drámai a film, de meg sem közelíti Jill Ireland saját küzdelméről írt könyveinek a minőségét. Tudom, tudom, teljesen más műfaj a kettő, de ha már életrajzi filmről van szó, úgy gondolom, ragaszkodhattak volna kicsit jobban ahhoz, amit a színésznő leírt. Na meg hát, az őt alakító színész nem volt túl hiteles, de lehet, ezt is csak azért éreztem, mert megmaradt bennem a könyv hangulata.
Görcsösek az alakítások, és néhány vicc kifejezetten butuska és ciki volt. Lehet rajta nevetni is, de sok esetben inkább lefárasztott. Nagyon vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. S. Martin mondjuk utánozhatatlan, ami a gagyi, idétlen arckifejezéseket illeti.
Láttunk már effélét, nem is nagyon érdekelt. Pár epizód erejéig követtem, majd vontatottá és unalmassá vált a történet. A kosztümök kidolgozásában viszont példát lehetne venni a távol-keletiek maximalizmusáról.
Kellemesen csalódtam. Azt remélem, hogy valami egyen-mázzal, szirupos filmet fogok látni, de nem. Szinte van benne minden, zene, tánc, dráma. Igazi modern tragikomédia.
Nos, ez tipikusan az a film, amiről nehéz eldönteni, hogy ennyire zseniális, vagy ennyire rosszul van összerakva. Egy kissé kaotikus, és elég kevés támpontot kap az ember a felfejtésre. Már ha egyáltalán van mit. Minden esetre egyszer mindenképpen érdemes megnézni!
Rendkívül groteszk film, egy igazi stúdió kamara. Sajnos a karakterek néha túlságosan is kétdimenziósak, de ez a groteszk műfajában gyakran előfordul. A poénok és a műfaj velejáró mellékterméke, amit csak a legprofibb rendezők tudnak elkerülni. Egyébként ezt leszámítva egy élvezhető, nagyon is pezsgő és nevettető film.
49 Isten a pokolban (2008)