John Wayne hattyúdala ez a film, és meg kell adni, méltó megkoronázása a film gazdag pályafutásának. Jimmy Stewartnak is az utolsó nagy filmjei között van. És persze Ron Howard is megjelenik, ezúttal még színészként :)
Sokan támadják a filmet, mint minden idők legrosszabb Oscar-díjasát...valóban nem sok köze kellene, hogy legyen a szoborhoz, de azért vannak ettől sokkal rosszabb díjazottak is.
A tévécsatornák kora délutáni kínálatában elmegy a film. Sikerült monumentális látványvilágot összehozni, meg nagy neveket szerződtetni még a legkisebb szerepekre is (pl. Edmond O'Brien is feltűnik a film végén kb. fél percre) - ehhez értett DeMille, akit nem tartok különösebben nagyra. A történet meg elnagyolt.
Szerintem ez a legjobb a legendás Universal-horrorok sorából! Ismertsége és hírneve eltörpül ugyan a Dracula és a Frankenstein mellett, de ez nem azt jelenti, hogy rosszabb lenne, sőt, dinamikusabb azoknál, van benne bőven fekete humor, talán a ma embere számára is könnyebben fogyasztható.
Nagy élmény volt Lugosit színesben is látni, miközben pár magyar szót is elejt a filmben...:) Maga a film amúgy olyan, mint a legtöbb horrorja: bugyuta, de kellemes kikapcsolódás.
Élvezetes kis film egy két nő között őrlődő nőcsábászról, a háttérben a sznob Anglia társadalmi osztályaival és egyéb nyalánkságaival...Signoret jól néz ki, mint kb. minden filmjében :)
Bár egy évtizedet csúszott, méltó megkoronázása a harmincas évek gengsztereposzainak, ugyanakkor a negyvenes években megjelent, és nagy sikert akaró film noir műfaj stílusjegyei is megjelennek (sőt, talán túlsúlyban is vannak). James Cagney-nél alkalmasabb személyt aligha lehetett volna találni ennek a pszcihopata gengszternek a szerepére, és az itthon jóval kevésbé ismert karakterszínész, O'Brien is remekel a tégla szerepében.
Ami a magyar tv-ben a Reszkessetek betörők, az odaát Az élet csodaszép...de micsoda különbség! Csodálatos, érzelmes alkotás, értékes tanulsággal. Kissé giccses ugyan - mint Frank Capra szinte összes filmje - de ez mit sem von le az érdemeiből.
Valójában nem sok antiszemita elem van ebben a filmben - a főhős zsidó, negatív karakter, elítélendő dolgokat tesz...húha, ezt bármelyik film főgonosza megteszi. Na de mint tudjuk, mégis csak teljesen más a dolog, ha egy átlagos magyar/amerikai/náci/francia stb. a főgonosz, meg ha egy zsidó...ettől függetlenül a film nem egy nagy durranás, de egyáltalán nem rossz, erős közepes.
Megindító, feszült dráma, nagy kár, hogy itthon kevesekhez fog eljutni. Pedig a filmben ábrázolt probléma tipikus itthon is, sokan átéreznék.
Megjegyzés: a film kapott magyar címet is: Mindenki a mennybe megy.
A mester legjobbja! Lassú folyású (ellentétben a Psychoval meg az Észak-északnyugattal), mégsem lankadt a figyelmem egy percig sem. Izgalmas, csavaros történet, érthetetlen, hogy a korabeli közönség, de főképp a kritikusok finoman szólva sem fogadták kitörő örömmel.
Vártam, vártam, de nem lett igazán jó ez a film. Az alapötlet jó, de a történetek jelentékeny része nem az, sok esetben nem teljesen világos a mondanivalója (számomra), a párbeszédek (ahogy sajnos általában az újabb magyar filmeknél) sem az igaziak.
A szánalmas szuperhősös gagyik, a látványvilágra (és sokszor az Oscarokra) kiélezett csilliárdos költségvetésű filmek, az idétlen komédiák után ez a film részben visszaadta az abbéli hitem, hogy az évek óta minőségi holtponton vergődő hoolywood-i filmgyártást talán mégsem kell teljesen leírni. Megindító, aranyos film, ahol mindenki találhat a saját életére vonatkoztatható momentumokat. Kifejezetten nagyszerű ötletnek találtam, hogy a szereplők váltogatása helyett 12 éven keresztül vették fel a filmet.
Ja, és Lorelei Linklater igazán gyönyörű :)
Bevallom, nem igazán szórakoztatott a film, nem túlzottan értettem meg, főleg azt, hogy miért lett belőle akkora botrány, hogy Pintiliet száműzni kellett. Nyilván könnyebb a dolga annak, aki jobban képben van a korabeli oláh történelemmel, illetve olvasta az alapjául szolgáló művet.
Kevésbé ismert Bunuel-film, valóban messze nem ez a legjobbja, de egyszer mindenképp érdemes lehet megnézni ezt a dél-amerikai dzsungelekben játszódó filmjét.
Kicsit a mienk is ez a film, hisz Molnár Ferenc művéből készült...Érzelmes, vannak benne jó számok, Shirley Jones elbűvölő. Összességében szerintem mégis jobb a a Charles Boyer főszereplésével készült 1934-es, Liliom című adaptáció.
Remek, pergős, izgalmas film, az utóbbi évek egyik legjobbja, ami pszichopatáról készült. Talán kevésbé félelmetes, mint elsőre várnánk, de ez nem is biztos, hogy baj.
Tipikus igénytelen, a közönség TV elé ültetésén kívül maga elé semmilyen célt nem tűző szappanopera, magyar köntösben. Csapnivalóan előrehaladó történet, harmatgyenge alakítások (azért akad jó pár kivétel ez alól), béna párbeszédek jellemzik a sorozatot. Pedig a Barátok közt után sokan azt gondolták, nincs lejjebb. Van. A szomorú az egészben az, hogy erre igény is van: ha lehet hinni a különböző méréseknek, több százezren követik figyelemmel.
Hát igen, évtizedekkel a rendszerváltás után még mindig fény derülhet titkokra...ez történik a film főhősével is, aki miután kikéri a Securitate róla készített aktáját, gyanítani kezdi, hogy egykori középiskolás szerelmétől van egy gyereke - bonyolítja a helyzetet, hogy történetesen jó kapcsolatot ápol a családdal. Izgalmas alapanyag, nem? Szerencsére a megvalósítása is az, tempós, érdekesen szőtt történetet látunk, üresjáratok nélkül, remek alakításokkal, az utóbbi évek oláh filmgyártásának egyik legkitűnőbb darabjával van dolgunk.
Ezúton ragadnám meg az alkalmat, hogy kifejezzem sajnálatomat, hogy a magyar piac (persze nem magyar sajátosságról van szó) mennyire elhanyagolja a környező orsz... több»
Vártam ezt a filmet nagyon, különösen az első külföldi kritikák után, de annál nagyobb volt a csalódás.
Scorsese új évezredbeli munkássága számomra bőven hagy kívánnivalót maga után, persze kellett ehhez az, hogy (többek között) a Nagymenőkkel, a Dühöngő bikával magasra tegye a mércét. A nem is annyira titkoltan az Oscart megcélzó gigaprodukciók (New York bandái, Aviátor), az erőteljesen a látványvilágra koncentráló Hugo mellett egyedül A tégla volt az, ami a székhez szögezett.
Maga az alapanyag nagyon jó, és Scorsese jó érzékkel is nyúlt hozzá, DiCapriora és a többiekre pedig végképp nem lehet panasz - mégsem lett igazán jó a film és ez nagyban köszönhető a drogra és a szexre koncentráló ... több»
Először egy spanyol nyelvű TV-csatornán láttam a filmet, jó pár évvel ezelőtt. Annak ellenére megfogott a film, hogy akkor még egy szót sem értettem belőle. A közelmúltban sikerült újranéznem.
Maga a történet bájos, noha egyszerű, mindenki látott már tucatnyi hasonló filmet: egy szegény nő és egy gazdag férfi egymásba szeret, eltávolodnak egymástól, az egyik sikeres diplomata, a másik menő énekes sztár lesz, de a magánéletükben nem lesznek igazán boldogok, míg újra nem találkoznak.
A film érdekes képet nyújt számunkra a XIX. századba belépő Madridról, és annak társadalmi viszonyairól, a hangulata pedig magával ragadó. A zenei aláfestés kiváló és a betétdalok is jól megválasztottak (noha va... több»
83 A mesterlövész (1976)