Ez a legtúlhypeltabb film, amivel eddigi életem során találkoztam. Egyik barátom oda meg vissza van érte, és teljesen lesokkoltam, amikor közöltem vele, hogy ez nem volt nagy durranás. A történet mindenképp kreatív, King bácsi jót írt, ez kétségtelen. De nem volt annyira nagy bumm. Lehet, hogy azért, mert már találkoztam valami hasonlóval, hiszen ez óhatatlanul megesik, ha az ember a modernebb filmeken nő már fel és a régiekhez később jut hozzá - de ezt leszámítva sem esek hasra tőle. Egynek elment.
Én oda meg vissza vagyok ezért a filmért, legalább hatszor láttam már. Nem tudom egyszerűen megunni! Azt sajnálom, hogy az orosz akcentusos Mikulást annyira nem tudták visszaadni, de a szinkron is egész jó lett (akárki is szidja Stohl Andrist, azért tény, hogy még mindig jól tud szerepelni!). Szóval nálam mindenképp 5 csillag, pedig rég nem az én korosztályomnak szól.. :)
93 A remény rabjai (1994)