Szerintem a második rész sokkal jobban lett elkészítve. És itt már van rendes történet is. Az első részben a szörnyeteg férfi és a visszahúzódó egyetemista lány kapcsolatának kezdete lett bemutatva. Viszont itt már nem csak róluk volt szó, hanem a körülöttük élő emberekről is, akik segítik illetve hátráltatják a kapcsolatukat. Ebből a szempontból sokkal életszerűbb is, mert a valóságban is a környezetünk hatással van ránk, és a cselekedeteinkre. Nekem nagyon tetszett, szerintem fantasztikus lett. És itt már, mintha a színészek is közelebb kerültek volna egymáshoz.
Fantasztikus film. Gyönyörűen szemlélteti az életet, a különböző szakaszait, és a benne élő embereket. Hogy nem mindig tudsz változtatni dolgokon bármennyire is szeretnéd. Hogy, aminek meg kell történni, az úgy is meg fog történni, és nem tehetsz ellene semmit, akkor sem, ha a különleges képességed az időutazás. Vannak az életben sorsdöntő pillanatok, amik rádöbbentenek arra, hogy az élet múlandó, és minden egyes pillanatát ki kell használnunk, amíg még van rá lehetőségünk, mert ha nem tesszük, elrohan mellettünk az élet, és mi csak tehetetlenül nézhetünk vissza idős korunkban.
Az alaptörténet jó, de a kivitelezés számomra egy kicsit unalmas. Persze vannak benne j részek, de szerintem túl hamar vág bele a történetbe, hirtelen gyorsul fel minden. Egy szerelmi szál sem ártott volna a történetbe, az biztos kicsit feldobta volna. Én inkább kisebbeknek tudnám ajánlani a történetet, a tíz éves korosztálynak szerintem éppen megfelelő. De azért nem volt olyan rossz, de szerintem ilyen egyszer nézhetős kategóriába lehetne rakni. A főszereplők aranyosak voltak, bár nem tudtam mindig komolyan venni őket.
Ez egy zseniális film, megérdemli az öt csillagot.
Rengeteg ufós filmet készítenek, amiben a földönkívüliek angolul beszélnek, de ez teljesen logikátlan. Egy másik bolygóról jöttek, mért beszélnének pont angolul, mikor itt a Földön is ennyi fajta nyelv létezik. De ezt itt sikeresen kiküszöbölték.
Érdekes, hogy a film eleje egyben a vége is, és így körbeér a történet.
Nagyon tetszik, hogy Louise vállalta azt, hogy elveszíti a lányát, de még így is megadta neki az esélyt az életre, hogy ő is kitudjon élvezni minden egyes apró pillanatot és örömöt.
Imádom ezt a filmet, egyszerűen fantasztikus. Eleve szeretem a sci-fiket, párhuzamos dimenziókat stb., de ez valami más. Minden hatással van mindenre elv alapján működik ez is. És valahol tudtam, hogy Goodwin jó, és segíteni fog. Nagyon szép volt, amikor a főszereplő abba a lányba szeretett bele, aki abban a múltban él, amiben halott lesz. Így tökéletes, ahogy van, nem változtatnék semmin.
Nagyon szép, és tanulságos film. Motiválhat mindenkit, mert megmutatja hogy nem az a fontos, hogy az ember honnan indít, milyen körülmények között él, hanem az, hogy a külső tényezők hatása ellenére és kőkeményen dolgozik, mert hisz benne, hogy bármi sikerülhet.
Fantasztikus film. Iszonyatosan jó sztori. Magam sem tudtam volna Tris helyében, hogy melyik csoportot válasszam, de ő egyértelműen kalandra vágyott. Tetszett, ahogyan gyengeként indult el, de kellő akaraterővel bebizonyította, hogy ő is erős és képes a "vonal fölé jutni". Aranyos volt a Négyessel kialakuló szerelmük, ahogy a férfi annyira bízott benne, hogy a saját félelmeibe is beengedte. A lány végül elérte álmait. Megtalálta a hőn áhított kalandot és az igazi, valódi, mélyről jövő szerelmet. Mert még ha fel is kellett adnia az otthonát, talált helyette valami sokkal, de sokkal értékesebbet: az álmait.
Nagyon jó film, bár én már körülbelül a 40. percnél gondoltam arra, hogy a kislány valójában idősebb, de ennek ellenére még így is nagyon izgalmas történet. Soha nem tudod, hogy ki marad életben. Max a szívemhez nőtt, úgy, ahogy van, a kis gyermeki bátorságával. Az apakarakterrel az volt a bajom, hogy nagyon naiv, ha még nem is akarta volna először elhinni, amit a felesége mond neki, az nem baj, mert ki hinné el? De hogy már annyi jelből nem jött rá, hogy Eshter rossz, az egy kicsit már idegesítő volt.
Nekem nagyon tetszett a film, izgalmas volt, le sem tudtam venni a szememet a képernyőről. Kétszer volt olyan, amikor a könnyeimmel küszködtem: Newt halálakor és a legvégén. Nagyon szép, és igazán méltó befejezést kapott a trilógia. Zseniális elem volt a végén, ahol a sziklára fel voltak írva a nevek, úgy végződött, hogy még egyszer végig tudtam játszani a fejemben az egész történetet, az összes szereplővel, a küzdelmeikkel, hibáikkal, kitartásukkal, bátor, szinte már hősies tetteikkel. Még egyszer utoljára, búcsú gyanánt, emlékezhettünk.
60 A sötét ötven árnyalata (2017)