Egy könnyű esti lazulós film, nem vártam sokat tőle, de végül tetszett! A két főszereplő jól alakította a szerepeit, és így a balatoni történet kerek volt. A táncos jelenetek hozták a nagy klasszikusok élményeit: Dirty Dancing, Grease... A jelenkor, ami a film keretét adta, nekem elnagyolt volt, és a vége is össze lett csapva, ott lett volna még bőven érzelmi tartalék. Kár érte. Viszont a folytatását azért várom, és meg is fogom nézni.
Nagyon kedves, elgondolkodtató film, olyan, ami még napokkal később is dolgozik az ember lelkében, gondolataiban. Az élet értelme van belesűrítve ebbe a másfél órába, hogy van remény 50+, 60+, 70+ korban is a boldogságot keresni, és merni megélni. Az események lassan, szépen bontakoznak ki, közelről megjelenítve az érzéseket, fájdalmakat, emlékeket. A lágy feszültség végig ott van a filmben, talán tudjuk is előre a végét, mégis öröm és boldogság tölt el, ahogy kibontakozik ez a szerelem.
A témája kb. ugyanaz, mint a Provokátor című orosz sorozat, ami ezerszer szórakoztatóbb és izgalmasabb, mint ez. Bár csak egy részt láttam, de nekem ez unalmas és üres volt. Sajnáltam.
Várakozásaimon felüli volt ez a film! Többször elérzékenyültem, megkönnyeztem. Nagyon jó alakítások, a feleség és a kislány is, minden elismerésem. Párszor már hallottam Hildát podcastben, beszélgetésekben, azt gondolom, hiteles volt a film, és nagyon megérintett.
Jól indul, de elég hamar ellaposodik, aztán hamar vége is lesz. Sokkal többet ki lehetett volna belőle hozni, mind az izgalom, mind a lelki mélységek tekintetében. Így valóban csak két ember sétája maradt az erdőben, semmi extra.
72 Hogyan tudnék élni nélküled? (2024)