Hieronymus Bosch

Landi ebbe is belekóstolt!
Mario Landi minden műfajba belekóstolt, igaz nem volt egy „munkamániás” fickó, nem sok filmben tevékenykedett... Ez a filmje, ami egy kis keveréke a horrornak és a giallónak, valahogy csak közepesre sikerült... Talán furcsa, de a hatalmas szexszimbólum, Carmen Russo, aki inkább a gyönyörű testével kereste a kenyerét (nem félreértve) akkoriban, ő játszott a legjobban! Landi legjobb mozija, a Giallo a Venezia ettől két klasszissal azért jobb volt, nem is vitás! Jelen filmünknek az egyik legnagyobb baja a lapos, vontatott játékmenet... A legjobb jelenetek, amikor Mariangela Giordano, Carmen Russo és Andrea Belfiore ledobják a textilt, na az ütős, de ezen kívül egy-két splatter, unalmas dialógus... több»

Mindenben tökéletes
Bruce Lee maga volt az élet, és ezáltal a harcművészet! Mozgáskoordináció, elhivatottság, dinamika, ösztönök, életerő, stílus, a Jeet Kune Do megalapítója, és csak (sajnos) négy filmben szerepelt harcművészként, mégis ikonikus alakja lett a XX. századnak... Hatással volt a filmiparra, a populáris kultúrára, saját csillaga van a hollywoodi hírességek sugárútján, a hongkongi sugárúton, sőt ott még szobrot is emeltek a tiszteletére... Táncművész, filozófus, harcművész, apa, két gyermeke született, és hirtelen halt meg 1973. július 20-án, ám halála a mai napig rejtély, és persze spekulációk megannyi változata, de az igazi ok ismeretlen... Hongkongi szülők gyermekeként az USA-ban született, de vi... több»

Mindennek vége szakad egyszer!
Egy exploitation/rape mozi, ami oly divatos és ismert volt a nyolcvanas években. És természetesen ezt nagyon jól tudta Arthur Jeffrey, a film rendezője... Sőt, továbbmegyek, pompás érzékkel találta el, Linda szerepére kit is fog választani. Nem mást, mint Sallee Youngot, a vékonyka, kissé elgyötört arcú, tehetséges színésznőt, aki zseniálisan hozta a karaktert, hatalmas fejlődésen átesve egyidejűleg. Bár itt ez negatív karakterfejlődés, de tényleg hihetetlen, amit láthatunk a vásznon... A filmben a nemi erőszak végül is két perc alatt „lezajlik”, így nem lesz igazán explicit. Viszont az igazi sztori ezek után kezdődik! Majd a történet átcsap társadalmi drámába, ügyesen építkezik, Linda (Sall... több»

Egy tényleg nagyon durva mozi!
Jómagam nagyon tisztelem Nathan Schiffet! Miért? A hihetetlen lelkesedése és a horrorfilmek iránti elköteleződése, imádata miatt, amit semmi más nem tud felülírni! Nem kapott itt sem támogatást senkitől, mindösszesen 800 dollárból hozta ki az összköltséget, de az első filmjét, az 1979-ben készült Weasels Rip My Flesh-t pedig csak 400 dollárból oldotta meg! Persze azért az oldalán nem figyeltek eléggé, és az 1985-ös They Don't Cut the Grass Anymore (Már nem a füvet vágják) című horrorfilmet kihagyták a filmográfiából! Szomorú... Na de vissza jelen filmünkhöz! Ami egyből kiviláglik, hogy a film egy Canon 310XL Super 8-as kamerával lett rögzítve, és már a színes változattal, ami nagyon durva! E... több»

Egy már-már klasszikussá vált
Hogy miért nem lett klasszikus? Hát hiszen a hagyományos „nagy dudák-visítások-menekülés-érthetetlen cselekedetek-latex szörnyek” vonalat viszi, ami ezekben az években teljesen megszokott dolog volt... Barbara Peeters és Jimmy T. Murakami sem erőltette a lényegi mondanivalót! A „feeling” retró, és néha a film menete és előadásmódja is az. De bevallom őszintén, a zene, amit James Horner rakott össze, és a fényképezés, amit Daniel Lacambre „követett” el, nagyon tetszett. Sajnos a szereplőink nagy része inkább biodíszlet, mintsem igazi színész, lapos, elcsépelt párbeszédek, és néha a jeleneteket túljátszott, kissé ripacskodó játék, ami nekem kicsit bizarr volt! De van itt egy úriember, egy bizo... több»

Jó étvágyat kívánok!
Érdekes filmbe botlottam bele a minap... Raphaël Delpard nem egy szokványosan induló mozit készített, rendesen megbotránkoztató, és ha zsánert is kellene meghatároznom, azt mondanám, hogy egy gore/slasher film, erőteljes „kannibál köntösbe” bújtatva... Erőteljes, statikus masterek (Jancsó-snitt), nyugtalanító és komor beállítások, felvételek. A zene mono sávon fut, de így is tökéletesen illik a filmhez, nagyon erős és depresszív hangzású! A vágások és az effektek is nagyon jók, a színészi teljesítményekkel sincs nagyon nagy baj, persze azért érdemes 1980-as szemmel nézni a maszkokat és a különböző filmes trükköket is... Szép, erőteljes színek, kicsit nekem giallo hatású, aminek külön örülte... több»

Amikor éjfélt üt az óra!
Nagyon jó érzés megtalálni olyan kis nyolcvanas évekbeli gyöngyszemeket, amiket méltatlanul elfelejtettek, pedig van bennük „kraft”, és jó a sztorija, sőt a slasher/gore „kötelezettségeinek” is simán megfelel... Jelen filmünk is egy érdekes történést mutat be, ami nekem a megtekintése után nagyon nagy kedvencem lett! Emmett Alston nagyon jó kis filmet „rittyentett” össze, remek forgatókönyvvel, amit Leonard Neubauerrel írt közösen, és egy remek színészgárdát toboroztak, nagyon karakteres színészekkel... A nyolcvanas évek parádéja fellelhető a filmben. Kicsit „kurvás”, bulis, de brutál szexi anyuka, Diane (Roz Kelly), aki egy híres punk/rock együttes énekese, egy hatalmas szilveszteri bulit t... több»

Hillbillyk rohamra!
Charles Kaufman mozija egy slasher/gore/rape/torture mozi, amely minden kritériumának simán és egyöntetűen megfelel... Persze nem kapunk minden kínzást és erőszakot premier plánban az arcunkba, azért néha elég nyers, brutális plusz gyomorforgató. A színészi játék nem túl izmos, valljuk be, és a forgatókönyv is egyszerű, mint az a bizonyos bot! A vágások néha kezdetlegesek, nem túl profik, és a képi világa is hagy némi kívánnivalót maga után... Túl sok jump-cut néha a semmire. Nevezhetném simán tucatfilmnek, és nem is lőnék nagyon mellé, hiszen láttunk már ezer és ezer ilyen és effajta mozit... A kezdés is nagyon erős, és véres. Egy, az erdőben utazó házaspárt pillanatok alatt a „hillbilly” t... több»

Kellemes meglepetés
Ténylegesen meglepődtem azon, hogy egy ilyen filmet ennyire kevesen ismernek... Kifejezetten jól „megkomponált” sztori, a sok hiányossága ellenére... A színészek játéka nem volt rossz, és a két női főszereplő, Rosie szerepében Nita Talbot, és Jan szerepében Jo McDonnell pedig a bájosságukkal és szépségükkel meghatározó sarokkövei lettek a mozinak. Hernan Cardenas nem találta fel a „spanyolviaszt”, nem csinált semmi extrát, és mégis nagyon szép színekkel dolgozott, sem alul, sem túlexponáltság nem jellemző a filmre, a korai trükkök, effektek nagyon jól mutattak a képernyőn... Feszes, gyors és mégis kellemesen mutatós vágások és kifejezetten jó hangulatú képek, szép bevilágítás és egy izgalmas... több»

Tényleg nagyon gyenge!
Tényleg nem akarom megbántani jelen filmünk rendezőjét, Bruno Matteit, de egy nagyon gyenge, lapos és igencsak felejthető filmet raktak le elénk Claudio Fragasso forgatókönyvíróval együtt... Ami nagyon zavaró volt, az a színészi játék (valamiért érdeklődés hiányában elmaradt), ami a mimikázásból, ripacskodásból és hatalmas lózungok pufogtatásából állt! Sajnos a forgatókönyv gyengesége magával hozta az operatőri munka lapos,és semmitmondó voltát, rossz világítással és baromi gyenge, klisés dialógusokkal megspékelve... Egy igazán erős pozitívum volt a filmben, és az a zene, amit a méltán híres Goblin zenekar „szolgáltatott” a film egésze alatt! Már a film elején durván folyik a vér, ezzel nin... több»

Egy snuff, ami hatással volt a mozik világára!
Nagyon érdekes felvetés, hogy egy filmforgatás valós-e, vagy a forgatáson egy másik forgatás folyik-e titokban, úgymond fű alatt, egy úgynevezett „snuff” (eladásra szánt igaz erőszak, vagy szadista pornográf mozi), ami azért kifejezetten kemény dolog... Dusty Nelson nagyon rátapintott, a 70-es és nyolcvanas években (és szerintem azóta is) nagyon erőteljesen emlegetett dolog a „snuff”, nagyon sok ilyen bejelentés, vizsgálat volt filmek után, bár a leforgatott, nagy nyilvánosságok előtt filmeknél ilyet nem találtak, de nem zörög ugye az a bizonyos haraszt... Valljuk be, bőven van potenciál ennél a mozinál, és persze a háttérben ott van egy bizonyos úriember, nevesítve George A. Romero, aki a f... több»

Clint jól nyomja!
Természetesen a vadnyugati hős szerepére „kárhoztatott” Clint Eastwood-tól mindig azt várjuk el, hogy mindenkit lőjön le, de minimum verje agyba-főbe, és így szolgáltasson igazságot! De filmünk azért kicsit lassabb, megfontoltabb, úgymond gondolkozósabb krimi, de itt is érvényesül Eastwood karaktere, amit tökéletesen ellensúlyoz a filmbéli partnere, Beryl (Geneviéve Bujold), és a rosszfiú, Leander Rolfe (Marco St. John), aki tökéletesen játssza a rá szabott karaktert... Clint Eastwood egy elvált nyomozót játszik a filmben, aki éppen a lányaival akar közös programot szervezni, ráadásul befogadnak egy kóbor kutyát, aminek a két kislánya is nagyon örül. De találnak egy áldozatot, akit megfojtan... több»

Egy csóró, de becsületes ügyvéd!
Tényleg nagy kedvencem volt a csóró ügyvéd, aki mindig pénzügyi zavarban volt, általában ingyen, vagy nagyon kevés pénzért vállalta el a lehetetlennek tűnő ügyeket (általában emberölés), és mindig nyert! Anthony „Tony” J. Petrocelli (Barry Newman) a kőkemény öklű ügyvéd, gyönyörű felesége, a talpraesett Maggie (Susan Howard) és Tony segítője, aki minden egyes apró-cseprő, vagy éppen nagyobb nyomozást, részfeladatot megold, a jó cimbora, Pete (Albert Salmi), így áll össze a megbonthatatlan trió a 44 epizód mindegyikében! A kitalált San Remóban élnek és dolgoznak, plusz ráadásként a sorozat egészét végigkövető, nagyon humoros háttérmotívuma a sorozatnak, hogy Petrocelli és felesége, Maggie a v... több»

Egy kifejezetten véres mozi Lenzitől.
Umberto Lenzi... Az Orgasmo, a Paranoia, Cannibal ferox, Démonok 3., Spasmo, La casa del sortilegio és más filmek sikeres rendezője, egyik kedvencem, nem is tagadom! Lenzi egy kifejezetten véres kannibálmozit forgatott le, ami tartalmaz kifejezetten véres és brutális képsorokat, felvételeket! Vannak benne izgalmas, jól összerakott dolgok, de sajnos vannak benne idegesítő, vagy túl (feleslegesen) brutális képsorok... Bőséges gore jelenetek, meztelen, gyönyörű nők és állatkínzások, amiket állítólag más filmekből „vettek át!” A filmeken az erőszak nem zavar, mert tudom, hogy művér és színészek, tehát nem igazi. De az állatkínzás már kiveri nálam a biztosítékot, legyen szó bármely élőlényről, gu... több»

Égni, és elégetni!
Valamikor még nagyon fiatal koromban láttam ezt a filmet, rossz minőségben, és még narrátorosan, csak arra emlékszem, hogy nagyon tetszett, de már az egész történet, úgy kereken, már nincsen meg, így úgy döntöttem, frissítek... Bár azt leszögezném már az elején, a film nem slasher/gore, inkább egy „psychological horror movie”, ami azért elég ütősre sikeredett! A sminkek, az akkori effektek és a képi világ is nagyon erősre sikerült, és számomra tetszetős. Jó zenékkel, és nagyon brutális, szürkés, komor, baljós színekkel operál, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a filmet még félelmetesebbé és izgalmasabbá tegye! Joseph Ellison a rendező és egyben forgatókönyvíró jó munkát végzett, ezt meg tud... több»

Brutális keblek, de semmi extra!
Rengeteg ilyen típusú film van, volt, és lesz is még, úgyhogy megpróbálom reálisan értékelni, sem felfelé, sem lefelé lehúzni a mozit! Trash-nek mondják, de szerintem én ezzel vitába szállnék, hiszen láttam már jó pár ilyen alkotást, ez messze áll azoktól... Kissé vékonyka forgatókönyv, amit Michael D. Castle és Michael Curtis írt a rendezővel, Robert Hammerrel egyetemben. A legnagyobb baj, hogy nagyon nagy mértékben klisés dolgokra építkezik, nem újító, és nem annyira izgalmas, mint kellett volna. Attól, hogy gyönyörű, fiatal nőket vonultat fel a film meztelenül, attól még ez nem sokat dob rajta. Na jó, azért egy kicsit igen! Néha a színészeken is látni, mintha testidegen lenne nekik a szer... több»

Nem durrant nagyot!
Megint egy olyan film, ami nem tudta átlépni a saját árnyékát, és megragadt a gyenge középszerűségben! Miért? Dennis Bartok nem látta, hogy ha egy olyan filmet csinál, ami egy „home invasion”-ra hajazó „ghost-story”-szerű mozi, azt hogyan is kell pontosan, precízen levezényelnie... Miről is beszélek, hogy érthető legyen? Még egyszer elmagyarázom, mi is az ilyen filmek lényege! A szellem vagy entitás, az itt maradt holt lelkek kivetülései, akik valami miatt a két világ közt ragadtak... De nincs saját fizikai valója, nincs „test”, csak halovány, füstszerű alak, nagyon ritka fizikai kontaktokkal, érintkezésekkel... A démoni lények viszont egy teljesen más „tészta”! Ők egy másik világ szülöttei,... több»

Jobb, mint a 2002-es A szellemhajó!
A 2002-es Steve Beck-féle Ghost Ship (A szellemhajó) hiába a modernebb digitális technológia, nagyobb költségvetés, sokkal gyengébbre sikerült, mint jelen filmünk! Na nem azt mondom, hogy filmünk a legmagasabb polcon állna, de alapjában véve Alvin Rakoff jól tette a dolgát... Pedig a 2002-es filmben Julianna Margulies, Gabriel Byrne, Karl Urban és Emily Browning is játszott, és mégis. Oké, itt is találunk azért veretes neveket, úgy mint Richard Crenna, George Kennedy, Nick Mancuso és Sally Ann Howes... És mintha komolyabban vették volna azt, hogy egy filmben szerepelnek, és bele kell adniuk apait-anyait. A múltbéli bűnök miatt vezeklő hajó, akit valamilyenféle szellem szállt meg, pusztítja a... több»

Egy kis nosztalgia!
Őrület! Ezt a mozit én már láttam valahol! Tojások, szétrobbant mellkasok, elégetett holttestek! Tényleg, szenilis lennék? Mit is láttam, mit is láttam? Ó, hát persze... Alien - A nyolcadik utas: a Halál Ugye-ugye, csak rájöttem! De félretéve a viccet, rendezőnk, Luigi Cozzi tanulhatott volna egy olyan rendező-királytól, mint Dario Argento, akivel szinkronban rendezték meg a La porta sul buio (A sötétségbe vezető ajtó) című filmet! Mi volt ez az arcátlan koppintás, ami sajnos nem is sikerült olyan jól, mint az eredeti... A műfaja szerintem megfejthetetlen... Miért? Horror? Ja, tartogat némi horror elemeket. Monster movie? Túl sokat nem látunk belőlük! Sci-fi? Utalások, idegen bolygó, Mars. ... több»

Ez jól sikerült, Mr. Kalmanowicz!
Vajon Carlton J. Albrightot és a másik forgatókönyvíró társát, Edward Terryt mi késztethette arra, hogy ártatlan gyerekekkel csináljon egy eléggé ütős horrorfilmet? Lehet valamelyik ismerős gyerek, talán a szomszédjából, valami rossz fát tett arra a bizonyos tűzre... Max Kalmanowicz egy kifejezetten jó kis mozit rakott le elénk, a korának megfelelő tempóval, megfelelő sztorival és színészi játékkal. Kalmanowicz nagyon jól eltalálja a képi világ tökéletes elegyét, hiszen a nappali képek nem rosszak, erőteljes színekkel, de aztán éjjel jönnek a 2K-s és az 5K-s lámpák, a barn doorsok és a softlightok, hiszen az éjjeli felvételek tökéletesek, egyszerűek, nagyon szuggesztívek, de mégis erősen sok... több»