A remake többé nem szitokszó! Rupert Sanders a Hófehér és a vadász után őt ért támadásokat követően rendesen felszívta magát, és minden tudását beinjektálta a Páncélba zárt szellembe. Az eredmény elképesztő! több»
Aki Stefan Zweig személyiségének mélységeihez, vagy a műveinek forrásvidékéhez akar közelebb kerülni, az csalódni fog: a meglehetősen száraz elbeszélői stílus végig a külső szemlélő pozíciójában tart minket, és a filmvégi tragikus események is inkább a sokkoló hirtelenségükkel, mint a kiváltott érzelmekkel hatnak — Zweig vonatkozó művei, például a Sakknovella említése a filmben pedig inkább afféle kötelező körnek tűnik csak. több»
A teljes játékidő alatt gravitáció nélkül mozgó karakterekkel együtt itt-ott mi is szívesen belesikoltanánk az űrbe (letojván, hogy azt úgysem hallja senki), ráadásul a finálé sem szokványos, mindez pedig kielégítő kárpótlás lesz azoknak, akik az ártó szándékú idegen helyett inkább attól félnek, semmi eredetit nem látnak majd itt. több»
Hogy kellett-e ez a remake? A szépség és a szörnyeteg története olyan fontos és gyönyörű, hogy ha a között kell választanunk, egy fiatalabb generáció ne legyen gazdagabb ezzel a csodás történettel, vagy be kell érnünk egy minimálisan innovatív élőszereplős változattal, az utóbbit választjuk. több»
A mogorva vénemberek mosolygóssá szelídítése gyakorlatilag külön alműfajnak számít a vígjáték zsáneren belül, de nem minden próbálkozásból születik egy új Lesz ez még így se! több»
Bertrand Bonello új filmje egy diptichon: két film egyben, amelyet a formaiság tart egyben. Ez tulajdonképpen rendezői bravúr, és ünnepelhetnénk is, ha nem lennének morális problémák az alkotással. több»
Andrew Garfield remek színésszé érett, ezt a kételyeivel küzdő pap szerepében bizonyítja, de Liam Neeson is tökéletes megtört expapként, Yosuke Kubozuka pedig a nagy Mifune Toshiro szellemét idézi meg a társait folyton eláruló Kichijiro alakjában. Igazi szellemi csemege a Némaság: nehezen emészthető, súlyosan csendes film Scorsesétől, amelyben összefoglalja művészetét. Ezután már, ahogy ő fogalmazott, jöhet a móka: a The Irishman c. gengszterfilm, Robert De Niróval a főszerepben. több»
A Kincsem látványban, sztoriban és humorban teljesíti azt, amit egy ilyen filmtől vár az ember: se nem jobb, se nem rosszabb a nagy mainstream átlagnál. Talán túlságosan is áramvonalas bizonyos helyeken, de aki a kardozós-lovaglós romantikus filmet magyar kiadásban szeretné nézni, nem tévedhet, ha a Kincsemre fogad. több»
A Rock csont jól mutatja meg, milyen zsigeri érzés először meghallani egy jó kis rock and rollt, és azt is, milyen felszabadító csapatban zenélni, csak az a kár, hogy ha már végig bluest pengetnek benne, miért nem egy tökös rockslágert írtak a fináléba a szirupos Álomszép helyett. Bár a Rock csont a zenélés öröméről szól, igazán jó muzsika nem hangzik el benne – ez az igazán megbocsáthatatlan hibája. több»
71 Páncélba zárt szellem (2017)